Nőtársaim, érdemes lehiggadni

A jeges rémület járta át a hazai feministákat a IV. Budapesti Demográfiai Csúcs hírére: „hát tenyészállatnak néznek ezek minket? ki a méhemből!!!” – tört fel a sikoly az internet bugyraiból.

Mindig izgalmas látni, hogy egyes nőtársak milyen hevesen képesek ilyen alkalmakkor kiteregetni legbelsőbb vágyaikat. Mással ugyanis nehezen magyarázható, miért is asszociál egy szülőképes korú nő a „demográfia” és a „család” szóról rögvest arra, hogy személyesen neki haladéktalanul szülnie kellene – részemről egyáltalán nem érzek efféle nyomasztó kényszert attól, hogy Mike Pence odalép a mikrofonhoz a Várkert Bazárban.

Persze ilyenkor szokott jönni a magyarázat, hogy „ez most a bemelegítés, meglásd, következő lépésként be fogják tiltani az abortuszt”, csakhogy ez egyfajta permanens rettegés, amely kizárólag arra jó, hogy nőjogi aktivisták szétstresszeljék legszebb éveiket.

A Patent Egyesület például már 2011. márciusi sajtónyilatkozatában is biztosra vette, az alaptörvény elfogadása után jön az abortuszszigorítás, ám egy évtized távlatából erősen úgy tűnik, tévedtek. Mint ahogy 2014-ben is vaklármának bizonyult, hogy az Alkotmánybíróság magzatvédő elnöke most aztán tutira be fogja tiltani a terhességmegszakítást – nem tiltotta.

Fellélegezhet minden feminista: továbbra is jogszerűen vetetnek el évente körülbelül tízezer (azaz naponta 27) leánymagzatot.

Lehet, hogy lett volna köztük egy második Marie Curie, egy újabb Karikó Katalin vagy egy következő paralimpiai, világ- és Európa-bajnok Illés Fanni, de ezt sajnos már soha nem tudjuk meg.

Igaz, a feministáknak nem is annyira az a bajuk, hogy Mike Pence odalép a mikrofonhoz, hanem hogy még beszél is bele itt, Magyarországon, miközben az européerebb nyugat-európai államokban az efféle konzervatívok „egészen biztos, hogy tiltólistán vannak”. Szögezi le ezt egy olyan influenszer, aki néhány nappal korábban még a pécsi Pride színpadán hirdette a sokszínűség elfogadásának, sőt ünneplésének fontosságát, buzdítva a résztvevőket, hogy legyenek bátrak kiállni másokért. Majd amikor egy másképp gondolkodó konzervatív kiáll a születendő magzatokért, ugyanez a progresszív feminista méltatlankodik, hogy miért nyithatja ki a száját egy efféle életvédő csak úgy szabadon. Egy demográfiai konferencián.

További sajátosság, hogy a tiltakozóknak két dologgal van bajuk a felszólalók személyét tekintve: azzal, ha férfiak, valamint azzal, ha nők.

A férfiakkal szemben az a kifogás, hogy nem ők hordják ki a születendő gyermekeket, kvázi nem az ő testük érintett a dologban, ezért lényegében közük nincs hozzá. Ennek a felvetésnek egyrészről örülünk, hisz kiderül belőle, hogy nálunk még a legprogresszívebbek se hiszik, hogy a férfiak tudnának szülni, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a nemek közötti egyenlőség élharcosai teljes egészében kirekesztenék a férfiakat a demográfia területéről csupán azért, mert még soha nem voltak várandósak. Ezzel a logikával Homonnay Gergely se címezhetne Facebook-posztokat a nőkhöz abortuszügyben, hisz nő se volt soha, és abortuszt se végeztek rajta, ergo köze nincs a témához. Ne ossza nekem az észt férfi létére, ugye.

De még figyelemreméltóbb a dolog másik fele. Amikor a feminista „el van képedve” azon, hogy „értelmesnek tűnő”, nyelveken beszélő, diplomás nők képesek egy ilyen „nőgyűlölő konferenciát” támogatni.

Nos, nem olyan bonyolult ez. A nyelveken beszélő, diplomás nők nem az alapján ítélnek meg egy konferenciát, hogy mit írt egy 444-es LMBT-blog szerzője a konferenciáról annak kezdete előtt bő egy nappal, hanem először is elfáradnak a konferencia honlapjára. Ott pedig rögtön megállapítják például, hogy a konferencián 58 előadó szólal fel, köztük az Egyszülős Központ vezetője, a „Balansz (munka-magánélet) Program” alapítója, aki „kiemelten foglalkozik a nők munkaerőpiacra történő (vissza)integrálódásával”, valamint egy ötgyermekes anya, aki egy svéd és egy összeurópai szülői szervezet vezetőjeként a nem fizetett ápolási-gondozási munka gazdasági értékének elismeréséért küzd, amellett, hogy családi vállalkozást vezet közösen a férjével. Mindezekhez az információkhoz alapfokú angolnyelv-tudással és három kattintással bárki könnyedén hozzájuthat, aki veszi ezt a fáradságot, ahelyett, hogy a 444 által gondosan kimazsolázott előadók 444 által idézett, esetenként 20 évvel ezelőtti mondatain borzongana, mondván, ez itt már tiszta Gileád.

Aztán a téma iránt érdeklődő értelmiségi nő az élő közvetítés segítségével még ügyesen bele is hallgat, vajon hányszor hangzik el a pódiumon, hogy asszonyállatnak a konyhában a helye.

És amikor ehelyett olyasmikről diskurálnak a vendégek, hogy Szlovákiában a tartásdíjat nem fizető férfitól (bevált gyakorlatként) elvehetik a jogosítványát, továbbá hogy miért fontos a fiúgyerekek megfelelő oktatása, vagy hogy mennyire elengedhetetlen a nők által végzett láthatatlan munka értékelése, akkor ennek láttán az önállóan gondolkodó nő mérlegeli, valóban van-e ok hisztire a konferencia miatt. Ha pedig szerinte nincs (sőt), akkor helyénvaló, hogy ezt a véleményét a női jogvédők maradéktalanul tiszteletben tartsák. De az se baj, ha két „nőgyűlölőzés” között még meg is fontolják.

Francesca Rivafinoli

Szerzőnk további írásait ide kattintva olvashatják.

Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Pixabay

Iratkozzon fel hírlevelünkre!