Családok Jézusban – az egyház és a társadalom jövője a Margitszigeten gyűlt össze

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) számos aspektusa erősítette azt a képet, amelyben az Eucharisztia köré csoportosuló egyház híd szerepére vonatkozik. Budapest mint a „hidak városa” önmagában is erősítette ezt az üzenetet. És valóban a nemzetközi szintű katolikus nagygyűlés hidat vert a különböző keresztény egyházak és kultúrák, a társadalom és az egyház, a különböző művészeti és számos egyéb csoport között. A kongresszus családi napjának felkiáltójelszerű üzenete szintén azt erősítette: az egyház és a társadalom jövője a bibliai ihletésű családok.

Így kezdődött…

„Még 2017-ben merült fel bennem az a gondolat, hogy a kongresszus programjai között mi lenne, ha rendeznénk egy napot a családoknak és a katolikus közösségeknek a NEK keretein belül” – emlékezett vissza Hadi Péter szervező a szeptember 11-én hatalmas érdeklődés mellett megvalósult margitszigeti eseményről. 

Jómagam többszörösen is kötődtem a rendezvényhez. Egyrészt a szép és nagy létszámú családom miatt. A családi nap során már szinte úgy tűnt, a „nyolcadik boldogságunk” is megérkezik közénk. Érintettségem másik aspektusa zenei vonatkozású volt. Részese lehettem annak a csodának, amelyben különböző felekezetek dicsőítő zenészei keresztényi szeretetben és elfogadásban, egy harmonikus csapat tagjaiként kapaszkodtak össze, hogy felemeljék Jézus Krisztus nevét.

A pénteki hangtechnikai beállás során végignéztem a program helyszínéül szolgáló hatalmas kiterjedésű, úgynevezett Alsó-réten. Odaképzeltem a másnap érkező gyerekeket és szüleiket. Bevallom, ekkor még kissé eltúlzott vállalásnak éreztem ezt a programot, leginkább az eltúlzottnak tűnt léptéke és kiterjedése miatt.

Hatalmas érdeklődés

A szombati nap teljesen rácáfolt korábbi félelmeimre. A Margitsziget a részt vevő családok sokasága miatt feltehetőleg elbillent volna az egyik irányba, ha nem éppen a közepére esett volna a programok helyszíne – mondhatnám szellemesen. A katolikus társadalmi napok szervezésében megvalósuló komoly beszélgetéseknek, tanúságtételeknek, aktuális, családokat érintő társadalmi folyamatok elemzésének helyet adó, mintegy ezerfős sátor szünet nélkül megtelt érdeklődőkkel. A hatalmas mező kontúrjait kirajzoló fehér sátrakban pedig a katolikus egyházi közösségek, szerzetesrendek vonultak fel a családoknak szánt programokkal, játékokkal.

A nagyszínpad gazdag kulturális és lelki programjai folyamatosan vonzották a zenei és a szellemi feltöltődés után vágyókat. Természetesen a nagy családokra jellemző fluktuáció folyamatosan érzékelhető volt, hiszen a gyerekek nem bírtak betelni a bőség zavarával. Hol ugrálóvárba futottak, hol leültek mesét hallgatni, vagy éppen legóból rakták ki közösen Ferenc pápa arcát.

Isten dicsőítése

Isten dicsőítésének számos megjelenési formája is felfedezhető volt. A beszélgetésekben a házaspárok arról tettek tanúságot, hogy a házasság valami olyasmi, mint az Oltáriszentség, amelyben Krisztus áldozata fedezhető fel. A házastársak felfedezhetik egymásbana tabernákulumban elhelyezett Jézust, amikor egymást szolgálják szeretetben.

A gyermekek vállalásával a családok puszta létükkel dicsőítették Istent, hiszen az ajándékként érkező élet elfogadásával leginkább Isten akaratára, különleges szeretettervére mondanak igent. Ilyenkor sok esetben lemondanak a saját elképzeléseikről, és Jézushoz hasonlóan az életüket adják oda. Mindeközben azonban felfedezik életükben Jézus arcát, aki folyamatosan láthatóvá válik a családjukban a mennyország felé utat mutató kereszt hordozása közben is.

A zenében is hallhatóvá vált Isten dicsőítése – akár explicit, akár implicit módon történt. Szalóki Ági, a Misztrál csapata, a Kaláka együttesének programja és megzenésített versei, gyermekdalai mind-mind a kinyitották a jelenlévők lelkét az ember szemével láthatónál jóval többre. A dicsőítő keresztény zenészek testvéri egységet sugárzó koncertje – az Eucharist csapatával, Sillye Jenővel, Mező Misivel és másokkal – szintén a benső szemünkkel észlelhető valóságra irányította a hatalmas létszámban jelenlévő családok figyelmét. Közösen adták át az életüket Isten imádásának és magasztalásának.

A Szentlélek ajándéka

A Szentlélek szárnyának suhogása mindvégig érzékelhető volt. Gyerekek és felnőttek, előadók, szervezők és résztvevők olykor meghatódva, közösen élték át Isten valóságos jelenlétének tapasztalatát és a Krisztus titokzatos testéhez tartozás felemelő örömét. Szinte mindenki ismerősként tekintett a másik emberre. Jó volt összemosolyogni, kicsit azt üzenve egymásnak: összetartozunk.

A Margitszigetet két hídon keresztül lehet megközelíteni. Ennek igen erős szimbolikus üzenete is van. A keresztény, bibliai ihletésű családok az egyház és a társadalom jövőjének zálogai és az örök értékek hűséges örzői. Létezésük és életük hidat képez a társadalom és az egyház között. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sokszorosan megmutatkozó híd szerepe a családi napon ugyanúgy jól kitapinthatóvá vált.

A szigetre kilátogató keresztény családok mintha Noé huszonegyedik századi bárkájába gyűltek volna össze, hogy megerősítsék egymást az örök értékek megélésében és megőrzésében. Nem véletlen, hogy általánosan tapasztalható igény mutatkozott arra, hogy ehhez hasonló alkalomra évről évre össze kellene seregleniük a családoknak – Jézusban.

A képre kattintva galéria nyílik!

Gável András

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!