Kiemelt politikai jelentőségű látogatások

Az Apostolok Cselekedetei olvasásra révén minden hívő számára ismerősek lehetnek a helyszínek, ahol Szent Barnabás és Szent Pál hirdették az Evangéliumot, ahol – Ferenc pápa mostani szavaival – „a hit inkulturációjának laboratóriuma” létesült. A kereszténység találkozása a görög civilizációval mindmáig meghatározó örökséget jelent (XVI. Benedek 2006-os híres-hírhedett regensburgi beszéde éppen ennek jelentőségéről szólt). A katolikusok mindkét országban kisebbséget alkotnak, és Ciprus a katolikus egyház szempontjából a Szentföldhöz tartozik, a Jeruzsálemi Latin Patriarchátus területének részeként. Ennek a pápalátogatásnak kiemelt politikai jelentőséget kölcsönzött időzítése, a görög függetlenség 200. évfordulóján, illetve a két országot súlyosan érintő migráció témája, ami Ferenc pápa számára az egyik központi kérdés.

A pápa azért keresi fel a világ különböző pontjain élő katolikus közösségeket, illetve a többi keresztény felekezetet is, hogy péteri szolgálatát – ti. a Péter apostolra bízott feladatot, melynek lényege: „legeltetni az Úr nyáját”, illetve „megerősíteni a testvéreket a hitben” – teljesítse a mai kor igényeinek megfelelően. A pápalátogatás ezért alapvetően lelkipásztori jellegű, s ezt az értelmezésekor – a beszédek értelmezésekor is – figyelembe kell venni. Ugyanakkor a római pápa a nemzetközi kapcsolatok elismert szuverén szereplője, így hát államfőként is fogadják (nem a Vatikánvárosi Állam uralkodója itt a fontos, hanem a globális tényezőnek számító Apostoli Szentszék, melyet ő testesít meg).

Egyházi és állami meghívás egyaránt szükséges ezért egy pápalátogatás megvalósulásához. Kialakult szokás továbbá, hogy az ortodox többségű országok esetében a helyi ortodox egyház részéről is legalábbis beleegyezést kérnek hozzá, hiszen a kapcsolatok építése, a különböző felekezetű keresztények közötti együttműködés – távlatilag az ökumenikus egység – előmozdítása a cél.

Ciprus és Görögország esetében a pápa nem valamely konkrét egyházi eseményre érkezett, hanem két országot látogatott meg: a különbséget szeptemberben megtanulhattuk, amikor a Szentatya hozzánk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére érkezett, ami csupán néhány óráig, Szlovákiába viszont országlátogatásra, ami adott esetben három napig tartott. Az országlátogatásoknak vannak rutinszerű programelemei: hivatalos találkozó a fogadó ország államfőjével, a helyi diplomáciai testülettel és a közéleti szereplőkkel, továbbá a püspökökkel, a papsággal, a szerzetesekkel, a hívek további kategóriáival, például a fiatalokkal. A csúcspont, s egyben a legnagyobb esemény természetesen mindig a pápa által bemutatott szentmise. Mindezek a találkozók megtalálhatók voltak a ciprusi-görögországi pápalátogatás programjában.

hirdetés

Ferenc pápa szentmisét mutat be az athéni Mégaron Koncertcsarnokban 2021. december 5-én. MTI/AP/Alessandra Tarantino

Emellett, ortodox országokról lévén szó, a Szentatya külön felkereste rezidenciáján mind II. Krizosztom ciprusi érseket, mind II. Jeromos athéni érseket, illetve szinódusukat (a helyi ortodox püspököket). Ferenc pápa utazásainál szokott lenni továbbá egy-egy „szociális” jellegű programelem is, ami most a migránsokkal való találkozóban testesült meg Nicosiában, illetve a Görögországhoz tartozó Leszbosz szigetén. Beszédeinek és gesztusainak értelmezéséhez szokás szerint maga Ferenc pápa adott kulcsot, amikor hazafelé utaztában a repülőgép fedélzetén válaszolt az őt ilyenkor elkísérő nemzetközi tudósítók kérdéseire.

A kisebbség nem szükségképp jelentéktelen

Ferenc pápa főbb üzenetei a helyi katolikus közösségek felé abban álltak, hogy prozelitizmus helyett tanúságtételre van szükség, nemcsak a „világ” felé, de főként az ortodox testvérek irányában. Továbbá, hogy az erősen kisebbségben levő katolikusoknak nem győzelemre és hódításra kell gondolniuk, hanem „merjenek kicsinek lenni”, hiszen a kisebbség nem szükségképp jelentéktelen. Vallási értelemben ezt persze Szent Pál és a többi apostol példája szerint kell érteni, akik a semmiből kiindulva hirdették az Evangéliumot azon a vidéken.
Az ortodoxok irányában a történelmi sérelmeken való felülemelkedésről szólt a Szentatya. Sőt, Athénban kifejezetten bocsánatot kért, amiért a megosztottságnak a katolikusok is okozói voltak. Úgy elemnek számít, hogy ebbe a bocsánatkérésbe, amint azt repülőfedélzeti interjújában később elmagyarázta, azt is beleértette, hogy 200 évvel ezelőtt a katolikusok – úgymond egyes európai nagyhatalmak érdekeinek megfelelően – nem álltak egyöntetűen a görög függetlenség ügye mellé. Az ökumenikus együttműködés céljaként a pápa egyértelműen az emberi méltóság ügye melletti közös kiállást, a kulturális és karitatív együttműködést jelölte meg, mert az a különböző egyházi hagyományokat tiszteletben tartásával előmozdíthatja az egyetértést.

