Mi, svábok, mindig jó magyarok voltunk címmel készült dokumentumfilm
Egyedülálló projektre vállalkozott László Petra operatőr és László Gábor rendező, amikor a német–magyar együttélés 1100 évre visszanyúló kapcsolatáról készítettek filmet. Eddig a témában a legtöbb mű a sváb kitelepítést járta körül, pedig a két nép közötti kapcsolat egészen a honfoglalásig nyúlik vissza. Szent István választotta az európai betagozódás miatt a német orientációt, amikor megházasodott. Köztudott, hogy felesége, Bajor Gizella aztán a pogány magyarokhoz hittérítő német papokat hívott. A két nép kapcsolata innentől kezdve a további évszázadokban is meghatározó maradt. Elég csak arra gondolnunk, hogy miről is szól az egyébként német származású Erkel Ferenc Bánk bán című operája.
Talán a legismertebb sváb Puskás Ferenc volt, de – ahogy erre a filmben is kitérnek – számos hírességről tudjuk, hogy német felmenői voltak. Márai Sándor, Radványi Géza, Gundel János, Munkácsy Mihály, Törley József, Mindszenty József… a filmben még számos ismert személyiség tűnik fel – legtöbbjük grafikus által megrajzolt formában egy különleges papírmasé világban.
Az alkotók a korábbi filmjükben (Nemzetidegenek) már használták ezt az egysnittes papírmasé világot, ahol egy virtuális kamera folyamatos mozgatásával mutatják be a látnivalókat. A Mi, svábok, mindig jó magyarok voltunk című filmben ez a világ tovább lett tökéletesítve, a német–magyar együttélés fontos epizódjai Stark Attila rajzai segítségével kelnek életre.
– A téma valóban nem hétköznapi. Miért pont a sváb–magyar nép együttélésére esett a választásuk?
– L. G.: Imádtam a sváb származású nagymamámat, és neki szerettem volna emléket állítani ezzel a filmmel. Ő mindig attól tartott, hogy a sváb szokások, népi dalok ki fognak halni, ezért döntöttünk a film elkészítése mellett. Hátha így az emberekhez, a fiatalabb generációkhoz is közelebb hozhatjuk a sváb kultúrát. Éppen ezért szeretnénk eljuttatni a filmet középiskolákba, német anyanyelvű intézetekbe. A tárgyalások ezzel kapcsolatban folyamatban vannak. Jó látni, hogy senki nem zárkózik el a gondolattól, pedig ez nem egy tipikus, divatos téma.
Várható, hogy Németországban is bemutatják a filmet?
– L. P. : Nem valószínű, mivel a film végén megszólaltatunk egy német állampolgárt, aki annyira nem értett egyet Angela Merkel migrációs politikájával, hogy Magyarországra költözött. Így nem sok esélyünk van kint.
– S ha kivennék azt a pár percet?
– L. P.: Nem, szó sem lehet róla. Így kerek a film, a témáról megvan a véleményünk.
– A Pesti TV és a Hír TV már vetítette a filmet. Milyen volt a fogadtatás, a vélemények?
– L. P.: Alapvetően nagyon pozitív. Valószínűleg nemsokára a Duna TV-n is látható lesz a filmünk. Hiánypótló a mű, hiszen a legtöbb svábokról készült alkotás a kitelepítésekről szólt. Mi azonban ezen túlmenően, egy átfogó képet akartunk adni a nézőknek az elmúlt 1100 évről. Ez nem volt könnyű, hiszen tömören és érthetően akartuk mindezt elmesélni. Ehhez nagy segítségünkre volt egy grafikus barátunk, Stark Attila, aki zseniális módon vizualizálta a legfontosabb történelmi eseményeket. Hatásosan jelenítette meg végül is a magyarok azon döntését, hogy már 1100 évvel ezelőtt is a Nyugatot választottuk, gondoljunk csak Szent István házasságkötésére Gizella bajor hercegnővel. Nem szabad elfelejteni, hogy a német–magyar barátság több száz évre nyúlik vissza.
– Hol lesz még látható a film a közeljövőben?
– Az alkotást országszerte több, mint 100 helyi német közösségben mutatják be, illetve a Magyar Mozgókép Fesztiválon Veszprémben az Agóra Kultuális Központban is látható volt.
– Hallottam, hogy már a következő dokumentumfilmjükön gondolkodnak. Mi lesz a témája?
– A kitelepítésekhez, az internáló táborokhoz kötődő témáról szeretnénk forgatni. A tiszalöki kényszermunkatáborról szólna a film, ahol leginkább svábok voltak. Ott tört ki az első és egyetlen táborlázadás is. Fontos lenne behozni a köztudatba, hiszen mindenki a recski, kistarcsai munkatáborokról beszél. Pedig Tiszalökön egyrészt külföldi hadifoglyok is voltak, illetve a lázadás is szervezett volt. A német hadifoglyok ráadásul abban a hiszemben éltek ott, hogy hazatérhetnek saját hazájukba. Ehelyett a tiszalöki erőművet kellett építeniük. Ezek a lélektani bizonytalanságok vezettek a lázadáshoz. Végül az őrök a tömegbe lövettek, többen megsérültek. Még él az utolsó tiszalöki túlélő, vele szeretnénk dokumentumfilmet készíteni.
Címlapfotó: Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk, filmplakát. Forrás: László Gábor
