Ungváry Zsolt: Változnak a határok – horvátok, Donáthok és a valóság
Pedig a horvát – pontosabban dalmát – partok hol a Magyar Királysághoz, hol az azzal nyolcszáz éves perszonálunióban lévő horvátokhoz, hol Velencéhez, hol pedig a Habsburgok monarchiájához tartoztak. Fiume különleges státuszánál fogva valóban magyar kikötő volt.
Trianonban aztán szétdaraboltak egy ezeréves államot, figyelmen kívül hagyva történeti, etnikai, geográfiai, vízrajzi elveket.
Mostanság egy harmincéves, mesterségesen összetákolt ország területi integritásáért megmozdult Európa, és legújabban azért akar eladósodni, hogy Ukrajnát megsegíthesse, az ellenünk elkövetett merényletét azonban nem csak orvosolni, de még elismerni sem hajlandó. Ha pedig élünk a mormogás jogával, és puszta történeti tényeket emlegetünk, a rossz lelkiismeret egyből tiltakozásra sarkallja a birtokon belül levőket.
Tudjuk, hogy a hála nem politikai kategória, de vajon lenne-e Horvátország, ha nem Árpád-házi királyaink terjesztik ki rá a Szent Korona fennhatóságát, hanem egy erőszakosabb, hódítóbb hatalom vet rájuk szemet.
Ha a délszláv háború idején az Antall-kormány nem támogatja fegyverekkel a horvátok jogos önvédelmi, a szuverenitásért vívott harcát, aligha a mostani határok között léteznének.
Látjuk Amerikában és a Nyugaton, hogy a történelem átírására mekkora igény van; a mostani többség, a jelenleg pozícióban lévők utólag is szeretnék eltörölni mások emlékeit, és hatalmukat a história meghamisításával legitimálnák. Abból indulnak ki, hogy mindig a győztesnek van igaza. Mi pedig szeretjük kimondani az igazságot akkor is, ha ez másoknak kellemetlen. Mert ha mindig alkalmazkodni akarunk, elfojtva, eltagadva az igazságot, abból hazug világ lesz.
Hogy mennyire nem lehet folyamatosan hazudni, mesterséges értékeket következetesen képviselni, arra jó példa az utóbbi napokból két színesnek tűnő hír. Előbb Donáth Anna jelentette be, hogy babát vár, s aki azt hitte, hogy ehhez Cseh Katalin rögtön egy botmixeres szmájlival csatlakozva javasolja barátnéjának a karrier útjában álló sejtcsomó eltávolítását, az nagyon téved.
Úgy fest, Donáth Anna – mint a normális emberek általában – örül a gyermekáldásnak, amihez innen kívánok én is sok boldogságot neki.
Szinte rögtön ezután egy másik balliberális politikusnő, Bősz Anett is hasonló fejleményekről számolt be, ami rögtön árnyalja is Bősz párjának, az érdi polgármesternek a beszédét, amit a város egyik gimnáziumában a ballagáson elmondott.
Ebben a balliberális pártok által támogatott Csőzik László olyan eretnekségeket fogalmazott meg, miszerint a család a legfőbb érték. Azt persze mégsem mondhatta a szülőknek, milyen szép volna, ha a fiaik majd nővé válhatnának vagy férfiként szülhetnének. Még a nagy lázadó Fekete-Győr is magára kötött babahordozóban babusgatja a kisfiát, tudván, hogy egy új élet elindításánál nagyobb önmegvalósítás nem létezik, mert így utódainkban száz-kétszáz-ötszáz év múlva is újra és újra értelmet nyer az életünk.
Mert szép dolog a féktelen szabadság, de a lelke mélyén mindenki a szerettei körében, ágyban párnák közt szeretne meghalni, nem pedig egy római melegbárban magányosan szilveszter éjszakáján.
A címlapképen Szél Bernadett és Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő gratulál a Momentum Mozgalom mandátumot szerzett képviselőinek, Cseh Katalin EP-listavezetőnek és Donáth Anna Júliának, a párt alelnökének, valamint a párt elnökének, Fekete-Győr Andrásnak a Momentum eredményváró rendezvényén a fővárosi Dürer Rendezvényházban az európai parlamenti választás napján, 2019. május 26-án. Forrás: MTI/Illyés Tibor
