Lassan már nincs olyan nap, hogy Márki-Zay Péter ne sértene meg egy társadalmi csoportot, vagy ne tenne olyan kijelentést, amellyel borzolja a kedélyeket. Legutóbb az derült ki, hogy korábban Trianon és Michael Jackson között próbált párhuzamot vonni – kevés sikerrel.
Történt ugyanis, hogy a nemzet legnagyobb tragédiájának 100. évfordulóján egy megemlékezésen az alábbi „viccet” sütötte el: „Szokták mondani, hogy Amerikában minden lehetséges, bárkiből bármi lehet. És erre példa Michael Jackson, aki szegény néger kisfiúként született, és gazdag fehér nőként halt meg.” Amit elsősorban tisztáznunk kell, hogy ez egyáltalán nem vicces, senkinek a származása, vallása, bőrszíne nem képezheti vicc tárgyát, keresztény emberként ezt Márki-Zaynak is tudnia kellene. Ezen túl ugyanakkor az eset azt is megmutatja, hogy mit gondol valójában Márki-Zay Péter Trianonról. Beszédét ugyanis városvezetőként mondta el nyilvánosan, és mintha elfeledkezett volna róla, hogy súlya van annak, amit mond. Vagy éppenséggel teljesen tisztában volt vele, és ennek ellenére mondta ezt. Bárhogy is volt, mindkettő sokat elárul a baloldal miniszterelnök-jelöltjéről.
Ugyanakkor nem ez az első eset, hogy „négerezésre” ragadtatta magát az ellenzéki oldal kapitánya. Korábban egyik élő bejelentkezésében „tréfálkozott” azon, hogy még vaknak is jobb lenni, mint négernek. Márki-Zay mintha ösztönösen értene ahhoz, hogy hogyan kell egyszerre több társadalmi csoportot is megsérteni, ez a hozzászólása ugyanis nemcsak az afroamerikaiakkal, hanem a vakokkal szemben is durván sértő. Nem is csoda, hogy a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége közleményben tiltakozott a kijelentés ellen. A probléma ugyanakkor az ezekkel a kijelentésekkel, hogy visszavonhatatlanok. És tabudöntögetők. Ráadásul – ahogyan egy korábbi cikkben erre már utaltam – olyan tabukat döntenek le, amelyeket nem véletlenül építettünk fel a társadalmunkban.
Ez ugyanakkor nemcsak Márki-Zay Péter felelőssége, hanem legalább annyira azoké a baloldali politikusoké is, akik hallgatnak a miniszterelnök-jelöltjük szavai után, vagy rosszabb esetben még védeni, magyarázni is próbálják azokat.
És ugyanez vonatkozik a baloldali sajtóra is, amely jobb esetben csak elhallgatja az újabb és újabb botrányos kijelentéseket. Ne feledjük: ugyanazokról a politikusokról és internetes oldalakról beszélünk, amelyek a jobboldali politikusokról vagy megmondóemberekről ennél sokkal kevesebbért is leszedték már a keresztvizet, és elsöprő erejű médiakampányt indítottak ellene. Azzal, hogy most hallgatnak, tökéletesen le is buktatták magukat, és bebizonyították, hogy mennyire álságosak a keresztény konzervatív személyiségek ellen indított kampányaik.
Ha ugyanis a pillanatnyi politikai haszonszerzésen túl bármi más fontos lenne, már réges-régen el kellett volna határolódniuk Márki-Zaytól.
Ne legyünk naivak, erre hiába várunk. Ugyanakkor nagy tanulság ez arra nézve, hogy mennyire kell megrettennünk a baloldal kritikáitól. Eddig sem kellett volna, sokan mégis megtették a konzervatív oldalon. Mostantól azonban mindenki számára világos kell legyen, hogy a támadások csak a politikai céljaikat szolgálják, és ennek megfelelően kell kezelni is őket.
hirdetés
