Kaszab Zoltán: Óriási bajban az európai energiaellátás
Európa már a háború kitörése előtt is súlyos energiaválsággal küzdött. Lapunk hasábjain is többször értekeztünk arról, hogy több ok miatt is egekbe szökött a kontinensen az energiaár. A járvány miatti szigorítások után újraéledő gazdaság energiaigénye, az oroszoktól való függés és a zöldek által szorgalmazott, sokszor logikátlanul erőltetett megújulókra való átállás együttesen eredményezte azt, hogy már február 24-ét megelőzően is arra készülhettünk, hogy vége az olcsó energia korszakának. A helyzet azonban a háború két héttel ezelőtti kitörése óta drasztikusan megváltozott.
A gáz ára például egy hét alatt három és félszeresére emelkedett, ez pedig egyelőre beláthatatlan következményekkel jár.
A helyzeten pedig csak rontanak azok a politikusi megszólalások, amelyek arról szólnak, hogy az Európai Uniónak azonnal más források után kell néznie és azonnal el kell zárnia az orosz gázcsapokat. Persze a „más forrásokat” egyelőre nem nagyon látni és azt is figyelembe kell venni, hogy az európai tározókban néhány hétre elegendő gáz van csak. Így lehet tere az olyan nyilatkozatoknak, mint amilyet Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke tett, aki
arra szólította fel az európaiakat, hogy az Ukrajnával való szolidaritás érdekében zárják el ők maguk a fűtésüket.
A mondat irrealitására és abszurditására talán kár is időt és karaktert pocsékolni. Az viszont biztos, hogy az előbbiekben felsorolt nyilatkozatok hatására is egekben van az energiahordozók ára és ezzel egyelőre éppen az az agresszor, vagyis Oroszország jár jól, aki ellen ezek a nyilatkozatok szólnak.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor is arról beszél, hogy egy ilyen helyzetben keveset és megfontoltan kell beszélni. Szavait megalapozza amit látunk: egy megszólalás akár több euróval is növelheti a gáz árát. Persze azt is hozzá kell tennünk, hogy Orbán Viktorral ellentétben a mai nyugat-európai és Uniós vezetők többsége még sosem élt át a jelenlegihez hasonló, éles konfliktust, így tapasztalatlanságuk is megmutatkozhat a jelenlegi helyzetben. Abban a helyzetben, amikor a józanság és a megfontoltság bizony gazdaságilag is kifizetődő lenne.
Mert nem kell putyinistának lennünk ahhoz, hogy belássuk: az orosz gáznak jelenleg nincs alternatívája Európában.
Amerika már rálépett erre az útra és leállította az energiahordozó oroszországi importját. És annak ellenére, hogy ellátásának csupán néhány százalékát fedezte Oroszországból, Biden elnök máris arra figyelmeztetett, hogy a szankcióknak ára van. Ezt egyébként az amerikaiak már tapasztalják is a benzinkutakon. Ennek fényében nem véletlen, hogy Washington máris elkezdett Venezuelához közeledni, hátha a dél-amerikai diktatúrából számíthat a kieső orosz olaj pótlására.
És nem a véletlen műve az sem, hogy az európai országoknak éppen most lett fontos az, hogy felgyorsítsák az újabb iráni atomalku tető alá hozását, amelynek hatása lenne az is, hogy feloldanák az iráni termékekre kivetett embargót –
így pedig olajat is újra lehetne importálni a perzsa államból.
Kérdés, ha már a morális szempontok ennyire fontosak, kevesebb vér tapad-e a venezuelai, vagy az iráni olajhoz, mint az oroszhoz? Vagy megint az történik, amit az elmúlt években számtalanszor láttunk, hogy egy létező probléma jogos kezelése során a nyugat egyszer csak átesik a ló másik oldalára? Ez a következő hetekben kiderül, addig pedig csak a régi tanácsot adnám a nyugati vezetőknek:
józanság elvtársak, józanság!
A címlapképen Frans Timmermans, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke felszólal az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2021. november 24-én. Forrás: MTI/EPA/Julien Warnand
