Kampányturné munkaidőben
Dobrev Klára legalábbis a jelek szerint ezen a héten is elkummantotta a strasbourgi plenáris ülést – mindenhol járt: Érden, Iványi Gábor születésnapi buliján, Rónai Egonnál, a szakszervezeteknél, csak épp a munkahelyén nem. Még csak a távolból se jelentkezett be pár percre, hogy nyomjon egy igent a párkapcsolati erőszakról szóló állásfoglalásra – nem ért rá, épp nyugdíjasoknál kampányolt Budapesten.
Ha a Fidesz képviselői nőgyűlölőnek minősülnek, amiért nem támogatták az állítólagosan nővédelmi dokumentumot, akkor miként vélekedjünk az EP alelnökéről, aki szintén nem szavazta meg, nem találván érdemesnek a kérdést arra, hogy egy fél pillanatra megszakítsa miatta a Nagybetűs Összefogáson belüli pozíciókért vívott ádáz harcot?
Most akkor nem is olyan lényeges egy-egy európai parlamenti állásfoglalás, és akkor irreleváns, ki hogy szavazott? Vagy a politikai szövetségesekkel való leszámolás fontosabb, mint a nők melletti kiállás?
Persze az se kizárt, hogy az EP alelnöke egyszerűen megtoldotta az eleve két hónapos nyári szünetet, vagy fizetés nélküli szabadságra ment, csak akkor ezt jó lenne tisztázni, mert különben ott áll a szegény európai adófizető Észak-Bulgáriában vagy Dobrudzsában, és nem érti, miért is finanszíroz egy lébecoló uniós tisztségviselőt.
Mindenesetre így legalább nekünk több jut a DK politikusából, aki a héten egy sajtótájékoztatóval is megajándékozott bennünket, leszögezve:
„30 éve most a legnagyobbak az egészségügyi várólisták: akár 3-4 hónapot is várni kell a diabétesz, a szemészet és a kardiológia szakrendelésre! Kormányváltás után legalább 3 ezer új szakorvost, 9 ezer új ápolót és 500 új háziorvost fogunk munkába állítani.”
Nem vitatva, hogy a koronavírus miatti leállás elég jelentősen rontott a helyzeten, a dobrevi felvetésektől azért csak fölszalad a szemöldök. Valóban soknak tűnik, ha három hosszú hónapot kell várni egy szürkehályogműtétre, csakhogy 2010 áprilisában pont ugyanez volt a helyzet, Covid nélkül is. Sőt: „Hódmezővásárhelyen és Szombathelyen másfél-két évre előre adnak csak időpontot a pácienseknek” – írja a Világgazdaság akkori cikke, amely arra is rámutat: a csípőprotézis-műtétek „a hároméves várakozás miatt majdhogynem luxusnak számítanak”. De 2009 februárjában azt is feljegyezték, „a negatív magyar rekorder a privatizációs végharcait vívó egri kórház, ahol öt évig kell várni egy térdprotézisre”. Erre most amiatt háborog Gyurcsány Ferenc felesége, hogy akár két év is lehet a várakozási idő. Ami rengeteg, de ha egyszer már sikeresen lefaragott a kormány a 2010-ben megörökölt hátralékból, akkor talán kiindulhatunk abból, hogy a szeptemberben bejelentett (és Dobrev Klára által tapintatosan elhallgatott) legújabb várólista-csökkentési programmal is javulni fog a helyzet.
De azon a ponton is érdekesen fogalmaz az EP alelnöke, ahol kifejti, hány új orvost és ápolót „állítanának” munkába. A „kormányváltás után” kifejezéssel trükkösen azt sugallja, hogy ez az ugrásszerű növekedés ripsz-ropsz bekövetkezne:
reggel akkurátusan széttépné az alaptörvényt, délben (az Apró-villából) hetedíziglen elkoboztatná Mészáros Lőrinc vagyonát, este pedig levezetésként fogna kilencezer új ápolót, megigazgatná ruhájukat, és jól munkába állítaná mindet.
Az apróbetűs részből azonban kiderül, valójában tíz év alatt teljesítené az ígéretet – ami kicsit lelombozó lehet annak a DK-szavazónak, akinek most fáj a térde, és messiásként tekint a Klárára. Tíz év alatt ráadásul az Orbán-kormány is simán fel tudott mutatni bő 3000 plusz orvost: miután 2002 és 2010 között közel 3500-zal csökkent a dolgozó állomány létszáma, 2020-ra nagyjából sikerült visszakapaszkodni a 2002-es szintre, annak ellenére is, hogy 2011-ben megnyílt a német és az osztrák munkaerőpiac.
Persze lehet, hogy Dobrev Klára hatalomra jutása és a jómódúak adójának megemelése esetén rögvest költözne hazafele a Svájcban élő magyar háziorvos, hogy betöltse a 2005 óta ellátatlan nemeskei vagy taktakenézi praxist, soha nem lehet tudni.
Mindenesetre ha valamikor véletlenül befárad munkahelyére az Európai Parlament alelnöke, akkor (tettrekészségét bizonyítandó) kezdeményezhetne egy jelentést a várólisták és az orvoshiány problémájáról, különös tekintettel arra, hogy a háziorvosok száma pontosan ugyanolyan arányban csökken a macroni Franciaországban is, mint az orbáni Magyarországon. Az ausztriai Vorarlberg tartomány lakói is bizonyára megköszönnék kiállását: ott ugyanis jelenleg 49 hetet kell várni egy szürkehályogműtétre.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünk forrása: Facebook/Dobrev Klára
