A nyugati kultúrkört néhány évtized alatt elárasztotta egy új életszemlélet, amely a szexualitás szinte bármilyen formáját helyesnek tartja, annak kiélését emberi joggá emeli, az elől minden korlátot el akar tüntetni, és nagy erővel támadja mindazokat, akik ezzel az új életszemlélettel esetleg nem értenek egyet – írja többek közt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságának elnöke a katolikus hírportálon.
Nemzetközi folyamatok
Az ENSZ különböző szervezetei, az Egyesült Államok és igen sok alapítvány azzal a feltétellel ad fejlesztési segélyeket fejlődő országoknak, ha az abortuszt ingyenessé és könnyen elérhetővé teszik minden nő számára, ha törvénybe iktatják a meleg házasságot, ha a fogamzásgátló szereket terjesztik, ha az iskolákban bevezetik a teljes szabadosságra buzdító szexuális felvilágosítást. Afrika püspökei több alkalommal is tiltakoztak ez ellen az ideológiai gyarmatosítás ellen.
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala 2019-ben kijelentette, hogy
„az államoknak meg kell szüntetniük mindenfajta korlátozást az örökbefogadás terén a nemi identitással vagy annak kifejezésével kapcsolatban, beleértve a transznemű, interszexuális és vagy bináris személyeket is”.
Évente a Földünkön 40-50 millió abortusz történik. Az ENSZ berkeiben egyre erősebb az a lobbi, amely az abortuszhoz való jogot egyetemes emberi jogként akarja elismertetni. Az ENSZ 2021 februári a gyermekről és a magánéletről szóló jelentésében a gyermek jogai között szerepel, hogy az abortuszáról a szülő tudta nélkül dönthessen, vagy hogy a szülő ne kérhesse a gyermeke terápiára küldését annak nemi vonzalmaival kapcsolatos nehézségei esetében.
Nemzeti szintű rendelkezések
2005-ben a spanyol parlament (Hollandia és Belgium után) megszavazta az azonos neműek házassághoz való jogát a gyermek örökbefogadás jogával együtt. Nem sokkal később kötelezővé tették a „polgári nevelés” nevű tantárgyat az iskolákban, amelynek keretében előírták azt, hogy a különböző családmodelleket egyelő értékűnek kell bemutatni.
hirdetésA Német Állami Egészségügyi Információs Központ (BZgA) szexuális nevelési tanácsadó füzeteiben bátorították a szülőket arra, hogy kényeztessék a gyermekeik nemi szerveit.
Az óvodapedagógusoknak pedig azt tanácsolták, hogy olyan énekeket is tanítsanak az ovisoknak, amelyek a nemi szervek izgatásáról szólnak. Bár a brosúrák egy részét az óriási tiltakozás miatt visszavonták, más módokon a hasonló tartalmak továbbra is áradnak be a német oktatási rendszerbe.
Angliában a policeman helyett a police officer kifejezést kell használni férfi rendőrökre is. Az új német kormány egy teljesen gender semleges nyelvhasználat kialakítását is célul tűzte ki.
Honnan ered ez az életszemlélet?
Milyen fán termettek ezek a gyümölcsök? A gender ideológia szellemi gyökerei szélsőségesen liberális és baloldali gondolkodók eszméi. Csak néhány tipikus mondatot idézek tőlük.
Az egyik távoli szellemi előfutár Friedrich Nietzsche. Ő arról írt, hogy „a kereszténység megmérgezte a szerelmet”. Az nem halt ugyan bele, de rosszasággá torzult. A modern nyugati ember azonban „megölte az Istent”, hogy „emberfölötti emberré” válhasson, „túl jón és rosszon”.
Simone de Beauvoir felszólítja a nőt, hogy szabaduljon meg „az anyaság rabszolgaságából”. Azt írja:
„A nő a terhességet egyidejűleg gazdagodásnak és megcsonkításnak érzékeli. A magzat az ő testének része, és ugyanakkor parazita is, aki az ő rovására él.”
Az anya és a gyermek kölcsönös egymáshoz tartozása „egy végzetes, kétoldalú elnyomás.” A nő úrnőként kell, hogy rendelkezhessen a saját teste fölött.
Ezeket a radikális megfogalmazásokat azután szimpatikusnak tűnő jelszavakba öltöztetik be. Ilyen például a „reproduktív és szexuális egészséghez való jog”. Ki gondolná, hogy ez alatt az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való ingyenes és könnyű hozzáférést, valamint a gender ideológia mentén szervezett felvilágosítást is értik? Az úgynevezett „biztonságos abortusz” vajon mennyire biztonságos a gyermek számára? „A család minden formája”, a „diszkrimináció”, a „homofóbia” és a „gyűlöletbeszéd” jelszavai lassan lehetetlenné teszik, hogy bárkinek más véleménye lehessen, és hogy a témáról értelmes dialógust lehessen folytatni (34).
Amiben teljesen egyetértünk
A feminista, gender és LMBTQ mozgalmak képviselői sok olyan célért is küzdenek, amelyekkel keresztény emberként teljesen egyetértünk. Nekünk, keresztényeknek is fontos elsajátítanunk, kialakítanunk magunkban az empátiát, a jóindulatot és a segítőkészséget minden emberrel szemben, a nemi vonzalmaiktól függetlenül – írja tanulmányában Székely János püspök.
Természetesen igaz az, hogy a nőknek évezredeken át sok jogfosztottságot, háttérbeszorítást, korlátozást kellett elszenvedniük. Sok esetben el volt zárva előlük a tanulás, bizonyos szakmák és állások, a választójog vagy az azonos munkáért járó azonos jövedelem lehetősége.
