Számos keleti nép rokonnak tart bennünket
– Kőrösi Csoma Sándor az ujgurokban látta a magyarok testvérnépét. Az ujgurok és a hunok kérdése, hogyan jelenik meg az őstörténetben?
– Kőrösi Csoma Sándorról sok pontatlan információ kering a köztudatban. A nagy magyar keletkutató – mindannyiunk példaképe – azért utazott keletre, hogy Belső-Mongóliában, a nagy hun birodalom területén, a Sárga-folyónál élt buddhista mongolok között keresse a hunok nyomait.
A 18. században élt és alkotott Deguignes francia misszionárius munkája indította erre az elhatározásra, aki hosszú ideig Kínában élt és lefordította a kínai krónikák hunokra vonatkozó leírását.
Később már Tibetben, az ottani krónikákban olvasott a jugur népről, akik nem azonosak a ma ujgurnak ismert néppel. Őket is kutatni akarta, de a fő célja a hunok ázsiai emlékének feltárása volt.
– Mi, magyarok évszázadok óta keressük az elszakadt „testvéreinket”. Ázsia felől hogyan néz ez ki? Kik tekintenek minket, magyarokat rokonoknak?
– A magyar tudósok, utazók körében már több száz éves hagyomány, hogy keletre utazva próbálják megtalálni őseink nyomait. Az útirányt Kőrösi Csoma jelölte ki számunkra.
Valóban nagyon sok keleti nép rokonnak tart bennünket Törökországtól Azerbajdzsánon át, Mongólián át egészen Japánig.
Nagyon különleges élmény volt, amikor Kínában, a déli hunok fővárosa Tongwancheng (Fehérvár) mellett élő kínaiak is úgy nyilatkoztak, hogy ők is a hunok utódai, és tudták, hogy őseink onnan indultak el nyugatra. Számos közös vonást fedezhetünk fel a keleti türk, mongol stb. eredetű népekkel, a sztyeppei örökség nagyon mély nyomot hagyott bennünk, amelyet még a hunok juttattak el az eurázsiai térség nagy részébe.
A sok nyelvi hasonlóság a török és mongol népekkel, közös néprajzi és kulturális egyezés sem véletlen, hanem a hunok öröksége. 
Ezeket a témákat a keleti népek kutatói már alaposan feltárták, nálunk azonban még nem jött el az idő, hogy ilyen témát bárki is kutasson. Ennek fő okát abban látom, hogy sajnos hazánkban csak minimális azoknak a száma, akik egyszerre ismerik a magyar és az ázsiai kultúrát, ezért nem tudják, hogy mit kellene keresni, összehasonlítani.
– Mongóliában milyen lehetőségei vannak a két ország gyökereinek megismerésére?
– Mongóliában nagyon sok régészeti kötet jelent meg az elmúlt harminc év ásatásairól. Amiben a mi kutatóink gyengék, abban a mongolok erősek: jól ismerik a kínai krónikák hunokra vonatkozó részeit, ezeket ki is adták mongol és kínai nyelven, így számomra nagyon könnyű volt megismerni ezeket a rendkívül fontos forrásokat.
A kínai krónikák ugyan az ázsiai hunokra vonatkoznak, de található benne néhány olyan elem, ami rendkívül jelentős az európai hunok kutatása szempontjából.
Ilyen például az itáliai Aquileia 452-es ostromának története, amikor is Attila királynak egy költöző gólya jelezte előre, hogy a város hamarosan elesik. 
Hasonló motívum maradt fenn nagyjából ugyanabból az időből, de tízezer kilométerre keletebbre. Amikor a hunok által uralt Gaochang várost egy kínai tábornok ostromolta, a falon átrepülő gólyák jelezték, hogy a város hamarosan elesik.
Ugyancsak a fenti itáliai város ostrománál emlegeti a Képes krónika, hogy Attila nyergeket rakott egymás fölé, azokat meggyújtva megrepesztette a városfalait.
Kr. e. 200-ban Pingcheng város ostromakor az ázsiai hunok szintén ugyanezt a cselt vetették be. A fentieken kívül sorolhatnám még a párhuzamokat. A mongol hősénekekben található motívumok a magyar népmese kinccsel mutatnak nagyfokú hasonlóságot. Úgy tűnik, hogy a magyarság így őrizte meg az egykori hun eposzokat.
Tóth Gábor
Olyan helyeken járt Kőrösi Csoma Sándor, ahova még ma sem lehet utasbiztosítást kötni
