A magyar pápajelölt Mátyás király mellett tanulta ki politika fortélyát

Az 1513-as évi pápaválasztás is egy olyan téma, amelyet ma egy kicsit nagyobb jelentőségűnek tartunk, mint ami az a korában volt. Arra, hogy magyar pápát válasszanak, 1513-ban csekély volt az esély. Bakócz Tamás tehetsége azonban halála után ötszáz évvel sem homályosodott el. Horváth Richárddal, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat történészével beszélgettünk.

– Bakócz Tamás magyar parasztfiúból lett pápajelölt. Hogyan lehetett ezt elérni a 15-16. századi Magyar Királyságban?

– Gyakori hiba olykor még a történészeknél is, hogy a saját korunkat vetítjük vissza a középkorba. Mátyás királyra is azt mondják, hogy zsarnok volt, ám a király attól király, hogy parancsol, és azt minden feltétel nélkül végrehajtják. Mai, demokratikus szemmel nézve ez zsarnokságnak tűnhet, de mindez akkoriban nem így volt. Bakócz Tamás társadalmi felemelkedésén nincs mit csodálkoznunk, hiszen

Hunyadi Mátyás és Jagelló II. Ulászló budai udvarában is tucatnyi emberről tudunk, akik alacsony kisnemesi vagy éppen jobbágyi származásból kerültek magas tisztségbe.

A Nemzeti Múzeumban őrzött érme. Cserna Károly festőművész rajza Bakócz Tamásról (Forrás: Wikimedia.org)

– A középkor rendszerében erre volt lehetőség?

– Igen, a Magyar Királyságban elég nagy volt a mobilitás, az emberek érdemeik alapján tudtak előre jutni. Nem kell feltétlenül szorosan vett kasztokban gondolkodni, hogyha a középkorról beszélünk. A jobbágyok esetében is mindenki szegényes, tépett ruhájú emberekre gondol, holott nem azok voltak. A jobbágyoknak egy tehetősebb rétege adott esetben magasabb életszínvonalon élt, mint a kisbirtokos nemesek.

A középkor világa sokkal sokszínűbb és átjárhatóbb volt, mint ahogyan ma gondolnánk.

– Bakócz Tamás hogyan tudott felemelkedni?

– Két dolog találkozott az életében, mely nélkülözhetetlen volt: a szerencse és a tehetség. Bakócz kimagasló képességeihez, műveltségéhez semmi kétségünk sem férhet, ügyetlen ember ilyen életpályát semmi eséllyel sem futhatott volna be. Gyermekkorában pozitív külső tényező volt az, hogy bátyja, Erdődy Bálint egyházi pályára lépett, így megfelelő jövedelemhez jutott. Így tudta az öccsét taníttatni.

Tehetséges és szorgalmas volt, folyamatosan emelkedett a ranglétrán, olyannyira, hogy az 1480-as évek elejére Mátyás király titkára is lett.

– Mátyás sokakat nem tűrt meg maga mellett, mégis Bakócz mindvégig mellette maradt.

– Valóban így volt, nem nagyon ismerünk még egy olyan személyt, aki tíz esztendőn keresztül megszakítás és összezördülés nélkül Mátyás király mellett lett volna. Számos kancellárja, tanácsadója menekült el mellőle – vagy vetette maga a király börtönbe. Bakócz azonban Mátyás bizalmasa, személyes titkára volt. Gondoljunk bele, minden ügy rajta keresztül ment. Minden főúr, főpap vele kellett hogy tárgyaljon, ha el akarta juttatni az információit, kérését a királyhoz vagy a királyi tanácshoz.

Ez azt jelentette, hogy elképesztő befolyásra tett szert, mindenkit ismert a magyar politikai életben.

Nagy fegyvertény volt az is, hogy mindenkiről tudott mindent. Olyan tudással és kapcsolatrendszerrel volt felvértezve, amellyel Mátyás halála után is a legbefolyásosabb politikus maradt.

Benczúr Gyula: Mátyás fogadja a pápa követeit, részlet (Forrás: Wikimedia.org)

– Hunyadi Mátyás német-római császár szeretett volna lenni, nem merült fel annak a lehetősége, hogy már uralkodása idején is pápajelöltként jelen legyen Bakócz is Rómában?

