A huszadik század nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel. A világháborúk, a gazdasági válságok, a forradalmak, a politikai ideológiák vagy az emberi hanyagság következtében számos értékes és városképet befolyásoló épület veszett el a fővárosban. Sorozatomban ezeket a rég elfeledett épületeket kutatom fel archív fényképek segítségével.
A budai Vár védelmére szolgáló bonyolult falrendszert Luxemburgi Zsigmond idején építették ki. A több kilométer hosszú várfal látványos elemei voltak a Királyi Palotától a Dunáig lefutó kortinafalak és az azokat összekötő zárófalak. A stratégiailag fontos dunai zárófalat erődítések – nagy valószínűség szerint rondellák – tagolták (a rondellát az különbözteti meg a bástyától, hogy a rondella belsejében hadászati helyiségek voltak, míg a bástyát belülről teljes egészében zúzott kövekkel és földdel töltötték meg).
Buda látképe a 15. században. Jól kivehető az északi és déli kortinafal és az összekötő zárófalak az erődítésekkel. (Forrás: www.studhist.blog.hu)
A kortina és a zárófalak közötti védett hegyoldal egyike volt a várrendszer udvarainak, ahol raktárak és istállók épületei kaptak helyet. A várban már a középkorban is sok kút létesült, mivel kitűnően lehetett hasznosítani a rétegvizeket. Azonban amikor ez nem volt elégséges, akkor a Dunából hordtak fel a vizet. Erre a célra alakították ki 1530 körül a déli kortinafal alatt elhelyezkedő zárt vízhordó folyosót, amelynek dunai végéhez a török korban épült fel – ugyancsak a vízszállítás céljából – a vízi rondella, közismertebb nevén Ali pasa bástyája.
Buda látképe a Hauszmann Alajos-féle átépítés után. Bekarikázva látható a déli kortinafal lépcsőpavilonja és az északi kortinafal lépcsőtornya. (Forrás: www.wikipedia.org)
Buda visszafoglalása után a kortinafalak közötti udvarban ágyúöntő műhelyeket (innen az elnevezése: Öntőház udvar) telepítettek. Bár Buda 1849-es bevételéig jelentős helyőrség tartózkodott a budai Várban, azonban stratégiai jelentőségét fokozatosan elvesztette: a falakkal körülvett területek kezdtek megnyílni, a várfalak a kialakuló várkertek támfalaivá szelídültek. A XIX. század második felében a palota fontosságának növekedése és a gőzhajózás megjelenése szükségessé tette a Duna-part Várhegy alatti szakaszának rendezését. Az átalakítások ekkor már egyértelműen szépészeti és a Királyi Palotába történő kényelmes feljutást céloztak. Megépült a Várkert Bazár a neoreneszánsz kerttel, az Ellyps sétány, a Budai Hegypálya, az Öntőház udvarban pedig angolparkot alakítottak ki.
A Hauszmann-i átalakítás után az egykori erődfalak közötti területek díszes parkokká szelídültek. Bekarikázva az északi lépcsőtorony és a déli lépcsőpavilon látható. (Forrás: www.skyscraperscity.com)
A középkori várfalrendszer megszépítésére a kor legnagyobb magyar építészét, Ybl Miklóst kérték fel. Ybl számos, a gyalogosforgalom segítését célzó építménnyel gazdagította a keleti hegyoldalt: teraszokat, kilátópontokat és lépcsőházakat tervezett a historizmus jegyében. Két legjelentősebb funkcionális alkotása az északi és a déli kortinafalhoz épített lépcsőtorony és a tornyos lépcsőpavilon volt. A lépcsőtorony egy középkori lovagvárat idéző funkcionális épület volt az északi kortinafal északi oldalán. Arra szolgált, hogy az Öntőház utcáról és az Ellyps sétány felől érkező gyalogosforgalmat összekösse a középkerttel. Az építmény Duna felőli homlokzatán nyílt a bejárat, ahonnan kör alakú lépcső vezetett a harmadik szinten található kijárathoz, amelyen keresztül a középkert is elérhetővé vált. Innen további lépcső vezetett a negyedik szinten található zárt kilátóhelyiségbe, ahonnan a Halászbástyát idéző, középkori dupla ablakokon keresztül fantasztikus panoráma tárult a nagyközönség elé. A lépcsőtorony teteje egy baluszteres kőkorláttal szegélyezett nyitott kilátóterasz volt, amely az északi kortinafal ugyancsak kőkorláttal szegélyezett szintjével kapcsolódott össze. Ezt a kilátóteraszt azonban csak a palota szintjéről, azaz a Savoyai-terasz felől érkezők látogathatták. A kilátótorony homlokzatát égetett téglával burkolták, ablakai, párkányzata és korlátjai süttői mészkőből készültek. A toronyhoz tartozott a keleti kertek egyik legkedveltebb kilátópontja, az északi kortinafal kiszögellésére épített timpanonos lodzsetta, amely a romantikára vágyó párok kedvelt célpontja volt.
