Ha hideg a tél, még orosz „jóindulat” mellett is baj lehet az EU-ban
– Az elmúlt hónapokban Kelet-Európa békéje törékennyé vált. A konfliktusok mögött az Európai Unió és Oroszország kapcsolatának a megromlása áll, de mi okozza az igazi problémát?
– A ’90-es és a 2000-es évek békés fejlődése mára valóban a múlté. A konfliktusok nem most kezdődtek és nem is az Európai Unió az oka a törésnek, hanem a USA és Oroszország ellentéte. A NATO-bővítés volt az, ami Oroszországot elindította egy ellenségesebb politika kiépítésének az irányába. A 2004-es kört, amivel a Baltikum és Románia csatlakozott még elviselték, de Ukrajna és Grúzia nyugati érdekeltségbe való bevonása, esetleges NATO csatlakozásának a lehetősége átlépte Moszkva végső vörös vonalát.
2008-ban a grúziai háború mutatta meg elsőnek, hogy Oroszország kész a nyugati politika akaratával fegyverrel is szembe menni.
– Mik lehetnek Oroszország céljai?
– A legfőbb cél egyértelmű: azt akarják, hogy ismerje el az USA és Európa az orosz érdekszférát. Oroszország mai vezetése úgy gondolja, hogy Ukrajna, Moldova, Grúzia és Belarusz az ő érdekszférájukba tartozik, ezért nem fogadja el ezeknek az államoknak a nyugat felé történő közeledését. Magyarán: ezeknek az államoknak a nyugati integrációját semmilyen formában sem tűri meg.
Ez az orosz geopolitikai és gazdasági szempontok alapján logikus, bár természetesen az említett országok szuverenitásának súlyos korlátozása.
– A jelenlegi, lengyel-fehérorosz határnál történő migráns-válság, hogyan kerül bele ebbe a konfliktus-rendszerbe?
– Úgy, hogy ami ma a lengyel határon látunk, az a hibrid hadviselés része. Ez nem ismeretlen, gondoljunk csak vissza 2015-re. Oroszország ugyanezt tette a finn és a norvég határon. Kevésbé volt agresszív a fellépés, de Moszkva bizony ugyanígy utaztatta a migránsokat, hogy a két északi államot figyelmeztesse, mi történik, ha szembe mennek az orosz érdekekkel.
– A lengyel határon lévő eseményekben mennyire van jelen az orosz befolyás?
– A magam részéről elképzelhetetlennek tartom azt, hogy Belarusz Oroszország legalább hallgatólagos jóváhagyása nélkül kezdeményezett volna egy ilyen nagyszabású akciót. Minszk egyre jobban függ Moszkvától, már nem viszonylag független szereplő, mint 2020 előtt volt.
Amit ma a lengyel határon látunk, az egyértelműen egy rendkívül agresszív cselekedet, amely túl tesz azon, melyet az oroszok hat éve csináltak.
Ők akkor csak megmutatták az utat a határ felé a migránsoknak, Belaruszban azonban a rendőrök és katonák gyakorlatilag elkísérik a lengyel határig a bevándorlókat. Ebben pedig már benne van a katonai összeütközés veszélye is.
– Fegyveres konfliktus is kialakulhat?
– Tudatosan aligha törekszik bárki erre. Lengyelország egy erős NATO-tagállam, vele szemben fegyveres konfliktust kialakítani nem lehet érdek sem Minszkben, sem pedig Moszkvában. De hozhat akár egy ember is rossz döntést, és akkor könnyen elfajulhat a helyzet.
Lukasenka azonban migránsok Európára engedését nem szórakozásból csinálja, hanem megvan ennek a maga oka. 
– Micsoda?
– Ezzel akarhat engedményeket elérni az Európai Uniótól.
– Mit kérhetnek?
– Nehéz megmondani. Lehet, hogy valamelyik belarusz gazdasági kör érdekeit sértő európai szankció visszavonását akarja elérni. Jelenleg csak találgatni lehet. Norvégiában és Finnországban is a migráns-tranzitok akkor álltak le, amikor megszülettek a megfelelő háttéralkuk a felek között. Oroszország valamit elért, az biztos. Az ilyen háttéralkuk tárgyai azonban sosem lesznek nyilvánosak.
Valószínű, hogy titokban már folynak az egyeztetések, hogy mi lenne az ára annak, hogy a mostani válság megoldódjon.
– Az energiaárak elszabadulása sem lehet véletlen ezen az őszön.
– A folyamat egy része globális, tehát nem az európai eseményektől függ, ilyen értelemben „véletlen”. De valóban, láthatjuk, hogy az energia kérdésben Oroszország befolyásolásra és érdekérvényesítésre használja fel nyersanyagforrásait. Ezek ellen az Európai Uniónak igazából nincs különösebb eszköze. Az amerikai palagáz sem olcsóbb, a megújuló energiák pedig még nem képesek ellátni a lakosság és a gazdaság igényeit.
