Nógrádi: Az oroszok válasza, hogy az űrbe telepítik a fegyvereiket
– Az elmúlt években folyamatosan nőtt az ukrán–orosz konfliktus. Mi állhat a háttérben?
– A rendszerváltás után harminc évvel, ma élet-halál harc folyik a két volt szovjet utódállamért, Beloruszért és Ukrajnáért. Előbbinél láthatóan marad az orosz befolyás, Ukrajna esetében azonban nem eldöntött a kérdés. 2014-ben – amikor az oroszok elfoglalták a Krímet – ugyanazt a receptet követték, amit a nyugatiak 1999-ben Koszovó esetében. A Krímben orosz többség van, továbbá itt található Oroszország egyetlen meleg vízi mélytengeri haditengerészeti bázisa: Szevasztopol.
Az oroszok ennek a területnek a visszaadásáról nem hajlandók tárgyalni. 
A Donbász területe – amely az ukrán nehézipar központja – esetében azonban az oroszok hajlandók lennének a visszaadásáról tárgyalni. Ezt az ukrán vezetés eddig mindig elutasította, mert nem akarnak lemondani semmilyen területükről.
Az ukrán vezetésnek viszont szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az elmúlt években semmiféle számottevő sikert nem tudott felmutatni.
– Sőt, Ukrajna helyzete eléggé katasztrofálisnak mondható.
– Az is, a csőd kellős közepén állnak, napi élelmiszer-problémák vannak, de mégis a GDP 6 százalékát fordítják katonai kiadásokra. Az ukrán gazdaság szétesett, a problémák mindenhova begyűrűztek. Szinte naponta jelentik be a kormánytagok vagy éppen a hadsereg vezetőinek a leváltását.
– Mi okozza a jelenlegi konfliktus elmélyülését?
– Az Északi Áramlat 2, amelynek a célja, hogy az oroszok ezentúl Ukrajnát és Lengyelországot elkerülve szállítják a földgázt Németországba. Az ukránok ezzel a kihagyással évi több milliárd dollártól esnek el, mely sérelmes a számukra. Ráadásul ettől kezdve, ha Ukrajna bajban van, akkor már nem tudja megcsapolni az orosz gázvezetékeket – ahogy azt korábban tette.
Az Északi Áramlat 2 elkészült, most annak működését jogi eszközökkel igyekeznek meghiúsítani. 
– Az Északi Áramlat 2 létrehozása nem új keletű, kellett hozzá a németek jóváhagyása is.
– Igen, az már elég régen volt. Ez egy hosszú évek óta működő projekt, melynek az egyik német résztvevője, Gerhard Schröder. Ő jelenleg a Gazprom felügyelőbizottságának elnöke, korábban pedig hét évig – 1998 és 2005 között – Németország kancellárja volt. Ukrajna sérelmesnek érzi, hogy kimarad a gáztranszferből. Az egyre feszültebbé váló helyzetben néhány, de nagyon jelentős állam felsorakozott Ukrajna mellett: az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, a balti és a skandináv államok is.
Ők azok, akik hajlandók akár katonai segítséget is nyújtani Ukrajnának. Ettől kezdve a helyzet elég komplikálttá válik.
– Mi történne ki, ha valóban fegyveres konfliktusra, háborúra kerülne sor?
– Nyilvánvaló, hogy az orosz hadsereg erősebb, de nem érdeke, hogy háborút indítson. A háborút Oroszország minden bizonnyal megnyerné, de annak olyan katasztrofális gazdasági, politikai és egyéb következményei lennének, amelyet az orosz vezetés nem vállal fel.
– Ugyanakkor Putyin hangoztatja, hogy nem tűri el, hogy rakétákat telepítsenek az országától pár kilométerre. Valóban amerikai fegyverek sorakoznak Ukrajnában?
– Igen, de a rengeteg fegyvert szakértőknek kellene kezelni, melyekből nincs túl sok. Ukrajna már külföldieket is toboroz a hadseregébe – és állampolgárságot is ígér…
– Egy képzetlen, illetve az új harci eszközöket nem ismerő seregben viszont könnyen elsülhet a fegyver.
– Ez mindig benne van a pakliban, de ahányszor ilyen történt a történelemben, eddig mindig ki tudták védeni egy háború kirobbanását.
Mindig megvolt az a közvetlen forródrót, mellyel a másik felet értesíthették egy véletlen eseményről, ezzel a katasztrófákat el lehetett kerülni.
Természetesen arra, hogy mi fog történni a jövőben, arra semmiféle garancia nincs.
– Mi lehet az orosz válasz az ukrajnai fegyvertelepítésekre?
– Az orosz álláspont az, hogy ha veszélyeztetik őket Ukrajnában, akkor ők is tudnak olyan fegyvereket telepíteni, amelyek elérik Nyugat-Európát. Ugyanakkor számukra a cél nem az Európai Unió veszélyeztetése, hanem az Egyesült Államoké.
Ennek megfelelően az oroszok a tengerekre és az űrbe fognak fegyvereket telepíteni.
– Az űrbe?
– Igen, mára az űrbe bármilyen támadóeszközt képesek felvinni, és egy esetleges háborúba felhasználni. Ezért az első csapás nem más lenne, mint egymás űrben található fegyvereinek a megsemmisítése. 
– Ez eléggé hátborzongatónak tűnik. Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök kőkemény megbeszéléseken vannak túl. Nem úgy tűnik, hogy közelednének az álláspontok.
– Ezeknek a tárgyalásoknak a lényege, hogy ma találjanak valamilyen megoldást erre a hidegháborúra.
Az oroszok nyilván nem fogják megengedni, hogy Ukrajna NATO-tagállam legyen. A Nyugat pedig nem fog asszisztálni ahhoz, hogy Oroszország katonailag bevonuljon Ukrajnába.
Mindkét félnek milliónyi eszköze van arra, hogy a saját céljait elérje, de itt egy esetleges háború kibontakozását kell megakadályozni, mivel az senkinek sem az érdeke.
Az elmúlt év megmutatta, hogy Joe Biden eléggé alkalmatlan, mint elnök, de a mögötte lévő apparátus profi.
A külügy, a CIA, az FBI hihetetlen képzett emberekből áll. Pontosan tudják, hogy egy totális háborúban a világ megsemmisülne, és ezt érthetően nem akarják. Putyin a titkosszolgálatok világából érkezett, ő is tökéletesen tisztában van azzal, hogy a harmadik világháborút meg lehet csinálni, csak akkor nincs már másnap.
Nyilvánvalóan mind a két fél úgy akarja elkerülni a háborút, hogy abból a legjobban jöjjön ki. Ez lesz a kompromisszum alapja.
Meglátjuk, hogy hogy tudnak egymással tárgyalni. Jelenleg az Egyesült Államok és Oroszország között több fórumon folyik a párbeszéd. Január 10-én Genfben lesz egy csúcstalálkozó Joe Biden és Vlagyimir Putyin között. Utána kerül lebonyolításra a NATO–Oroszország találkozó, valamint a normandiai négyekkel egy találkozó, mely megoldást hozhat a krízisre.
Tóth Gábor
Kiemelt kép forrása: Nógrádi György Facebook oldala