Ybl Miklós tervrajza a lépcsőtoronyról. (Forrás: www.skyscraperscity.com)
Az északi kortinafal lépcsőtornya és a lodzsetta szinte sértetlenül vészelte át a háborút, mégis lebontották. (Forrás: www.skyscraperscity.com)
Az északi kortinafal középkori kapuja a háborút követően. Balra az épségben megmaradt lépcsőtorony bejárata látható. (Forrás: www.skyscrasperscity.com)
A háborút követően alakították ki a keleti felvezetőt. Balra látható az Ybl-féle lépcsőtorony hűlt helye. (Forrás: www.maps.google.com)
Ybl Miklós a déli kortinafal északi oldalához tervezte az úgynevezett lépcsőpavilont, amely segítségével az Öntőház udvarból, illetve az alsókertből (mai keleti felhajtóról) elérhetővé vált a középkert (keleti kisudvar) szökőkúttal díszített barokk-kertje, de a kortinafal teteje és a Savoyai-terasz már nem. A kétszintes eklektikus épület homlokzatát római cementtel vakolták, saroktornyát toronysüveg díszítette, dúcos dupla sátortetőzetét kovácsoltvas záróelem koronázta. Az Öntőház udvar és az alsókert felől lépcsőn lehetett elérni a pavilon alsó bejáratát. Innen az épületen belül csigalépcső (ma is megtalálható) vezetett az első szintre. Innen két kijárat nyílt. Az egyik kijárat a kortinafal tetején található vízhordó lépcső felső végéhez vezetett, míg a másikon keresztül egy külső lépcső (ma is megtalálható) segítségével a Zeughaus (Fegyvertár) kapuhoz és a barokk-kerthez lehetett feljutni. A második szint bejárata a Zeughaus kapu mellett nyílt, innen egy kisebb előtér után a saroktoronnyal egybenyitott zárt kilátótér helyezkedett el, ahol kőből faragott padok szolgálták a nagyközönség kényelmét.
hirdetés
Ybl Miklós tervrajza a lépcsőpavilonról. (Forrás: www.skyscraperscity.com)
A lépcsőpavilon az 1900-as évek elején. (Forrás: www.kitervezte.hu)
A romokban heverő főváros. A lépcsőpavilon sértetlen. (Forrás: www.skyscraperscity.com)
Az újjáépített erődfalak a lépcsőpavilon nélkül. (Forrás: www.maps.google.com)
A kortinafal és a lépcsőpavilon a Duna felől. (Forrás: www.hg.hu)
A kortinafal az Ybl-féle lépcsőpavilon nélkül. (Forrás: www.hoszamo.hu)
Budapest II. világháborús ostroma katasztrofális hatással volt a budai Várra, de nem kímélte a királyi kerteket sem. A pesti oldalon felállított szovjet ostromágyúk és a légi gyújtóbombák szinte teljesen megsemmisítették Hauszmann Alajos fantasztikus palotáját és környezetét. Csodával határos módon a lépcsőtorony és a lépcsőpavilon szinte sérülések nélkül élte túl a háborút.
1945 után az Ybl-Hauszmann-i díszkertek helyreállítása helyett a középkori erődrendszer minél teljesebb rekonstrukcióját tűzték ki célul, Gerő „Bontócsákány” László vezetésével. Ezen célok megvalósításának oltárán áldozták fel a szinte sértetlen funkcionális épületeket. Az északi kortinafal lépcsőtornyát azért bontották le, mert a kortinafalban találtak egy középkori gyalogos kaput, amelyet félig kitakart az épület. A tornyos lépcsőpavilon bontása a mai napig talány, hiszen semmi nem indokolta a bontását. Az Öntőház utca feletti lépcsőkkel tagolt gyalogos szerpentin sétány a gépkocsik számára is járható, úgynevezett keleti felhajtónak esett áldozatul.
A szocializmus idején elkövetett ideológia-vezérelt bontások és építkezések máig hatással vannak a történelmi városképre. Magyarország első számú turisztikai desztinációja, nemzeti kincsünk és történelmi identitásunk bölcsője a 2010-es évek elejére méltatlan állapotba került, megújítása elkerülhetetlenné vált. A közelmúltban elindult Nemzeti Hauszmann Program keretében a Hauszmann-kori palota mellett – ahol lehetséges – a történelmi kertek, parkok és sétányok is megújulnak.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