– Mátyás uralkodása idejében még nem volt olyan befolyásos bíboros, aki a pápaválasztáson komolyan szóba jöhetett volna. A Német-római Császárság csak Mátyás álma lehetett, mivel a császárt hét választófejedelem választott annak halála esetén.

A választófejedelmek befolyásolásába a Hunyadi-család, a magyar uralkodó megközelítőleg sem rendelkezett annyi kapcsolati tőkével, hogy ez megvalósulhasson.

– Mátyás halála után, Bakócz Tamás ügyesen a magyar trónra segítette Jagelló Ulászlót. Évekkel később a király segítette Bakóczot a pápaválasztáson?

– Az 1513-as évi pápaválasztás is egy olyan téma, melyet ma egy kicsit nagyobb jelentőségűnek tartunk, mint ami az a korában volt. Arra, hogy magyar pápát válasszanak 1513-ban csekély volt az esély. A pápaválasztó bíborosi kollégium – ami kevesebb, mint húsz bíborosból állt akkoriban – több, mint tíz itáliai bíborosból állt.

Ebből az összetételből nehezen képzelhető el, hogy Bakóczot választották volna a Medici-jelölttel szemben.

X. Leó és két bíboros unokaöccse Raffelo festményén (Forrás: Wikipedia.hu)

– Igaz az, hogy az új pápa, X. Leó állítólag azt mondta a választás előtt, hogy kétszer annyit fizet a bíborosoknak, mint Bakócz Tamás, ha rá szavaznak?

– Bakócz ugyancsak hatalmas pénzvagyonnal rendelkezett, és maga a király is támogatta. Ha belegondolunk, ekkor pár éve vagyunk csak a reformáció megindulása előtt, ami nem véletlenül történt meg. A 15. század végi, 16. század eleji szentszéki politikában rendkívüli szerepet töltött be a simonia: azaz a szentségek szó szerinti adásvétele. II. Gyula pápa ezt ugyan megtiltotta, de a korban teljesen normális volt az, hogy aki fizetett bizonyos bíborosoknak, azok hálából esetleg őrá szavaztak. Ez egy létező gyakorlat volt, nemcsak legenda. Bakócz esetében már az is hatalmas dicsőség volt, hogy ilyen helyzetbe került, de valójában elenyésző volt az esélye, hogy Szent Péter trónjára kerüljön.

– A sikertelen pápaválasztás után Bakócz milyen feladatokat kapott?

– Ő volt az esztergomi bíboros, prímás érsek, azaz a magyar katolikus egyház feje. Mikor Rómából visszatért Magyarországra, akkor az új pápa X. Leó kinevezte őt Kelet-Közép-Európa pápai legátusává, ami egy nagyon magas tisztséget jelentett. Továbbá a pápa megbízta egy keresztes hadjárat indításával is.

Bakócz Tamás a pápai bullát kihirdette, tudjuk, hogy mindez a Dózsa-féle parasztháborúba torkollott.

Dózsa György kivégzése egy korabeli metszeten (Forrás: Wikipedia.hu)

– A parasztlázadás leverései ismertek, tudunk esetleg arról, hogy a szegény sorból származó Bakócz Tamás bármilyen formában is egyetértett volna a Dózsáék nem mindenben alaptalan céljaival?

– Nincs olyan forrásunk, ami erről tudósítana, csak sejtéseink lehetnek. Azt semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy Bakócz Tamás már nem az a Bakócz Tamás volt, mint gyermekként. Harminc-negyven év hazai és nemzetközi politikai tapasztalata volt a háta mögött. Bármit is gondolt esetleg magában Dózsáék tetteiről, az ő posztján az eseményeket nem lehetett másképpen értékelni, mint lázadásként és felségsértésként. Amikor a keresztes seregek fosztogatni kezdtek, akkor a pápai bullát visszavonta, de addigra már késő volt.

 

Tóth Gábor

Ötszáz éve esett el Nándorfehérvár

Vajon tényleg igazságos volt Mátyás király?

A pápa sírva fogadta a magyar uralkodó halálhírét

A magyar király, aki rárontott a szultánra

Kiemelt képünk forrása Wikimedia.org

Iratkozzon fel hírlevelünkre!