Mária igenje a dicsőítés mintapéldája
„Lost Paradise”
Az édenkertben úgy gondolta az ember, hogy az a biztonság és jó, amibe Isten helyezte őt, felülírható. A sátán kígyó képében így beszélt az asszonyhoz: „semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat. Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette. Adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek.”
Ezek után érkezik az Úr, és keresi az embert, aki elrejtőzik előle. Felnyílt a szemük: észrevették, hogy meztelenek. Az emmauszi tanítványok evangéliumi, húsvéti történetében is felnyílik a tanítványok szeme. Az úton nem igazán értették, amiket Jézus mondott nekik, de olyan jól esett a szívüknek minden értelmes, vigasztaló szó.
Ne csak nézz, láss is!
Betérnek a fogadóba, és ugyanaz történik, mint egy pár nappal korábban: Jézus megtöri a kenyeret, éppen úgy, ahogyan az utolsó vacsorán tette. És ekkor nyílik fel a szemük, ám ebben a pillanatban már nem látják Jézust többé. Mindez elsőre egy hatalmas szerencsétlenségnek fogható fel. Viszont ha a történetet közelebbről megvizsgáljuk, rájövünk: a tanítványok éppen akkor kezdik el látni Jézust, amikor ő már eltűnik a szemük elől.
Az emmausziak hitre jutottak. A szívük már lángolt az úton, de a fogadóban elkezdett látni is. A benső szemeikről esett le a hályog, és tudták: Krisztus él. Az édenkertben is felnyílik az első emberpár szeme. A kígyó részben igazat mondott: fel fogják ismerni a jót és a rosszat. Csak ott csúsztatott, hogy amikor ez megtörténik, akkor ők már rég a rosszat választották, mert nem bíztak Isten tervében és az ő parancsaiban. A bizalmuk Isten irányában eközben elpárolgott egy pillanat alatt. A „legyen úgy, ahogy te tervezted és teremtetted” attitűd semmivé lett.
Helyreállítás
Isten azonban nem változik, és azonnal a helyreállítás lehetőségén kezd el munkálkodni. Ad megint egy esélyt. A bűn miatt tőle elszakadt ember számára azonnal ígéretet tesz, hogy ez nem maradhat így. Isten a mi bűneink, rosszra hajló természetünk ellenére azt mondja: én ismerem a bűneidet és utálom őket, de szeretlek téged, személyesen. Isten csak annyit kér, hogy az ősbizalmatlanság helyett ősbizalommal feleljünk az ő gondoskodására és szeretetére. Ilyen az isteni irgalom.
Ez az Irgalom azt ígéri, hogy jön majd valaki, aki képes helyreállítani a bűn miatt sarkából kifordult világot. Jóvá teszi mindazt, amire az ember már képtelen. Asszonytól születik a Megváltó. Názáreti Mária ez az asszony, aki tökéletes igent mondott Isten tervére. Gábor angyal egy biankó szerződést íratott alá a szűz lánnyal. Ő pedig alázatosan kijelenti: „legyen nekem a te igéd szerint”.
Az édenkerti engedetlenségnek Mária igenje tart görbetükröt.
A dicsőítés szíve ebben fogható meg igazán, ami előfeltétele a zenében megformált istendicséretnek. Hiába énekelünk, ha az életünket nem adjuk oda teljesen a Teremtőnek. Nekünk is alá kell tudnunk írni Isten tervének fehér lapját. Igent mondunk a tökéletesen jó szeretetre, még akkor is, ha ez nem volt benne az egyéni elképzeléseinkben. Lényegében visszaadjuk Isten kezébe az irányítást az életünk felett.
Mária igenjének győzelme kozmikusan átíveli a történelmet. Ami az édenkertben elromlott, Mária révén helyreállt.
