Az elképzelés valami olyasmi, hogy a kiskorúak az előre megadott bugyuta panelekből összeollózzák maguknak a kampányanyagot a klassz okostelefonjukon vagy táblagépükön vagy laptopjukon (csak győzzenek választani az arzenálból), majd kinyomtatják és a Mekibe menet postára adják, hogy az életüket mobilnetes streamingszolgáltatások nélkül élő falusi dédik is megtanulják végre, mennyire fontos az éghajlattudatos szavazás.

A levelek összerakásánál olyan opció nincs, hogy az unoka udvariasságból megkérdezze idős felmenőitől, hogy vannak, mint vannak, ellenben ki lehet választani például olyan mondatot, hogyaszondja:

„Félek, hogy hamarosan már egyáltalán nem lesz normális időjárás, és nyáron a forróságtól többé nem fogunk tudni kimenni a szabadba.”

Ettől a kiforrott érvtől kellene a nagyszülőnek észhez térnie és leszavaznia azokra a Zöldekre, akik már 2030-ra a komplett energiaellátást (így a légkondik működését is) a „normális” időjárástól és konkrétan az optimális erősségű, éjjel-nappal egyenletesen fújó széltől tennék függővé.

Ami nem túl meggyőző, mert miközben a levélkék a három évvel ezelőtti szárazságra, a szegény pandákra és a kanadai hőségre hivatkoznak, épp a napokban jelent meg egy egészen friss és konkrét statisztika, miszerint Németországban az atomerőművek kivezetése és megújulóenergia-termeléssel való felváltása nyomán 2021 első fél évében a szén vált az első számú energiahordozóvá. A szén. Úgy alakult ugyanis, hogy hiába telepítik a szerencsétlen szélturbinákat már a kerek erdő közepébe is, jó sok fa kivágásának és turbinánként akár 1000 köbméter betonalap beöntésének árán, a természet nem annyira kooperatív, amennyire azt a zöldlobbisták a szójalattéjuk kortyolgatása közben elgondolták. Az első negyedévben például, amikor Közép-Európa felett a Nap eleve gyengélkedik, idén a légköri áramlások is megmakacsolták magukat, ezért aztán 32,4 százalékkal kevesebb szélenergia került a rendszerbe, mint egy évvel korábban. Jobb híján tehát a fosszilis erőműveket járatták csúcsra, hogy a Zöldeknek ne gyertyafénynél kelljen megírniuk választási programjukat – a fennmaradó hiányt pedig többek között a lengyel és cseh szénerőművekből származó árammal pótolta a környezettudatos német energiapolitika, így mindenki rendben feltölthette e-autóját is.

hirdetés

Az elmúlt hetek grafikonjait elnézve egyelőre az ősz se alakul nagyon másképp, de a lényeg, hogy a Zöldek iszonyúan „hisznek” abban, hogy 2030-ra beletanul a szél a megfelelő fújásba.

Az érzékenyítő levelek arra se térnek ki, vajon mennyi rezsitámogatást küldenének saját zsebpénzükből a klímaszorongó gyerekek az özvegy nagyinak, aki az energiarendszer átalakítása nyomán és a számlákba beépített megújulóenergia-pótdíj miatt mára már a világ legmagasabb áramárát fizeti (és akkor ez még a szoft verzió, nem a Zöldeké). Energiatárolási megoldások híján ugyanis pillanatnyilag még az is pénzbe kerülhet, ha verőfényes napsütés mellett optimálisan pörögnek a szélturbinák – hisz a felesleget végszükség esetén valahogy rá kell tukmálni a szomszédos országokra.

Az egyik augusztusi vasárnapon például 1,34 millió eurót fizetett Németország azért, hogy átvegyék tőle a túltermelődött tiszta energiát, majd ugyanaznap este, miután a Nap lement, a villamos energia ára pedig föl, ismét kopogtatott a szomszédoknál, ezúttal importenergiáért kuncsorogva. Az évszázad biznisze, szinte.

Persze legyinthetnénk erre, hogy az ő bajuk, és egyébként is, amíg a környező országok használják a józan eszüket és nem lépnek az ideológia- és vágyvezérelt német útra, addig nincs különösebb gond, egy félnótást minden rendszer elbír. Csakhogy minden lelkes ellenzéki szavazó, aki Dobrev Klárára, Karácsony Gergelyre vagy Fekete-Győr Andrásra voksol az előválasztáson, pontosan a német módszer lemásolására szavaz: ők ugyanis mind konkrétan előirányozták Paks II azonnali leállítását, és helyette szélerőművek telepítését szorgalmazzák (a másik két jelölt csupán támogatná ugyanezt).

Még jó, hogy bárki nyer is most, jövő áprilisban az épeszű magyar nagyszülők és unokák közös összefogással simán meggátolhatják az efféle energiapolitikai ámokfutást.

Francesca Rivafinoli

Kiemelt képünk forrása: Facebook/Dobrev Klára