Brutális kivégzésről árulkodnak a mohácsi tömegsírok
„A csata utáni második napon a török táborban felsorakoztatják az egész hadsereget és nyilvános szultáni tanácsot tartanak. Az eseménysornak egy része az, hogy előhozatják a hadifoglyokat, és a nagy részüket kivégzik” – Bertók Gáborral előző interjúnkban a mohácsi csatatér kutatásairól beszélgettünk, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóját most a 16. századi tömegsírokról kérdeztük.
– Ha a most ismert tömegsírok négy kilométerre vannak az önök Majs melletti csataterétől akkor, kik lehetnek az önök által feltárt a tömegsírba temetve?
– A közvélemény valószínűleg nem tud arról, hogy a nemzeti emlékhelyen tisztelt öt mohácsi tömegsír csak az egyik ilyen sírcsoport lehet a sok közül. Az sem ismert, hogy a csatamező nem lehetett ott, ahol a most ismert tömegsírok találhatók, hiszen tágabb környékükön a Janus Pannonius Múzeum kutatásai alapján nincsenek csatára utaló nyomok.
Egyértelmű, hogy ahol az ütközet zajlott, ott haltak meg a legtöbben, földi maradványaik is ott lesznek, mert egyértelmű, hogy a holttesteket nem vitték messzire. 
A következő évek egyik legfontosabb feladata, hogy megtaláljuk ezeket a tömegsírokat a csatamezőn. Bízunk abban, hogy ott olyan leletanyagra találhatunk, amelyek segítik a keltezést. A korábbi évtizedekből ismert tömegsírban ugyanis nagyon kevés az ilyen anyag.
– Van, ami segíthet összekapcsolni a csatamező és a tömegsír leleteit?
– Természetesen, a legfontosabb lelet a tömegsírokban az a három lövedék, amelyek közül kettőnek megegyezik az űrmérete a csatatéren talált ólomlövedékek zömét képező 10-15 milliméter közöttiekkel. Úgy gondolom, hogy ez egy elég komoly válasz arra a Majs melletti csatatér leleteit illető kritikára, miszerint a korszakban ezt a kis lövedékméretet nem használták.
– Akkor a jelenleg ismert nemzeti emlékhely tömegsírjai a magyar tábor áldozatai?
– Úgy tűnik, hogy a törökök feldúlták a magyar tábort, még mielőtt a csata véget ért volna. Így a magyar tábornak is voltak halottjai, olyanok, akik nem jártak a csatamezőn.
Ez az esemény valahol Sátorhely–Kölked–Mohács közötti sávban történt meg, és feltehető, hogy további tömegsírok is találhatók még ebben a térségben is. 
– 1976-ban, a Sátorhelyen feltárt három tömegsírban a hadapródok és kisegítő személyzet nyugszik?
– Valóban voltak köztük fiatalok is, 11-12 éves kor felett, de nem ez a jellemző. A jelenleg megvizsgált tömegsír felső részeiben fennmaradt koponyákon valóban voltak olyan mély vágások, amelyek megengedték az 1976-os részleges feltárás értékelése kapcsán azt a felvetést, hogy a lovasok üldözés közben mértek csapást az áldozataikra, vagyis esetleg a tábor halottairól lehet szó. Ahogy azonban a harmadik számú tömegsír mostani feltárása folytatódott, százas nagyságrendben fordultak elő olyan sérülések, melyek nem mozgó, harci körülményekre utalnak:
a nyakcsigolyákat, állkapcsokat érte több sérülés, sokszor ugyanazon a helyen, illetve ezek a csapások alkalmával stabil helyzetet megkövetelő sérülések gyakran társulnak akár egy koponyán is több, egyenként is halálos vágással. 
Könnyű belátni, hogy ezek nem tipikus harci sérülések, hiszen amikor egy katona így elkezd kaszabolni, akkor sérülékennyé teszi magát. Lehetnek ugyan egy ütközet során is ilyen pillanatok, de ezt csak akkor tehették meg, ha már nem kellett ellenállásra számítaniuk, vagyis nem ez lehetett a tipikus, különösen egy olyan intenzív összecsapás esetén, mint az 1526-os mohácsi csata fő összecsapása.
A most feltárt tömegsírban viszont a körülbelül háromszáz főből több, mint egy harmaduk esetén vannak ilyen sérülések, melyek véleményünk szerint egy másik eseményre enged következtetni…
– Kivégzésekre?
– Pontosan. Tudjuk, hogy a csata utáni második napon a török táborban felsorakoztatják az egész hadsereget és nyilvános szultáni tanácsot tartanak. Az eseménysornak egy része az, hogy előhozatják a hadifoglyokat, és a nagy részüket kivégzik. A korabeli források 1500–2000 fő közé teszik a kivégzett hadifoglyok számát.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrás Tóth Gábor, Vasarnap.hu
