Legyetek szelídek, ti rühes transzfóbok!

Távozni kényszerült az általa alapított és a nevét viselő sikeres társulattól a nemzetközileg elismert brit koreográfus, Rosie Kay, mivel a saját otthonában, egy táncosoknak szervezett vacsorán a készülő produkciója kapcsán bátorkodott kifejteni véleményét, miszerint a biológiai nemet csupán képzeletben lehet megváltoztatni, a valóságban nem. Hozzátéve, hogy a nők jogai csorbulnak a magukat nőként meghatározó és ezért például a női vécébe szabadon bejárkáló férfiak miatt, hiszen ezt – saját személyes tapasztalata alapján – traumaként élhetik meg a hozzá hasonló nők, akik korábban nemi erőszak áldozatává váltak. Ilyeneket mondott ez a Rosie, a saját otthonában, a saját főztje fölött.

Vesztére azonban vendégei között akadt egy magát „transz nem binárisként” definiáló aktivista, aki néhány társával együtt azonnal felnyomta főnökét a társulat kuratóriumánál. Ott pedig nem voltak restek:

azonnal törölték a készülő produkciót, genderképzésre küldték a koreográfust, majd a biztonság kedvéért még egy külső tanácsadót is ráküldtek, hogy vizsgálja ki jó alaposan ezt a transzkirekesztő radikális feminista nőszemélyt (a vádpontok között szerepelt, hogy amikor vacsoravendégeit körbevezette házában, megmutatta a gyerekszobát is, ami „kellemetlenül” érintette a nem binárisokat).

Rosie Kay erre nyilvános bocsánatkérés keretében önkritikát gyakorolt – de iszonyú naiv volt, ha azt hitte, ennyivel megússza. Az egyik panaszos ugyanis további lépéseket követelt, mert „nem érezte a bocsánatkérésből”, hogy a bűnös valóban tisztában lenne viselkedésének és kijelentéseinek ordítóan transzfób jellegével. Így most végül nem volt más választása: elhagyta a társulatot, amelyet húsz éve felépített; telefonját és e-mail-fiókját haladéktalanul elvették tőle, csak hogy távozóban is érezze a törődést.

Hogy mi közünk ehhez nekünk itt, a Kárpát-medencében?

Nos, advent 4. vasárnapján a DK macskás influenszere például (a neki épp békejobbot nyújtó papot elküldve egy csúnya szóba) leszögezte: a katolikusok igenis „bírják ki, hogy Szűz Máriának szakálla van”, mert az efféle ábrázolás egyfajta jogos tiltakozás az ellen, hogy „bizonyos szélsőjobboldali politikusok szerint a család az apa, anya, gyerekek kombó lehet csak”.

Amely szavakból azért érződik, hogy amennyiben szerzőjük döntéshozatali pozícióban találná magát, szintén úgy penderítené ki állásukból az efféle gondolkodású „szélsőségeseket”, hogy csak úgy nyekkennének.

Így, hogy szerencsére nem a főnökünk, egyelőre csupán kioktat minket a lehengerlőnek vélt, ámde rém unalmas érvvel: Jézusnak is két apja volt, hehehe. Ami persze ebben a formában butaság, hiszen még a Szentléleknek sem állt módjában, hogy Józsefet termékenyítse meg – Mária nélkül bizony semmire nem mentek volna, úgyhogy meglehetősen férfiközpontú, patriarchális szemléletmódra utal, ha valaki ebből a történetből képes kihagyni az Istenszülőt, az egészre igent mondó Anyát. A végtelenül bölcs Mindenható pontosan úgy találta jónak, hogy Jézus Krisztus egy gondoskodó nő és egy dolgos férfi mellett növekedjék bölcsességben és kedvességben – ez volna az a családmodell, amelynek hirdetése (vagy akár csupán egy gyerekszoba megmutatásával történő óvatlan megélése) immár szélsőséges eszmének minősül, ami ellen az LMBT-inkvizíció kérlelhetetlenül fellép.

Legalábbis ott, ahol az évek során valamiféle naiv humanizmussal végignézték, ahogy egyes embertársak a saját hiányaikkal való megküzdés és a szabaddá tevő igazság fel- és elismerése helyett inkább a valóságot igyekeznek kényszeresen hozzátorzítani keserves önbecsapásukhoz. Amitől érdemben nem lesz jobb nekik, de legalább mások életét is megkeseríthetik. Ezért miközben maradéktalanul igaz, hogy

„Isten szereti az LMBTQ-embereket” (mint ahogy szeret minden „szélsőjobboldali fundamentalistát” és „transzkirekesztő feministát” is), azért azt sem árt hangsúlyozni (akár alkalmas, akár alkalmatlan),

hogy boldogságot annak tudott ígérni a Megváltó, aki Szűz Máriához és Szent Józsefhez hasonlóan képes elengedni saját elképzeléseit, és helyette keresni Isten országát és az ő igazságát. Aki tehát jót akar magának, az nem a saját igényei szerinti LMBT-reklámarcnak próbálja felhasználni a Szent Családot, hanem inkább (az adventi bűnbánat után) odakucorodik a jászol elé, és megpróbálja ellesni a tényleges és örök boldogság titkát.

Ilyen áldott, békés, felszabadító karácsonyt Homonnay Gergelynek és mindenkinek, aki elnyomva érzi magát!

Francesca Rivafinoli

Kiemelt kép forrása: Siegessäule Facebook oldala

Iratkozzon fel hírlevelünkre