Kántor Mihály a Kegyelem és Irodalom nevű oldalon arról elmélkedik, hogy a mai embert mi motiválja. Shakespeare Macbeth c. darabjából idézve – “Szép a rút és rút a szép, szórjon szét köd, s a lepra lég” – a szerző rámutat a jelenségre, amely összekeveri a szépet a rúttal, a jót a rosszal, az igazságot pedig a hazugsággal. „A mi korunk a »zsozsó kora«, »zsékor«, »pénzizmus«, »bizniszizmus« korszaka” – állítja az általunk szemlézett cikk írója, bizakodva keresve mégis, az igazság, a jóság és a szépség tiszta forrását, amely minden művészetet valódivá tesz.
A művészet, a zene, a tánc, az ének, a vers, az írás, Isten megszólításával, keletkeztek. Isten keresése volt a motorja ezeknek. Azé az Istené, aki határozottan elválasztotta a rosszat és a jót, az igazat a gonosztól, a szépet a rúttól. Az anyagi teremtésről azt mondja: „Látta, hogy nagyon jó” (1Móz 1,31) – mutat rá Kántor Mihály.
Szerinte a különbség is jó volt. A különbség, ami erkölcsi, gondolati, és esztétikai téren nyilvánvalóan elválasztotta a létezőket, az eseményeket, sőt a nemeket is. A cikk szerzője ezen a ponton felteszi a kérdést: „Mihez képest más a »másság«, ha nem az eredetihez, a természeteshez képest?”
A mi „zsékorunkban” egyre teljesebb a zűrzavar, és elvárássá, kötelezővé vált a relativizáló, a píszí beszéd
– folytatja gondolatmenetét Kántor Mihály, aki úgy látja, hogy kevernie kell a beszélőnek is az igazat a hamissal egybeöntött üstöt, vagy nem beszélhet. Véleménye szerint a pénz kultusza alatt álló igazság pszeudo-igazság, az üzletet kiszolgáló erkölcs, álerkölcs, és az anyagi érdekeknek szolgáló művészet vagy zene, álművészet.
hirdetésEzt követően hittel jelenti ki, hogy az Isten kegyelme nem engedi szeretett, és vezethető gyermekeit beállni a „pénzizmus” korának aranyborjú-táncának haláltáncába. Úgy véli, hogy a táncterem meg a média és a kor celebjei a tánctanárok. Távolabbról ez a bálvány-tánc nem látszik szörnyűnek, ahogy a mérgek, a drogok első kis mennyisége még gyakran örömöt is okoz, és csak később kötöz meg vagy tesz fogollyá.
Kántor Mihály leszögezi:
„Isten akarata az, hogy törekedjünk kimaradni az értékek összezavarásából.
Ne fogyasszuk nagykanállal a média által elénk tálalt varázsfőzetet. Ha netán kudarcot vallunk karrier-terveinkben, lássuk meg e kudarcban az Atya szeretetét, gondoskodását. Meg a Messiásnak a kincseire féltékeny szerelmét. A kincsei mi vagyunk.
Mindezt pedig azért is, hogy akik leitták magukat a bájitalból, akik ott táncolnak a bálvány körül, akikben már összekeveredett a rút és a szép, a jó és a rossz, azok felé, akik a »másságról« már erkölcsi értékként gondolkodnak, esetleg ők maguk is »mások«, feléjük irgalommal, együttérzéssel, szeretettel tudjuk képviselni az evangéliumot.
Annak a szeretetét, aki maga a tökéletes igazság, a tökéletes jóság, és a tökéletes szépség. Neve is van: Jézus Krisztusnak hívják.”
– foglalja össze gondolatainak lényegét a cikk szerzője.
A teljes írás itt olvasható.
Ez nem zsinat, barátaim – avagy meddig tekerjük a Jézus-potmétert
Akik megvallanak engem az emberek előtt… – hitvalló előadók az A Dal 2022-ben
Isten velünk, ki ellenünk? – Jézus szavait már sokan vették a szájukra alattomos szándékkal
