Vass Erika nemrég a Luca-nappal és a magyar népszokásokkal kapcsolatban osztott meg velünk néhány érdekességet. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzkutatója ez alkalommal karácsonyi hagyományokról, illetve a skanzen híres mézeskalácsáról mesélt nekünk.
– A szentendrei skanzenben évek óta hagyománya van a mézeskalácssütésnek.
– A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tavasztól őszig tart nyitva. Ez idő alatt a látogatók egy állandó program keretében megnézhetik, hogyan készül a mézeskalács. A mézeskalácsokat már 30 éve Gulyás Gizella, Gizi néni készíti saját, egyedi recept alapján. 25-féle szebbnél szebb, fából faragott ütőfája van, melyekkel nagyon szeret dolgozni. A látogatók körében a legnépszerűbbek a különböző szív alakúak. Bár ütőfával időigényesebb a munka, de szerinte szebbek az így készült mézeskalácsok, mint amikor fém kiszúrókkal dolgozik. Ezekből is van vagy 300 formája, úgyhogy az ide érkezők kedvükre válogathatnak közülük a lovas huszártól a templomon át a csillagig. A kétféle elkészítési módhoz más-más recept tartozik, az ütőfával készülő mézesbábokhoz keményebb tészta kell.
Mézeskalács ütőfa a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményéből.
– Hogyan alakult ki a mézeskalács-díszítés hagyománya?
– A mézeskalácsot az ókorban is sokfelé ismerték. Magyarországon 1015-ből a pécsváradi bencés apátságból van adatunk mézeskalács készítésére. A későbbi századokban német területről érték impulzusok a mesterség fejlődését. A mézeskalács nemcsak karácsonyhoz kötődött, hanem egész évben fogyasztották, így például húsvétkor, búcsújáró alkalmakkor is. A mesterek a mézet lépestül vették, így a mézeskalács mellett viaszgyertyák készítésével is foglalkoztak, ezeket együtt árulták a kegyhelyeken. A vallásos tárgyú formák, mint például bárány, kereszt mellett világi témájúak is voltak, melyek közül a szív volt a legnépszerűbb. Vásárokban, búcsúkban a legények ezzel fejezhették ki érzéseiket a nekik tetsző lányoknak.
A karácsonyfa díszítésében a mézeskalácsok és az olcsóbb, zsíros tésztából készült sütemények is szerepet játszottak. Ezek mellett diót, almát tettek a fára. A legtöbb dísz Jézust szimbolizálja: alma, dió, ostya, gyertya. Az alma a paradicsomi kert tudás fájának gyümölcsére is utal, a bűnbeesés szimbóluma, a karácsonyfát díszítő füzérek (pl. szegény családoknál pattogatott kukoricából) pedig a kígyót jelképezik. Mindez összekapcsolódik Jézus születésével, aki elhozta a megváltást. A csillag a betlehemi csillagra utal, ez vezette a napkeleti bölcseket Betlehembe. A szegényebbek körében a drága üvegdíszek nem jöhettek szóba. A szaloncukor az 1930-as években terjedt el szélesebb körben, sokan házilag készítették.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében egy kalotaszegi, 1937-ben készített festett pad belsejében olvasható egy szaloncukorrecept, mely szerint fél kiló cukorhoz egy csupor tejet, egy kanál vajat és két kanál tejjel elkevert lisztet adtak, és mindezt egyszerre tették oda főni.
– Mióta van hagyománya a karácsonyfa-állításnak Magyarországon?
– A karácsonyfa állításának szokása 16. századi német protestáns környezetbe vezethető vissza. Bécsből 1814-ből származik az első adat, Berlinből pedig 1815-ből. Magyarországon 1819-ben József nádor budai otthonában állították az első karácsonyfát, majd 1824-ben Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvodák megalapítója állíttatott karácsonyfát a krisztinavárosi kisdedóvó intézetben. Nemesi, polgári környezetben terjedt el először, majd a 19. század utolsó harmadában a falusi értelmiség (papok, jegyzők, tanítók) otthonaiban is megjelent a karácsonyfa.
hirdetésA karácsonyfa-állítás a falvakban a 20. század elején, az első világháborút követően vált általánossá. A magyar katonák a fronton találkoztak a karácsonyfa hagyományával, amit hazavittek otthonaikba is. Eleinte a karácsonyfát még a mennyezet egyik gerendájáról lógatták le. A szegényebbek a 20. század első évtizedeiben még nem fenyőfát, hanem más örökzöld ágat használtak. A legelterjedtebb örökzöld a borókafenyő volt, ez szinte az egész ország területén megtalálható. Szegényebb családoknál cserepes muskátlit vagy rozmaringbokrot díszítettek fel. Dél-Burgenlandban és a Délvidéken ismert volt a tövises akác- vagy kökényágakból készített, gömb alakú dísz is.
Ungvári Ildikó
A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum hozzájárulásával megosztjuk Olvasóinkkal a Gizi néni-féle mézeskalácsreceptjét:
Mézeskalácsrecept és készítési praktikák
Hozzávalók:
1 kg liszt
1 kk őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 késhegynyi őrölt gyömbér
2 kk szódabikarbóna
20 dkg vaj
50 dkg méz
Elkészítés:
A lisztet, a szóbabikarbónát és a fűszereket egy tálba beleszitálod, közepébe beleteszed a vajat. A mézet felmelegíted és ráöntöd a zsiradékra. Először kevergeted, utána pedig összegyúrod a tésztát, hogy szép homogén legyen. Ezúton már lehet is nyújtani és szaggatni.
Tipp: a tésztát mindig meleg helyen tartsd, ne hagyd kihűlni, mert nehezebb lesz vele dolgozni.
A díszítő mázhoz 1 tojásfehérjét felverünk és 12-15 dkg szitált porcukrot apránként hozzáadunk, és verjük tovább, míg el nem éri a kívánt állagot. A kisült mézeskalácsokat kezdhetjük is írókázni és díszíteni.
Jó munkát, jó étvágyat és boldog karácsonyt kívánunk!
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
További karácsonyi cikkeinket itt olvashatják:
