Így pusztult el Esztergom

Sosem gondoltuk volna, milyen mesés volt egykor a Duna ékköve, az esztergomi érsek lakhelye. A középkori Esztergom tündökléséről és bukásáról Tolnai Gergellyel, az Esztergomi Vármúzeum régészével beszélgettünk.

– Hogyan működött az esztergomi vár a 15. században?

– Ketté kell bontani a kérdést, ugyanis minden attól függött, hogy ott volt-e az érsek, vagy sem. Az esztergomi érsekség akkoriban legalább annyira volt közigazgatási, politikai funkció, mint egyházi. Éppen ezért a mindenkori érsekek rendkívül sokat voltak távol székhelyüktől, idejük nagy részét vagy a királyi udvarban, Budán töltötték, vagy valamilyen politikai ügy intézése érdekében utaztak Európa-szerte.

A 15. század végén Estei Hyppolit alatt az esztergomi vár őrsége mindösszesen 28 gyalogos, 3 tüzér és kürtös volt.

Egyértelmű, hogy ennyi katona a vár védelmére nem volt elégséges. Békeidőben, amikor nem számítottak támadásra, akkor ennyien voltak. Elsősorban rendfenntartó feladatokat láttak el ekkor.

A török kori Esztergom látképe Hoefnagel 1595-ös metszetén, részlet (Forrás: Wikipedia.hu)

– Az érsek jelenléte nélkül akkor csendes volt a vár.

– Igen, amikor az érsek és udvara máshol tartózkodott, akkor az iparosok folytatták a renoválási munkákat, a katonák felügyelték a jobbágyokat, valami minimális őrséget is adtak a kapuknál, a tüzérek a löveganyag és a lőporkészlet felügyeletét végezték. A nagy konyhákat valószínűleg nem üzemelték be, mindenki ott főzött és aludt, ahol tudott.

Akkor béke, csend, nyugalom lehetett a várban, csak egy ellenőrző elöljáró ne jöjjön!

– Hogyan változott meg a város élete, ha az érsek is Esztergomban tartózkodott?

– Ha visszajött a székvárosába, akkor felbolydult az élet. A főpap érkezése előtt napokkal megérkeztek a szekerek, melyek a személyes felszerelését hozták. Az érsek ugyanis mindenhová vitte legfontosabb személyes tárgyait.

Így a falakat eltakaró és a padlóra szánt szőnyegeket, a kisebb bútorokat, ruhákat, berendezési tárgyakat.

Az érsek megérkezésével az egész vár élete is megváltozott. A főpappal ugyanis együtt jött majdnem 200 fős személyes kísérete. A személyzet kiszolgálására nagyüzemre kapcsolt a konyha is. Miután az érsek érkezésével a palotába helyeződött át a királyság egyik diplomáciai központja, így természetesen a katonák dolga is megsokasodott. Különféle küldöttségek, követségek, vendégjárások fogadása, kísérése, ellenőrzése, biztosítása, kiszolgálása lett a feladatuk.

– Bakócz Tamás érseksége alatt Mátyás özvegye, Beatrix Esztergomba került. Ez hogyan változtatta meg a város életét?

– Megváltozott a helyzet, amikor Mátyás király második felesége, Beatrix királyné II. Ulászlóval kötött botrányos házassága után Esztergomba költözött – gyakorlatilag ide száműzték. Fő politikai – és személyes ellenfele – az a Bakócz Tamás érsek volt, akinek szintén itt volt a rezidenciája. Így Beatrix megkapta a lakótornyot és a csatolt részeket, az érsek pedig valószínűleg visszaköltözött a régebbi palotába, ami a vár északi oldalán volt. A királyné itteni életének tíz éve során reneszánsz stílusban díszítette a palotát, új nyílászárókkal cserélte ki a régebbieket.

A déli palotarész valószínűleg ekkor élte fénykorát. Beatrix 1500-ban Itáliába menekült, Bakócz pedig visszaköltözött a palotába, és minden ment a régi módján.

Egészen 1526-ig, amikor az ország sorsa az oszmán előtörés során megpecsételődött.

Bakócz-kápolna (Fotó: Flickr.com)

A mohácsi csatában elesett Szalkai László esztergomi érsek, a győztes csata után a törökök megszállták Budát, majd rövid ostromokkal megpróbálkoztak Visegrád és Esztergom bevételével. Akkor még mindkét várat sikerült megtartani. Az is ismert, hogy Esztergomban Nagy Máté irányította a védelmet. A törökök ugyan kivonultak az országból, de ez a támadás már egy új korszakot jelzett: a török elleni háborúk: a várháborúk korát.

– Az esztergomi vár mint erősség, milyen védelmet jelentett a 16. század elején?

– Túl sokat már nem. Ez a korszak az, amikor az ostromtechnika jelentősen megváltozott. A 12. században, amikor az esztergomi vár épült, még a kővető ostromgépek voltak a fő rombolóeszközök. Ezektől még biztonságban volt a vár. Az első, kovácsoltvas csövű, gyűrűkkel erősített ágyuk – napi 3-4 lövés „tűzgyorsasággal” – sem jelentettek túl nagy veszélyt a falakra.

Azonban a század végére kezdtek elterjedni a bronzból öntött könnyebb ágyúk, melyek végzetesnek bizonyultak az addigi erősségekre.

(Fotó: Flickr.com)

Nagyobb tűzgyorsaság, nagyobb lőtávolság és nagyobb hatóerejű lövegek ellen a régi falak, tornyok már nem védtek eléggé. Csak a mohácsi csata után, a 16. század első felében kezdődik meg a vár átépítése. Azonban a hegytető kis mérete – a helyhiány miatt – az új védművek is elavult formájú és szerkezetű állások lettek, melyek a modern háborúkban már nem feleltek meg.

A török háborúkban Esztergomot talán jobban védték a meredek hegyoldalak, mint az elavult tornyai.

– Mi történt az ostrom utáni városban?

 – Az 1526. évi ostrom után semmi, vagy legalábbis nem tudunk róla. A zűrzavar megmaradt, majdnem minden évben bejelentkezett valaki, hogy elfoglalná a várat – Ferdinánd, Szapolyai János vagy éppen a törökök. Voltak komolyabb ostromok is, de nagyobb pusztítás talán nem történt. 1543-ra megváltozott a helyzet, akkor már egy „komolyabb” ostrom volt, valódi ostromtüzérséggel, réslövéssel stb.

Ekkor elpusztult a székesegyház szentélyének nagy része, ennek köveiből később egy tornyot építettek a törökök.

A legsúlyosabb pusztításra azonban az 1594-1605. évi ostromok alatt került sor. Ezekben az években először a keresztények (1594, 1595), majd a törökök (1604, 1605) ostromolták a várat, gyakorlatilag elpusztítva a székesegyház nagy részét és a déli királyi palota emeleti tereit.

Esztergom udvarbelső (Fotó: Flickr.com)


– Esztergom keresztény lakossága mennyire maradhatott meg ebben a vérzivataros évszázadban?

– A város pusztulása is az 1543. évi ostrom után kezdődött. Bár a vár és a város török fennhatóság alá került, keresztény lakossága zömében itt maradt. Azonban az évszázad folyamán egyre erősödött a menekülési hullám: a városlakók zöme nyugatra – Bécs felé – és északra, a Felvidékre menekült. A helyüket a török sereggel érkező, zömében délszláv lakosság foglalta el, melyek – ismereteink szerint – nem nagyon építettek új épületeket, csak a régieket foglalták el.

Természetesen közintézmények: fürdők, mecsetek épültek a városban.

A török hadsereg 16. századi hanyatlásával együtt nőtt a városiak veszélyeztetettsége, ezért egyre többen hagyták el azt. Így a felszabadító háborúk végére, 1685 után, a metszetek alapján, már csak egy kápolna állt az egész városban, melyet később, a tereprendezések során szintén lebontottak. Így elmondhatjuk, hogy a városban egyetlenegy középkori ház sem maradt, csupán romok várták a visszaköltözőket.

 

Tóth Gábor

A középkori Esztergomban helyett kaptak a szkíta ősök is

Az első mohácsi csatát elvesztettük, a másodikat megnyertük

A magyar pápajelölt Mátyás király mellett tanulta ki politika fortélyát

Kiemelt képünk forrása Pixabay.com

Iratkozzon fel hírlevelünkre!