Francesca Rivafinoli: Népesedéspolitika-óra a DK iskolájában
Sajtótájékoztatót tartott Bősz Anett a DK nevében családpolitikai kérdésekről, ami mellett kár volna elmenni szó nélkül; ritkán hall ugyanis az ember ennyi bődületes sületlenséget ilyen magabiztosan előadva, már elnézést.
„Amennyiben üldöztetésnek akarná kitenni a kormány a gyermekteleneket, vagy esetleg azokat, akiknek csak egy gyermekük van, akkor a lehető legrosszabb úton jár” – kezdte expozéját a honanya vasárnap délután egy unalmas fehér fal előtt borzongván. A felvetés apropója ismeretlen; valószínűleg zavaróan kevés volt épp a probléma, és ezért sürgősen ki kellett találnia egyet, miközben az állítólagosan üldözendő egygyerekesek a számlájukra frissen visszautalt tavalyi szja összege felett örvendeztek a szép napsütésben.
Lehetséges persze, hogy Orbán Viktor hetekkel ezelőtti mondata verte ki utólag a biztosítékot, nevezetesen hogy „ha nincs gyermek, nincs jövő”;
akik azonban ezt a szikár tényt, mondhatni biológiai törvényszerűséget személyes fenyegetésnek, a méhükben való kotorászásnak érzik, azok gyanakodhatnak arra, hogy valójában nem a kormány üldözi őket, hanem a tudatalattijuk. Alapvetően ugyanis a gyerekteleneknek kellene leginkább üdvözölniük minden olyan mondatot, amely gyerekvállalásra buzdítja a többieket. Hisz bár világos, hogy intelligens robot is fogja tudni cserélni az ágytálat, de azért csak kellene elég felnövekvő szaki, aki elvégzi a karbantartást.
De megtudunk más okosságokat is a DK sajtótájékoztatóján: jelesül, hogy
a „szabad” világban ott születik elég gyerek, ahol nagyjából megvalósult a nemek közötti egyenlőség; ezzel szemben a hagyományos női szerepeket erőltető országok kifejezetten rosszul teljesítenek demográfiailag. S ezért tartunk mi ott, ahol.
Érdekes meglátás ez, tekintve, hogy az ideális 2,1-es termékenységi rátát az ortodox Grúzia, az erdoğani Törökország és például az Iráni Iszlám Köztársaság produkálja. Az európai éllovas Franciaországban az észak-afrikai bevándorlók körében 3,5 gyerek az átlag, míg az echte francia nőknél 1,77 – ez inkább arra utalna, hogy a hidzsáb növeli a termékenységet.
Magyarország 1,5-1,6 közötti arányszáma megegyezik Hollandiáéval és Norvégiáéval, megelőzve például Svájcét, Ausztriáét és Finnországét. Apró érdekesség, hogy ezektől az országoktól mind el voltunk maradva 2010 előtt, amikor Bosznia-Hercegovinával és Oroszországgal mozogtunk együtt fertilitásilag –
ha jól értem Bősz Anett okfejtését, akkor ezek szerint Gyurcsányék idején még a muszlim bosnyákok és a putyini oroszok szintjén volt a nők helyzete Magyarországon, mára viszont már a norvégok magasságában járunk.
Tehát előre megyünk, nem hátra, de még ráadásul Nyugat felé. Quod erat demonstrandum. Kedves ez az Anett, hogy felvetésével lehetőséget adott mindezek tisztázására.
Ezt követően a jeles közgazdász a következő eszmefuttatásra ragadtatja magát: a 2010 előtti évtized legrosszabb évében is több gyerek született számszerűen, mint a 2010 utáni évtized legjobb esztendejében, amire „nincs lényegi magyarázat”; persze az Orbán-kormány ezt a szülőképes korú nők számának csökkenésével magyarázza, de igazából a termékenységi ráta „csak” tíz százalékkal nőtt.
Azért amikor a Corvinus Egyetem oktatója a termékenységi arányszám tekintetében a korábbi 1,25 és a mai 1,56 közötti különbséget 10 százaléknak számolja, és a korábbinál nagyjából 7,5 ezerrel alacsonyabb születésszámra nem tartja lényegi magyarázatnak, hogy bő 200 ezerrel kevesebb a szülőképes korú nő (bárcsak szólt volna Dobrev Klára a Bokros-csomag idején a Pénzügyminisztérium államtitkárságán dolgozván, hogy fiúk, baj lesz – máris több lenne most a huszonéves fiatal), az önmagában komoly kétségeket ébreszt a választóban a politikus hozzáértését és lényeglátását illetően; de Bősz Anett mindezt a biztonság kedvéért még tetézi is.
Megtudjuk ugyanis továbbá, hogy mivel a CSOK részben hitel, az csak növeli a bizonytalanságot a fiatalok körében
– azt sajnos nem fejti ki a politikus, vajon mi lenne kiszámíthatóbb a maximum 3 százalékos fix kamatnál, a svájci frank alapú devizahitel-e netán, vagy esetleg a dupla családi pótlék, ami ugye értelemszerűen csak akkor jár, ha már ott a gyerek, és amelyből talán tíz év alatt lehetne összekuporgatni egy sufnira valót. Mindenesetre azt azért implicite kommunikálja a liberális politikus, hogy gyereket csakis abszolút kiszámíthatóságba és makulátlan saját ingatlanba lehet szülni – ez pont jó üzenet lenne akkor, ha valaki a vállalkozóbb szellemű fiatalokat is le akarná beszélni az időben történő családalapításról.
Levezetésnek tájékoztatást kapuk még arról, hogy túl kevés a bölcsődei férőhely – 2010-ben 35,7 ezer gyereket tudtak beíratni szüleik, 2019-ben 45,9 ezret, de az efféle bonyolult adatokkal nem terheli Anett a közönségét. Jó lesz nekik a bevált demagógia.
Konkrét világjobbító terveket nem tudhattunk meg így, másfél hónappal a választások előtt (az „arra törekszem, hogy biztosított legyen a nők és férfiak egyenlősége” tartalmú ígéret legalábbis karcsúnak tűnik); de így legalább tesztelhetjük,
vannak-e annyira kalandvágyóak a magyar családok, hogy biankó csekket nyomnak Gyurcsány Ferencék kezébe.
Mi baj is lehetne belőle, egy ilyen szakszerű és precíz Bősz Anett-i helyzetleírás után?
A címlapkép forrása: Facebook/Demokratikus Koalíció