Az egyenlő jogokért, egyenlő méltóságért való küzdelmük helyes, amit minden jóérzésű embernek támogatnia kell.
Lehet kutatni azt, mik a férfi és a nő társadalmi szerepei a társadalomban és a családban, milyen a helyes családi munkamegosztás, helyes-e például, hogy a házimunka 95%-át a nő végzi, vagy ha egy férfi szinte soha nem fejezi ki az érzelmeit. Azonban ezt a társadalmi szerepet (a gender-t) soha nem szabad elválasztani a biológiai nemtől, nem szabad attól függetlenként kezelni.
Igaz az is, hogy a bizonytalan nemi vonzalmakkal rendelkező, vagy az azonos neműekhez vonzódó embereket is megilleti az emberi méltóságból fakadó, mindenkinek kijáró tisztelet, a jóindulat mindenki részéről.
Fontos, hogy a család, a szülők ne taszítsák el gyermeküket, családtagjukat, ha az ilyen vonzalmakat fedez fel önmagában. Az is igaz, hogy erre a minden embernek kijáró tiszteletre és jóindulatra fontos nevelni a gyermekeket, fiatalokat is.
Ahol már másképpen gondolkodunk
Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy létezik objektív igazság, létezik objektív valóság. Úgy gondoljuk, hogy ez az objektív igazság meg is ismerhető az ember számára.
Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy a világmindenségbe, az atomokba, a sejtjeinkbe, a lelkünkbe bele van teremtve, bele van ültetve egy gyönyörű harmónia, egy csodaszép isteni rend.
Az identitásunkat nem mi magunk teremtjük
Mi keresztények úgy gondoljuk, hogy a nemi identitását nem kitalálja vagy megalkotja az ember, hanem kapja. Kapjuk ugyanúgy, ahogyan kapjuk az anyanyelvünket, kapjuk azt, hogy melyik történelmi korba születtünk, kapjuk a szüleink, a nagyszüleink élettörténetét, amelyből kisarjad a mi életünk. Úgy gondoljuk, hogy ez az objektív identitás nem korlát. Úgy gondoljuk, hogy a valóság nem akadály, nem olyasmi, amit le kellene bontani, hanem az élet forrása. Olyan, mint a talentum, amire építeni kell, amiből a lehető legtöbbet kell kihozni.
Mi teremtmények vagyunk, nem vagyunk mindenhatók. A teremtett világ megelőz bennünket és ajándékként kell fogadnunk azt.
Ugyanakkor arra vagyunk hivatva, hogy őrizzük meg emberségünket, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy úgy kell elfogadnunk és megőriznünk, ahogyan teremtve lett.”
A család és a gyermekáldás
Úgy gondoljuk, hogy a nemiség fő célja nem egyszerűen az egyéni élvezet, és éppen ezért helytelen róla úgy gondolkodni, mint minden mástól független emberi jogról. Úgy gondoljuk, hogy a nemiség természetes célja a férfi és nő egységének, szerelmének megünneplése, megvalósítása, és ettől elválaszthatatlanul a megnyílás a gyermekáldás, az élet továbbadása felé.
Úgy gondoljuk, hogy a család nem átok, a szülés és az anyaság nem rabszolgaság. Úgy gondoljuk, hogy nem a tetszőleges felnőttnek van joga gyermekre, hanem a gyermeknek van joga édesanyára és édesapára. A gyermeknek joga van arra, hogy harmonikus körülmények között bontakozzon ki az élete, a nemisége is.
Úgy gondoljuk, hogy a kisgyermek az édesanya szíve alatt nem egy parazita, nem egyszerűen az édesanya testének része, hanem egy kicsi emberi élet, egy embertársunk, aki az édesanyja méhében fejlődik. Senkinek sincs joga kioltani az ő életét.
Mire tanítsuk és neveljük a gyermekeket?
Úgy gondoljuk, hogy a férfi és nő közötti házasság nem egyenértékű az azonos neműek együttélésével, és nem is szabad ezt ilyen módon tanítani a fiataloknak. Örömteli ezért, hogy 12 európai állam (Bulgária, Fehéroroszország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Moldávia, Montenegró, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna) az alkotmányában is rögzítette, hogy a házasság egy férfi és egy nő életszövetsége.
Úgy gondoljuk, hogy a gyermeknek arra van szüksége, hogy lassan, fokozatosan vezessék be őt a család, a gyermekáldás, a házasság értékeinek megismertetésébe. Eközben pedig tanítsák őt a minden embernek kijáró tiszteletre is.
Mi keresztények úgy gondoljuk, hogy a gender ideológia egy rossz fának rossz gyümölcse. A kívánatossá tett külseje nem tudja elfedni a mérgező belsőt. Ne szakítsunk erről a fáról! Ne ezzel a gyümölccsel kínálgassuk a gyermekeket, a fiatalokat!
Tanítsuk a fiatalokat mindenekelőtt az önzetlen, önfeláldozó, önfeledt, nagylelkű szeretetre, tanítsuk őket az igazság szenvedélyes keresésére, tanítsuk a házasság, a család és a gyermekáldás értékére. Tanítsuk őket arra, hogy felismerjék Isten álmát az életükről és a világról, és ebből minél többet meg is valósítsanak!
Székely János tanulmányát teljes terjedelmében a Magyar Kurírban itt olvashatják.
(Forrás: Magyar Kurír)
Kiemelt képünkön Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációért felelős tagja beszél a cigányság hitéletében is jelentős szerepet betöltő csatkai zarándokhely megújulásával kapcsolatos sajtótájékoztatón Csatkán 2021. augusztus 17-én. MTI/Vasvári Tamás
