Karácsony elvtárs esete az angolkeksszel

Alternatív valóságban leledző főpolgi, klímacsúcs, balatoni hekk, meg ami még hátra van.

Érdekes dolgokat hall az ember, amikor hajnalban bekapcsolja a Kossuth Rádiót. Érkeznek sorban a hírek, melyek – elsőre azt gondolhatnánk – szoros összefüggésben vannak egymással, elvégre egyazon magyar földön, mi több egy bolygón élünk, ám olybá tűnik, az egyes megszólalók mintha más-más univerzumból jöttek volna.

Nyugat-amerikai tűzvész: emberemlékezet óta nem volt nagyobb, fél magyarországnyi terület nullázódott, rengeteg halott, ökológiai következmények beláthatatlanok. Oké.

ENSZ-klímajelentés: a felmelegedés visszafordíthatatlan, 10 éven belülre várják az emberiség egészére nézve végzetes következmények megjelenését. Oké.

Napi ellenzéki megszólalás: a Balaton és környezete (Orbán miatt) elpusztul, váltsuk le (gondolom, Orbánt, ne a Balatont), és akkor még az unokáink is úgy élvezhetik a Balcsi vizét, mint mi. Itt azért már rezeg a léc.

Karácsony Gergely pedig mindeközben kitiltaná a dízeleket Budapestről, illetve szélturbinákat telepítene, ha tudná, miből és hova. Itt meg már le is verte. Kétszer.

Na már most

Napnál is világosabb, hogy az első két hír összefügg. A németekről sem gondolta volna senki, hogy egy áradás így megtépheti őket, aztán láss csodát. A nálunk dolgozó tetőfedők is most közölték, kisebb atombunkert húznának tető helyett a házunkra, mert a beláthatatlanra kell felkészülni, nem arra, amit megszoktunk. Mondtam: jó.

A klímajelentésből következik, hogy a környezetünk nem hogy az unokáink idejében nem lesz olyan, mint most, de már 10 év múlva sem feltétlen. A balatoni beruházásokról lecsúszó, s az emiatti frusztrációtól remegő ellenzéknek innen üzenem: a Malévnak adhattak volna még pár évet, és akkor lenne még mit eladni.

De ha már. Eszünkbe juthat az is, hogy a mi nagyapáink miként rohangáltak naptej nélkül a Balaton partján, és mi most 10 perc után mennyire leszünk rákok a napon (a szó minden értelmében). A környezet változik, a helyzet fokozódik, de kétségtelenül örvendetes, hogy az ellenzék legalább retorikájában képes hosszabb távon gondolkodni, mint… mennyi van még hátra? Nyolc hónap?

A Zuglóban megbukó, majd főpolgiként is megbukó, jelenleg pedig miniszterelnökként is megbukni kívánó Karácsony Gergely, ha kilépne ebből a szerencsétlen mókuskerékből, épp elolvashatna egy magasröptű tényfeltáró blogbejegyzést bárhol a világhálón azzal kapcsolatban, hogy a legkörnyezetszennyezőbb mindig is az volt, ha egy még használható tárgyat leselejtezünk azért, hogy vegyünk egy újabbat.

Mert mi történik, ha kikerülnek a dízelek Budapestről? Jön a modernebb autókra fókuszáló vásárlási hullám, a régi autók pedig – természetesen – nem újrahasznosító üzembe kerülnek, hanem a kevésbé tehetős népréteghez, akiknek a lakóhelyén még el lehet döcögni 10-20 évig ezekkel a járgányokkal. Rosszabb esetben exportálódnak tovább a balkánra, de a lényeg, hogy Budapestről kikerültek, az ott élőkkel pedig elhitethetik: bár még mindig nem biciklivel járnak, és az elektromos autóval is ugyanúgy be lehet dugulni, de legalább már jó levegőben ülhetnek a dugóban.

Apropó elektromos autó

Többen vitatják, mint nem az elektromos autók kérdését, ugyanis előállításuk nagyobb ökológiai lábnyomot hagy, mint egy belső égésű motorral rendelkező kocsi legyártása. Ellenben a villanyautót az elmúlt évek tapasztalatai alapján sokkal hamarabb leselejtezik, minthogy képes lenne megtéríteni a környezetből kiharapott erőforrásokat.

Viszont az is egyre inkább beleég az emberekbe, hogy az örökké az autóiparra ráfeszült környezetvédőknek hála, tényleg nullához közeli szintre csökkentették az autók károsanyag-kibocsátását, mindeközben pedig a tengeri szállítmányozásban használatos több ezer köbcentis, örökéletű motorok olyan vígan pöfékelnek kint az óceánon, ahogy azt jó pár évtizede a vízre tették. Összevetve a két szegmens grafikonját, még ha 90 százalékkal le is fölöznék minden autó kibocsátását, a tengeren kóricáló teknőkhöz képest az még mindig a statisztikailag elhanyagolható kategória lenne, bőven.

Mi az: száraz, senki nem szereti, és nem az angolkeksz?

A statisztika azt mutatja, napjainkban nagyjából 1,5 milliárd autó van forgalomban. Egy szem teherszállító hajó nagyjából 50 millió autó károsanyag-kibocsátását produkálja, ebből pedig 17 ezer cirkál minden nap a vizeken, ez pedig csak az egynegyede a teljes óceánjáró kereskedelmi flottának, amelybe a tankerhajók, személyszállítás és egyebek is beletartoznak. 

Úgyhogy innen üzennék Karácsonynak, de hadd kerekítsek: a hajók 850 milliárd autó károsanyag-kibocsátásáért felelnek (ugye, repülőkről még nem is beszéltünk). Ha tényleg azt gondolja, hogy megóvja a környezetet egy jó kis budapesti dízelstoppal, akkor legyen olyan kedves, és lássa már be, nem alkalmas vezetőnek.

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további írásait ide kattintva olvashatják.

Kiemelt kép forrása: MTI/Balogh Zoltán

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!