Ieronimosz athéni és hellászi érsek, a görög ortodox egyház feje fogadja Ferenc pápát athéni hivatalában 2021. december 4-én. MTI/EPA/AFP/Andreas Solaro

Az egyházi és vallási témák mellett a két felkeresett ország helyzete miatt is óhatatlanul hangsúlyosak voltak a politikai üzenetek: mind a helyi politikai és közéleti szereplőkkel, mind a migránsokkal való találkozókon. Már az is üzenet értékű volt, hogy a pápa öt év után ismét fel akarta keresni Leszbosz szigetét, az Európába irányuló migránsok egyik legnagyobb állomását. Igaz, 2016-ban I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka és II. Jeromos athéni érsek is vele tartott. A Szentatya meg is állapította, hogy az elmúlt években a helyzet nem sokat változott a migráció kezelése terén. Éppen ezért üzenetei is jobbára azok voltak, amiket már ismerhetünk: a migránsokban befogadni, integrálni, segíteni való szenvedő embereket kell látni,

ugyanakkor a kényszerű migráció kiváltó okainak megszüntetésére nagyobb erőfeszítéseket kell tenni,

hiszen nem a falak s a szögesdrót, meg az elzárkózó magatartás jelenti a megoldást. Európa nem túl jól jött ki ezen beszédekből, de a pápa ügyelt arra, hogy konkrétan ne ítéljen el egy országot sem. A repülőfedélzeti interjú során hozzátette, hogy európai szintű megoldást tart szükségesnek a migráció kezelésére, s érthetőnek tartja, ha a jelenség félelmeket vált ki, s azt is elismeri, hogy az egyes kormányoknak kell eldönteniük, ki hány migránst képes nemcsak befogadni, de integrálni. Merthogy valós integráció nélkül fennáll a gettósodás veszélye – mások úgy mondanák, a párhuzamos társadalmak kialakulásáé – ami nem tesz jót senkinek.

Ferenc pápa szentmisét mutat be a nicosiai GSP Stadionban 2021. december 3-án. Ferenc pápa előző nap érkezett háromnapos látogatásra Ciprusra. MTI/EPA/ANSA/Alessandro Di Meo

Kemény szavak az EU-nak címezve

A ciprusi közéleti szereplők és állami méltóságok előtt elmondott beszédében Ferenc pápa úgy beszélt a sziget közismert megosztottságából fakadó nehézségekről, hogy Törökországot nem említette meg, ám megoldásként a párbeszédet jelölte meg. Ugyanakkor reményének adott hangot, hogy a szintén nem részletezett vallási helyek és kegytárgyak ügyében előrelépés történhet – a ciprusi érsek beszédéből tudhatjuk, hogy itt a sziget északi részén található keresztény templomok sorsáról volt szó.

Athénban ugyancsak a közélet képviselői előtt elmondott beszédének egyik központi gondolata a demokrácia helyzete volt, ami úgymond visszaszorulóban van „nem csak az európai földrészen”, márcsak a polgárok fáradtsága és az intézmények távolságtartása miatt is. Repülőfedélzeti interjújában ezen – igazából már máskor is hangoztatott – gondolatait bővebben kifejtette. A demokráciát Ferenc pápa szerint ma két oldalról fenyegeti veszély. Egyfelől a „népre hivatkozó” populizmus részéről, amit nem fejt ki pontosabban, de leszögezi, hogy nem specifikusan jobb- vagy baloldali jelenségre gondol, s különösen nem a „népiségre”, ami a nemzeti identitás, értékek és hagyományok őrzésében testesül meg, s amit jónak tart. A másik veszélyt a „birodalmi” gondolatban, „valamiféle nemzetekfeletti kormány” kialakulásában látja, amely feloldja az identitásokat és egységes kulturális, gazdasági és társadalmi viselkedésmintákat akar előírni minden ország számára. S ennek kapcsán bizony a Szentatya az Európai Unióra is kitért, különösen a karácsony kifejezést is kerülendőnek nevező „korrekt beszéd” iránymutatás kapcsán. Utóbbit Ferenc pápa egyenesen anakronizmusnak nevezte, s a náci és kommunista diktatúrák törekvéseihez hasonlította… Majd hozzátette, hogy az EU-nak az alapító atyák ideáljaihoz kellene visszatérnie, nem pedig az „ideológiai gyarmatosításnak” teret engednie, ami csak megosztja az országokat és „csődbe juttatja az Európai Uniót”.

Ezek a gondolatok valamiképpen összekapcsolták a mostani, „Európa perifériáján” tett utazását a szeptemberi – ahogy a Szentatya fogalmazott – „Európa szívében” tett pápalátogatással.

Érszegi Márk
Vatikán-szakértő