Szombaton hivatalosan is kezdetét veszi az országgyűlési választásokat megelőző kampány, amelynek keretében az indulni kívánó pártoknak, pártszövetségeknek február 26-ig le kell adniuk a listájukat a Nemzeti Választási Irodában. Ez az a nulladik pont, amellyel egy jelölőszervezet kifejezi a részvételi szándékát, és ez az a nulladik pont, amelyet a baloldalnak egyelőre nem sikerült megugrania.
Pedig a nyilatkozatok nagyon optimisták voltak. Októberben, az előválasztás után még arról volt szó, hogy pár hét alatt lesz megállapodás a közös listáról, aztán arról szóltak a hírek, hogy év elejére születik megegyezés. Ugyanakkor most, február derekához közeledve, amikor már csak egy nap van a határidőig az Atv.hu már úgy értesült, hogy az MSZP–Párbeszéd egyszerűen otthagyta a közös baloldali megbeszéléssorozatot és a többi párt képviselőinek üzeneteire sem reagál. A feszültség tehát nem kicsi, de mégis mi a vita tárgya?
A történet onnan indul, hogy a pártok 45 befutó hellyel számolnak a listán, hogy ez mire lehet elég a magyar választási rendszerben, arról korábban már írtunk egy hosszabb cikket. A gond akkor kezdődött, amikor az MSZP maga szeretett volna ugyanúgy 8 befutó helyet, mint a Momentum, a többi párt ugyanakkor ezt nem akarta, ők a Párbeszéddel közösen adtak volna 8 helyet a szocialistáknak, 6 MSZP – 2 Párbeszéd leosztásban. Az egykor szebb napokat megélt kommunista utódpárt állítólag belemenne abba, hogy 7 helyet kapjon
így gyakorlatilag 1 mandátumról zajlik kenyértörésig zajló vita a pártok között.
A másik pont, amelyen nem egyeznek, hogy mi legyen Márki-Zay Péter mandátumával? A miniszterelnök-jelölt ugyanis a Párbeszéd frakcióba ül majd, és a DK–Jobbik–Momentum–LMP-tengely szerint ő is beleszámít a Párbeszéd két listás helyébe, míg a Karácsony Gergely és Szabó Tímea által vezetett törpepárt Márki-Zay mandátumán felül szeretne két befutó helyet a listán.
A külső szemlélő számára pitiáner, mégis az együttműködést kockáztató, vérre menő vita jól mutatja, hogy hogyan próbálják az „összefogás” pártjai saját érdekeiket érvényesíteni a másik rovására.
hirdetésEhhez adódik még hozzá jó adag egymással szembeni pártszintű és személyes frusztráció, ami már most megmérgezi az együttműködést. És ebből következik az a 3 hónap, amely alatt nem sikerült eldönteni gyakorlatilag egyetlen mandátum sorsát.
Ezek után gondoljunk bele, hogy mi történne, ha ennek az összetákolt konglomerátumnak kormányon ahhoz hasonló problémákat kellene megoldania, mint amilyenekkel az Orbán-kormány szembesült az elmúlt 12 évben?
Hogyan alakult volna a koronavírus-járvány, ha 3 hónapot tanakodnak azon, hogy milyen védelmi intézkedésekre van szükség?
Meddig vártunk volna az uniós vakcinabeszerzés keretein belül érkező oltóanyagokra, ha 3 hónapon át vitáznak azon, hogy szükség van-e keleti vakcinákra? Vajon mennyibe kerülne most egy liter benzin vagy egy kilogram kristálycukor, ha 3 hónapig vitatkoznak arról, hogy mit kezdjenek az egekbe szökő inflációval? Vajon mekkora tekintélye lenne egy ilyen kormánynak, ha egy nemzetközi tárgyaláson a miniszterelnök azt mondja partnerének, hogy „most hazamegyek, átbeszélem a koalíció pártjaival és 3 hónap múlva jelentkezem”?
Szinte sci-fibe illő elképzelni amiről írtam, de ha a baloldal áprilisban hatalomra kerül, ez lesz a mindennapok rögvalósága. Mindez ráadásul egy olyan helyzetben történne, amikor a világ egyre kiszámíthatatlanabb politikai és gazdasági történései miatt a gyors, határozott és egységes döntéshozatal nemcsak, hogy versenyelőny, hanem egyenesen életeket is menthet – emberéleteket és egy nemzet életét is.
Címlapkép forrása: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