Bizalom Isten tervében
És ez az igen a Jelenések könyvében látható módon, dicsőségesen teljesedik be a „Napba öltözött asszony” alakjában, aki az egyház és Jézus édesanyjának jelképe. Nem utolsósorban az Istennek átadott életű emberek közösségének jelképe. A sátán nem tud fogást találni azon az emberen, aki ilyen módon visszahelyezi bizalmát Istenbe. A dicsőítés ebből a jelenlétből tud elindulni. És ebben az állapotban születnek meg az igazi énekek. Mária is dalra fakad a Magnificat dalában.
Ha dobog bennünk a dicsőítő szív, gyönyörű énekeket fogunk írni.
Miközben dicsőítünk, megtaláljuk a helyünket
Természetesen a komponálás folyamatát, annak minden küzdelmével és szaktudásával nem spórolhatjuk meg. Próbáljuk ellesni a hangokat az isteni szimfóniából. Istennek vajon szüksége van a mi dicsőítésünkre – tehetjük fel a kérdést. Azt hiszem, nincs. Sokkal inkább nekünk fontos, hogy őt dicsérjük, mert eközben a helyünkre kerülünk. Isten marad az Úr, mi pedig elfogadhatjuk az ő legtökéletesebb tervét. És az minden apának boldogság, ha a fiai elfogadják az gondoskodását.
Amikor a rózsafüzért imádkozzuk, Jézus áll a középpontban.
Mária igenjének lelkületével elmélkedjük végig Jézus életét az evangéliumból. Ez az ima a valaha élt legcsodálatosabb dicsőítő példájával vezet be bennünket Isten imádásába és az ő dicsőítésébe. Az egyes Üdvözlégyek szíve-közepe egyedül Jézus. Az a Jézus, aki az Atya iránti engedelmességével a tökéletes dicsőítő etalonja minden keresztény számára. Az ő édesanyja csak annyit tett és tesz, hogy az ő Megváltó fiára tereli a figyelmünket. Kompromisszumot nem ismerő módon kijelenti ma is: „tegyétek, amit mond”.
Mária hűsége elvitte őt fiának keresztje alá.
A Golgota a dicsőítés hegye. A dicsőítők a Kálvárián találkoznak.
Itt jelenti ki ugyanis Jézus a megváltottságunkból következő végrendeletét, amelynek során adoptálja nekünk a saját édesanyját. Ez a lépése tökéletesen aláhúzza, hogy az ő testvérei lettünk: istengyermekek és társörökösök. „Asszony, íme a te fiad! Ember, íme a te anyád” – mondja Jézus a kereszten a halála előtti pillanatokban.
Új Éva
Vajon nem érezzük ridegnek ezeket a szavakat? Nem tűnik túl hivatalosnak és távolságtartónak a mindenkit szerető Jézus szájából? Ha megértjük a megszólítás okát, azonnal beláthatjuk, hogy a lehető legnagyobb szeretet szavait halljuk a Messiás szájából. Ez a kereszt alatti „stabat mater” az édenkerti első asszonynak az ellentéte.
Ő az új Éva. Kezdődik az új szövetség: az új Ádám oldalából megszületik az egyház. Jézus Krisztus áldozata révén egy új teremtés valósul meg.
Jézus nekünk is azt mondja: ember, nézd az anyád! Megváltott ember, nézd az anyámat, aki a te anyád is, mert már semmi sem választ el bennünket egymástól! Én, az Isten fia szeretetből és önként teszem ezt érted. Engedelmességből az Atyának. A dicsőítés etalonja ez. És erre hív bennünket Jézus.
Ezért szeretem Mária kötényét. Jó ahhoz odabújni, mert el el lehet lesni a jó példát tőle. És ez nem dogmák kérdése, hiszen az Ige közli velünk teljesen világosan. Számunkra sem lehet másik út. Jézus megváltott a kereszten, én az ő testvére lettem. Az Atya saját fiaként ölel át – ez az isteni irgalmasság csúcsa. A bűneim ellenére teszi ezt. És hogy így már testvérei vagyunk egymásnak Jézussal, az édesanyánk is közös lett.
Címlapkép: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
