Nem csak a kislányokat érinti a szelektív abortusz
5 millió lánnyal kevesebb születik, mint kellene – hirdeti a Marie Claire magazin tavaly megjelent cikke, ami figyelemfelhívó címe miatt valószínűleg nagy olvasótábort vonz magához, ezért is bukkanhat fel újra és újra a közösségi médiában. A téma forró és még mindig nagyon aktuális, de azért érdemes tisztázni pár alapfogalmat.
Jóhiszemű kommentelők ugyanis – talán el sem olvassák az anyagot – rögtön reagálnak: Dehát nálunk csupa lány születik mostanában! A cím és az egész szöveg eufemisztikusan csak a gyermek nemének megválasztásáról ír.
Az „abortusz” vagy „terhességmegszakítás” szó le sincs írva, és azt is csak a cikk legvégén mondja ki a szerző, hogy ezeket a babákat bizony a szüleik elvetetik.
Pedig itt nem csupán az a tragikus, hogy valaki nem születhet meg pusztán azért, mert lány. Nem csupán az döbbenetes, hogy becslések szerint 4,7 millióval kevesebb lány születik majd az elkövetkező 10 évben, mint az természetesen történne, vagy hogy 2100-ra ez a szám 22 millió lesz. Az egész nézőpont téves, hiszen azt sugallja, hogy a jelenség csak azokat a tőlünk távoli országokat érinti, amelyek társadalmában kevesebbre becsülik a lánygyermekeket.
Persze, most még csak pár országban: például Kínában, Indiában és Vietnámban látszódik leginkább a káros gyakorlat hatása (ott a fiú-lány arány már vészesen eltolódott az 1970-es évek óta), s látszólag a többi ország is távol van tőlünk, ahol a jelenség most kezd kibontakozni (mint például Afganisztánban, Pakisztánban és Nigériában). Való igaz, hogy ezek a lánygyermekek a világ másik, tőlünk távol eső felén tűnnek el, s egyenlőre csak ott figyelhető meg a szomorú tapasztalat, amelyet egy kutatás is rögzít:
„Azokban a társadalmakban, ahol aránytalanul sok a férfi és kevés a nő, az antiszociális viselkedés és erőszak mértéke megnő, s a jelenség hosszú távon veszélyezteti a társadalom stabilitását és fenntartható fejlődését”.
Szelektív abortusz – így hívják azt a jelenséget, amely hatására ezek a lányok nem születhetnek meg. Jegyezzük meg a szót, amely azt jelenti, hogy a tudomány fejlődése következtében elérhető prenatális vizsgálatok során kiderül a gyermek neme, ami alapján a szülők a terhességmegszakítás mellett döntenek.
De ne felejtsük el, nem csak a gyermek nemére derül fény ilyenkor! Nagyon fontos lenne látni, hogy a mai nyugati társadalmak kettős mércét alkalmaznak, amikor ezekről a jelenségekről kommunikálnak. Ezek a (sokszor kétes eredménnyel rendelkező) vizsgálatok képezik ugyanis az alapját azoknak az abortuszoknak, amelyeket a nyugati világban elvégeznek, ha a gyermeknek valamilyen fejlődési rendellenességgel születne.
Elítéljük azt a távoli kultúrát, amely elveteti a gyermekét a neme miatt, de megértően beszélünk a más okból történő abortuszok esetében.
Pedig szelektív abortusz ez is, az is. És már a „fejlett nyugat” is megmutatja a hiányt: Izlandon például nem a lányok hiányoznak, ott egész egyszerűen nincs Down-szindrómával élő gyermek. Vajon ennek lesz káros hatása a társadalomra? Vagy már van is?
Néha már úgy tűnik, egyenesen a civilizált társadalom fokmérője, milyen széles körben engedélyezett a terhességmegszakítás. A felvilágosult Washington Post mostanában jelentetett meg egy cikket, amelyben az életpárti amerikaiakat rasszistáknak nevezi, mert azt szeretnék, ha az abortusz (rém)uralma véget érne az országban.
Az abortuszlobbi azt szeretné, ha a terhességmegszakítás emberi jog lenne, s a gyermekszülést a nők gyarmatosításához hasonlítja.
De mi a helyzet azokkal a lányokkal (és persze fiúkkal), akiket nem engedtek megszületni sem? Mert nem érkeztek jó időben? Mert veszélyeztetnék a szüleik kényelmét, karrierjét? Az ő eltűnésük vajon nem fogja befolyásolni a társadalom összetételét, ingerküszöbét, empátiáját?
Naívak vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy ezek a kényszerű, mások életét kioltó eljárások semmilyen lenyomatot nem hagynak majd az életünkben – egyéni és társadalmi szinten! A nők hiánya agresszióhoz vezet? Gazdasági problémákat okoz? Mihez vezet akkor a gyermekek, az elesettek hiánya? Talán ezekre is érdemes lenne felhívni a figyelmet, miközben más országok és kultúrák háza táján söprögetünk!
Címlapkép: Pixabay.com
