Hátra (h)arc! – nagyító alatt MZP gazdaságpolitikai elképzelései (4.)

Csak felfelé! – harsogja az új szlogen, pedig elnézve a nyilvánosságra került Márki-Zay-féle programot, sokkal inkább a „csak visszafelé” mondat fedné le a valóságot. Ez jellemezné a leginkább azon gazdaság- és pénzpolitikai ötlethalmazt, amit az utóbbi időben, mintegy „kormányprogram” gyanánt a baloldal miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter (MZP) megfogalmazott. Sok területtel kapcsolatban ismerhettük meg elképzeléseit, melyek sokszor egymásnak is ellentmondanak. Annak taglalásától eltekintünk, hogy miként lenne beilleszthető – a megvalósíthatóságról nem is beszélve – ezen ötletelések színes bokrétája a többi baloldali párt gyökeresen más elképzelései közé, inkább a teljesség igénye nélkül sorra vesszük az ígéreteket, és megnézzük: vajon milyen gazdasági és társadalompolitikai következményei lennének, ha mindezek így, ebben a formában valósággá válnának? Csépai Miklós közgazdász segít megértenünk, mi lapul Márki-Zayék gazdaságpolitikai elképzelései mögött.

Az elemzés negyedik, befejező része következik – az első rész itt, a második itt, a harmadik itt olvasható.

9. Finanszírozás

Az eddigi felsorolásunk nem teljes, de a legfontosabb és leginkább költségigényes területeket érintettük.

MZP „gondolatai” nagy ívűek, de vajon honnan lesz minderre fedezet? Nem akar rendszerré összeállni ez a sok elképzelés, sokszor érződik a koherenciazavar, megígér már megvalósult fejlesztéseket, bele-belekap területekbe anélkül, hogy mélyebben értelmezné, magyarázná az ötleteit.

Néhány gondolatot találni csak, ami az ígéretek megvalósításának pénzügyi oldalára vonatkozik.

MZP egyrészt az EU-s támogatásoktól remél pénzügyi mozgásteret, másrészt azzal számol, hogy ha a soha meg nem térülő, felesleges és káros beruházásokat hanyagolnák, ahogy a „korrupciós felárat” is kivennék a rendszerből, akkor máris több pénz jutna a számukra fontos célokra.

És ahogyan az ígéreteknél, úgy itt is csak a szalagcímeket kapjuk. Az „EU-s támogatások” örök jolly jokere a baloldalnak. Nyilván itt a helyreállítási alap, a helyreállítási és ellenálló képességi eszköz hitelrészére gondolnak, ami viszont az államadósságot növeli meg súlyosan. Ha pedig a szokásos EU-s pénzek jönnek szóba, ott bizony a korábban benyújtott terv alapján, címkézve kapjuk a forrásokat, azaz nem használhatók fel bármire (pl. béremelés).

A beruházásokat leállítanák, ami munkanélküliséget és elmaradó adóbevételeket okozna, a „korrupciós felár” pedig talán majd a „jutalék” nevet fogja kapni.

Azaz ismét a régi nóta jön, ugyanazt a tortát szeletelik újra meg újra, nincs növekedés, a meglevő pénz nem fial, ugyanannyit kell állandóan, persze igazságosan szétosztani. Ennek pedig ismerjük a következményét, széttárt karokkal adót emelnek, újabb terheket raknak az emberek nyakába. Mi pedig fizetjük…

10. Következmények

Életkorom okán abban a helyzetben vagyok, hogy nagyon nem is kell elengednem a fantáziámat ahhoz, hogy a fenti programok megvalósulása esetén bekövetkező gazdasági és társadalompolitikai következményeket elképzeljem. Elég visszagondolni a 2002-2010-es szomorú időszak történéseire, ötleteléseire, kapkodásaira, hazudozásaira (reggel, éjjel meg este), hogy tudjuk, mi is fog következni a fentiekből. Adóemelések, progresszív adózás, privatizáció, családi adókedvezmény megszüntetése, rezsicsökkentés eltörlése, zöldprogramok leállítása (legalábbis az állami támogatás tűnik el), emelkedő kamatok, csok megszüntetése, a nyugdíjak és a minimálbér befagyasztása, vizitdíj, leépítések az egészségügyben és az oktatásban, még több privatizáció.

Ismét segély lesz munka helyett, nem teljesülnek a költségvetés fő számai (kevesebb bevétel, több kiadás), elszáll az infláció, nő a hiány, az euróbevezetés még messzebbre kerül.

És mellette megmaradnak viszont a szlogenek, megmarad a kapkodás és ötletelés, állandósul a válság (gazdasági, politikai), a békákat ismét nem kérdezik meg a mocsár lecsapolásáról, nő a szegénység és az energiaszegénység. Megvalósul mindaz, amit most hazudnak az országról. Tényleg ezt akarjuk?

És akkor itt most megállunk. Az embernek zúg a feje ettől az egésztől. Millió ötlet, a fülemile próbál mindenkinek fütyölni, miközben komoly háttérstáb helyett mindenhonnan eltanácsolt, fénykorukban is nevenincs senkik hada, illetve „összekukázott”, levitézlett szakértők sustorognak a háttérben. Olyan szakértők, akik 30 éve ugyanolyan magabiztossággal mondják a képünkbe a nagyívű elképzeléseiket, amihez persze a részleteket sosem tudták kidolgozni. A 80-as évek világából származó képzettséggel és tudással, sok esetben nagy adag sértettséggel fűszerezve keresik az új helyüket, ahol még adnak valamennyit a véleményükre.

Ők azok, akik tévedhetetlenül tévednek, majd magabiztosan magyarázzák el, hogy a valóság torz, nem az ő meglátásaik.

Soha nem a terveikkel van a gond, a sikeres megvalósításhoz hol a politikai akarat hiányzik, hol a csillagállás kedvezőtlen, hol pedig nem várt események húzzák keresztül a számításokat. Ők azok, akik az MDF, az SZDSZ, aztán valamilyen más, természetesen középutas, „igazikonzervatív” politikai csoportosulás szekerét tolták korábban. Így aztán szépen zengő kórus helyett csak kellemetlenül disszonáns kakofónia gyötri füleinket.

Az ego nyert azonban. Hiába a felkészületlenség, hiába a rossz csapat, emberünk egyre jobban ácsingózik a hatalomért. A hatalomért – amiért bárkivel hajlandó lenne összeállni, akár magával az ördöggel is.

És a végén azért is Orbán lesz a hibás, ha az ördög valóban el is jön érte…

Csépai Miklós                                                                                                                                                                                                                                                                                                            közgazdász

Hátra (h)arc! – Nagyító alatt Márki-Zay gazdaságpolitikai elképzelései (1.)

Hátra (h)arc! – Nagyító alatt Márki-Zay gazdaságpolitikai elképzelései (2.)

Hátra (h)arc! – nagyító alatt MZP gazdaságpolitikai elképzelései (3.)

Iratkozzon fel hírlevelünkre!