A Virágvasárnap megnyitotta az utat a nagyheti vándorlásunk előtt. Jézus, Dávid fia ünnepélyesen bevonul, hogy beteljesítse annak vágyát, aki őt a Földre küldte. Helyreállít mindent Isten és ember között, hogy immár semmi ne válassza el őket egymástól. Mindent magára vállal, amire az ember már képtelen. Mindezt teljes engedelmességgel viszi végbe. Szüntelenül az Atya akaratát cselekszi. Ebben a számunkra felfoghatatlan odaadásában a dicsőítés legtisztább etalonja rajzolódik ki előttünk. Nagyheti sorozatunkkal a Megváltó nyomába szeretnénk eredni, ellesve tőle a dicsőítő szív attitűdjeit.
Az evangélium a húsvét előtti napokban az előkészületekre helyezi a hangsúlyt. Miután Jézus feltámasztja a földi életre az ő Lázár barátját, sokan azt kérdezgették: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A mi feladatunk is az, hogy ugyanezt a kérdést feltegyük magunknak. Készen állunk arra, hogy találkozzunk Jézussal az idei húsvét alkalmával? Megtettünk mindent annak érdekében, hogy a belső szemeink a lehető legtisztább módon legyenek képesek befogadni a fényt?
„Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.” Minden együtt van tehát az ünnepléshez. Igazi baráti társaságot látunk, akik jól érzik magukat. Még a halálból újra életre kelt Lázár is jelen van.
Az idilli képet azonban megtöri a túlzás cselekedete: Mária drága olajjal keni meg a Mester lábát.
Hogy érzékeljük milyen mértékben pazarolt a portéka, ismernünk kell, hogy egy napi munkáért akkoriban egy dénárt adtak. Ezt az olajat Júdás könnyűszerrel eladta volna 300 dénárért. Vagyis közel egy éves munkadíjat locsolt el ez a nagyon hálás Mária Jézusra.
Jézus lecsitítja Júdást, az ő későbbi elárulóját, hogy ne a szegényekkel foglalkozzon most, hiszen szegények mindig lesznek, de Jézus nem mindig lesz közöttük. Ez a jövőbe látó kijelentés már előre jelezte a Messiás közeli halálát: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi.”
Az evangélium elénk állítja tehát Jézust, aki töretlenül be akarja teljesíteni az Atyától kapott küldetését. Arról az „óráról” szól minden, amely egyre jobban közelít. És láthatjuk Máriát, akiről korábban megtudjuk, hogy figyelmesen, a Mester lábaihoz kuporodva, hallgatja Jézus szavait, a sürgő-forgó Mártával ellentétben. Talán ugyanez a figyelem indítja arra, hogy a mérhetetlenül drága olajat beszerezze és az ő Urának lábaira öntse – mindet.
hirdetésKifejező, hogy Mária nem csak megkente Jézus lábát, hanem meg is törölte azt. A saját hajával törölte meg.
Ő maga lett a törölköző, a szolga, a legkisebb.
Ez a alázatos tett bizonyítéka volt hatalmas szeretetének és hálájának Isten iránt. Az utolsó vacsorán, néhány nappal később Jézus nagyon hasonló dolgot tesz majd, és azt kéri a tanítványoktól, hogy ők is kövessék őt ebben.
A dicsőítő szív egyik jellemzője, hogy képes szolgálni és kicsivé válni Isten nagysága előtt. Ráadásul mindezt úgy fejezi ki, hogy nem számolgatja a mértéket.
Mértéktelenül kezd el szeretni és hálát adni Isten jóságáért és tökéletes szeretet-tervéért. Nagyhétfőn álljon előttünk Jézus, aki hat nappal húsvét előtt is csak az Atya üdvözítő akaratának teljesítésére tud gondolni, és nem arra, hogy hogyan menthetné meg a saját életét! És ne veszítsük szem elől az Isten dicsőségére mértéktelenül sokat pazarló Máriát sem! Így kezdjük el felkészíteni a szívünket, hogy az idei húsvéton Isten dicsőítővé alakíthassa azt!
Gável András