Azaz Európa még legalább húsz évig nem tudja kiváltani mással az orosz gázt. Költséghatékonyan biztosan nem. 
– Hogyan befolyásolja a mostani eseményeket az, hogy Németországban még nem állt fel az új kormány?
– Ez jelentős tényező lehet, hiszen Oroszország kevés európai országot kezel egyenrangú tárgyalópartnernek. Németország ilyen, de még zajlik a kormányalakítás. Merkel kancellár még a helyén van, de mindenki tudja, hogy csak az utódjával lehet majd megállapodni számos nagy kérdésben.
– Ha Oroszország elzárná a gázcsapokat és kiterjesztené a fegyveres hadműveleteket Kelet-Ukrajnában, akkor Európa tétlen maradna?
– Mit tudna az Európai Unió tenni a felháborodott nyilatkozatok kiadásán túl? Európa katonailag gyenge, de ha erős lenne, akkor is, ki akarna meghalni Kelet-Ukrajnáért mondjuk Németországban? Ukrajna komoly katonai segítséget biztosan nem kapna Európától, legfeljebb az Egyesült Államokra számíthatna, de az is egyre kétségesebb. Nehéz megmondani, hogy mi is történik valójában Kelet-Ukrajnában.
Az biztos, hogy Oroszország célja, hogy Ukrajnát addig büntesse, amíg le nem tesz a NATO- és EU-csatlakozásról.
Oroszország túlereje nagy, folyamatos a feszültség a frontvonalakon. A fegyveres konfliktus elfajulását tehát nem lehet kizárni, de nem orosz érdek. A legfontosabb célt, hogy Ukrajna ne lehessen NATO- vagy EU-tag, már elérték, és az ukrán hadsereg azért nem adná olcsón a győzelmet. 
Az energiaválság kapcsán láthatjuk, hogy egyértelmű az orosz üzenet az Európai Unió államai részére: akik tőlük kapják a földgázt, azok függenek tőlük. Azaz nem lehet egyszerre támadni és szankcionálni minket, és közben kérni tőlünk. A gyenge ne követelőzzön.
A mostani lépéseikkel az oroszok azonnal képbe helyezik az új német vezetést is, hogy mire is képesek abban az esetben, ha az ő érdekeiket Európa nem tartja kellőképpen szem előtt. Egyébként a szerződéses kötelezettségeiket betartják, eddig csak az extra igényeket nem elégítették ki.
Az igazán kemény lépés az lenne, ha nem küldenék azt a gázmennyiséget sem, amire szerződtek.
Akkor olyan tele lenne Európának, mint amilyen még nem volt. Néhány ország, például a tározóit feltöltött Magyarország kivételével a fél kontinens hideg lakásokban ülne, az ipar jelentős része megbénulna. Ha teljesen kiesne az orosz export, azt semmivel sem lehetne pótolni, bár az USA nyilván igyekezne több cseppfolyósított gázt küldeni.
A teljes gázcsap-zárást Moszkva aligha lépi meg, hiszen komoly bevételük van az európai eladásokból, és ez a viszony végső elmérgesítését jelentené.
– Az oroszoktól való függését Európa az elmúlt tíz évben még növelte is…
– Igen, annak, hogy Németország 2011-2022 között bezárta, bezárja az atomerőműveit, az lett a következménye, hogy hatalmas mennyiségű áramot kell most gázzal, illetve szénnel megtermelni a korábbi atomenergia helyett. Németország energiapolitikája olyan, mintha azt Moszkvába tervezték volna, maga a tökéletes irracionalitás.
Európa legnagyobb gazdasága az orosz földgáznak most jobban ki van kiszolgáltatva, mint valaha. 
Ha hideg a tél, még orosz „jóindulat” mellett is baj lehet. És ez ki nem kényszerített hiba. A meggondolatlan, ideológus „zöld” energiapolitika az egész Európai Unió működését veszélyeztetheti, a dominó-effektus miatt a magyar gazdaság növekedését is. Ha egy német gyár áram hiányában leáll, akkor majd leáll a magyar beszállító is. Ezt a politikát ráadásul zöldnek sem lehet nevezni, mert az atomerőművek kiesésével több széndioxid kerül a levegőbe. Amíg a megújuló energiaforrások által termelt áramot nem lehet technikailag és költségszempontból hatékonyan elraktározni, addig szükség lesz az orosz gázra. Ez még vagy két évtized. Ezt nem fogták fel egyes európai országokban, és ennek az árát mind megfizetjük.
Tóth Gábor
A jövő tele lesz olyan jelenetekkel, mint amilyeneket látunk a lengyel határon
Kiemelt képünk: képkocka a német katasztrófavédelem tájékoztató videójból, mely az esetleges áramszünet-okozta fűtéskimaradással foglalkozik.
