Mirk Fanni: Szívvel kell a szőlővel bánni
– Általában a szőlész-borászok férfiak, fiatal hölgyként miért választotta ezt a hivatást?
– Én ebbe nőttem bele, majd a szüleim javaslatára Budapesten beiratkoztam szőlész-borásznak. 2017-ben kaptam diplomát, akkor már nem volt kérdéses, hogy itthon a helyem a Nyéki-hegyen, a családi gazdaságban. Eleinte édesapám mellett dolgoztam, de sajnálatosan ő már három és fél éve nincs közöttünk.
Tizenöt hektár szőlő maradt rám, amelyet egyedül tartok kézben, csinálom mindazt, amit a gazdaságban kell.
– Hogy sikerült talpon maradni ebben a szakmában?
– Ez nem egy könnyű hivatás, ez nem egy irodai munka, hogy az ember nyolctól–négyig egy klímás irodában üldögél. Ha az idő úgy kívánja, akkor látástól vakulásig kell dolgozni – akár hétvégenként is. Szívből kell csinálni minden munkát, ami a földön terem, és akkor nincsen semmi baj. Szerencsére édesapám sok mindent elrendezett, például a szőlőeladásnak már megvolt a maga útja. Megmaradtak a vevőink, így minden erőmmel foglalkozhattam a szőlővel és a borászattal. Ugyanis édesapám, amikor már belefáradt a bor forgalmazásába, akkor visszaadta az engedélyt. Nekem viszont éppen az volt az álmom, hogy borászatom legyen. Ezért valóban keményen dolgoztam az elmúlt években.
Tavaly meg is kaptam a működési engedélyt is a borászatra.
– Mit érzett, amikor az első bora elkészült?
– Nagyon örültem! Még az egyetemen diplomamunkaként készítettem egy kadarkát – ami egyébként is a szívem csücske. A metszéstől kezdve mindent én csináltam, és nagyon büszke voltam magamra, amikor sok-sok hónap munka után elkészült az a bor, amiről álmodtam. Édesapám halála után vörösborral is próbálkoztam, egy zweigeltet készítettem, amely szintén jól sikerült. A rozék és a fehérborok esetében azonban megszenvedtem az első évben, azok nem egészen úgy sikerültek, ahogy elterveztem. Nem lettek elég stabilak. Édesanyám a legjobb kritikusom, ő minden elfogultság nélkül el is mondta a véleményét.
– Ma egyáltalán be lehet-e törni a fiataloknak a méltán híres Szekszárdi borvidék nagyjai közé?
– Akiknek a szüleinek borászatuk van, azok előtt egyenes a pálya. Aki viszont az egyetemről – családi gazdaság és föld nélkül – vág neki ennek a szakmának, annak igen hosszú és rögös az útja a sikerig. Én e kettő között vagyok, mivel a szőlő és a gazdasági eszközök már adottak voltak, de a borászatot elölről kellett kezdeni. Tudom, hogy sokat kell még tanulnom a borkészítésről, de célom, hogy egyszer a Szekszárdi borvidék elismert borásza legyek. Mivel évtizedek óta értékesít a családunk szőlőt, így tudják a megyében, hogy kik vagyunk, és azt is, hogy hogyan dolgozunk. Tény, hogy a szekszárdi borászok egy meglehetősen zárt társaság, ahol én egy kívülálló vagyok, de ez valahol teljesen érthető, hiszen csak néhány éve kezdtem.
Reménykedem azonban abban, hogy idővel befogadnak, és elmondják a véleményüket a boraimról, mi az, ami jó és mi az, amin javítani kell.
– Hogyan látja, ma milyen borokat keresnek a fiatalok?
– Változóban van a piac. Úgy tapasztalom, hogy a rozé évekkel ezelőtti keresettsége csökkenni látszik. Helyüket pedig egyre jobban a könnyed fehérborok veszik át. Ez meglátszik az én kínálatomban is: jelenleg egy rozét és négy fehérbort készítek eladásra. A könnyű, nyári borok kedvelői mellett van egy másik, jelentős réteg, aki továbbra is a testes vörösborokat részesíti előnyben. Ezekhez az igényekhez nekünk, borászoknak, alkalmazkodnunk kell, különben rajtunk marad a bor, és bezárhatjuk a pincét.
– Ez egy szép, de egyben fáradtságos hivatás. Egy fiatal nő esetében mindez összeegyeztethető a családalapítással?
– Mindenképpen, de a családalapításhoz és a borászathoz egyaránt kell egy partner, aki ebben segíteni tud. Tény, hogy az elmúlt három év építkezését kisgyermekkel sokkal nehezebb lett volna végigvinni. Biztos, hogy nem tartanék ott, ahol. De mára a munka gyümölcse beérett, úgy érzem, már megvannak a szőlészet és a borászat alapjai, valamint ami ugyanilyen fontos, megvannak azok az emberek, akikkel jó együtt dolgozni. A nehézség talán annyit jelent, hogy egyesek nehezen fogadják el azt, hogy ha nő irányítja a munkákat. Mindezek azonban csak apróságok, nem szabad túlságosan foglalkozni ezekkel, hanem a munkára kell koncentrálni, mert a végeredmény csak így lesz jó.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Makovics Kornél
