Megérintett Isten a gitáros zenén keresztül – vallja Varga Gergő Zoltán zongoraművész
Elsőre meglepőnek tűnhet, ha egy klasszikus zenész könnyűzenét hallgat. Főképpen, ha keresztény könnyűzenét. Ráadásul nem gondolja azt, annak semmi keresnivalója a liturgiában. Varga Gergő Zoltán éppen ilyen szemléletű, magas kvalitású, fiatal muzsikus. Természetesen, hogy egy gitáros ének hiteles lehessen a szentmisén, annak több kritériuma van. A zongoraművész saját magán „tesztelte”: a gitáros könnyűzenei istendicséret akár a liturgia során is képes megérinteni és felemelni az ember lelkét. A miskolci templomi gitáros kórust hallgatva Varga Gergő Zoltán megtapasztalta: jelen van az Isten.
– Klasszikus zenészként mi a véleménye az egyházban is jelen lévő keresztény könnyűzenéről?
– Hallgatok és énekelek is olyan könnyűzenei énekeket, amelyek a szentmisén szólalnak meg. Számomra ez természetesen van jelen az életemben. A keresztapámék fiatalabb korukban alapítottak egy együttest Alapkő néven. Tornay András, Tornay Gábor vezetésével a hazai Continental Singers egy baráti társaságaként alakultak meg. A szüleim is részt vettek ebben a csapatban. A gitáros éneklés sosem volt idegen az életünktől. Kiskoromban, esténként, az ima közben rendszeresen ilyen énekeket énekeltünk közösen. Később a miskolci ferenceseknél működő ifjúsági közösségünkben is otthonosan szólaltak meg az ilyen stílusú énekek. Ez a fajta muzsika tehát szüntelenül körbevett.
– Egy ilyen környezetben minek a hatására döntöttél a klasszikus zenei pálya mellett?
– Édesanyám énekes volt, és színésznőként dolgozott a Miskolci Színházban. Az otthonunk rendszeresen próbák helyszínévé változott át. Édesapám szintén tehetségesen zenélt, de végül mérnöki pályán indult el. Végül zongorázni kezdtem el. Ebben a fő motivációm egy lány volt, aki nagyon tetszett nekem. Azt mondtam, hogy én ugyanahhoz a tanárhoz akarok kerülni, ahol ez a lány tanult. Így kezdődött minden. Elég jó ütemben fejlődtem, végül a konziban találtam magam. Azután már teljesen egyértelmű lett számomra, hogy ez az én utam.
– Diplomás művészként sokan lenézik a szentmisén is megszólaló popzene stílusát, mondván, hogy profán és nem illeszkedik a szenthez, ráadásul alantas, igénytelen megszólalás, gyenge zenei eszközökkel. Ön miért nem áll be ebbe a sorba?
– Volt egy élményem a miskolci Vasgyári plébánián. Dávid testvér és az ottani zenei csapat nagyon igényes gitáros zenét játszanak. Kristálytiszta, arányos, a teljességre törekvő muzsikáról van szó. Sokat is tesznek azért mind technikailag, mind a felkészülésben, hogy a legjobbat nyújthassák Istennek és az embereknek. Havonta kétszer szolgálnak ebben a felállásban. A felnőttéválásom során döbbentem rá arra, hogy nem ismerek igazából egyetlen, velem egykorú katolikus keresztény fiatalt sem. Mások javaslatára kerültem el a vasgyáriak összetartó és befogadó közösségéhez. Itt történt egy alkalommal, hogy olyan mértékben megérintődtem, hogy a könnyeimmel küszködtem.
Megérintett az Isten a gitáros zenén keresztül.
A prédikációk is sokat adtak, de a zene a lelki fejlődésem szempontjából rengeteget számított.
– Nem zavarta, hogy ez az élménye éppen könnyűzenével történt?
– Bevallom, voltam már azelőtt is gitáros misén más helyeken, amelyek kifejezetten idegesítettek a színvonaltalan zenei megszólalásuk miatt. Azt mondtam magamban, hogy ennél még az is jobb, ha egy gyenge kántor ül az orgonánál. Lelkesek voltak, szeretettel végezték a zenei szolgálatukat, de egyszerűen nem voltak olyan kvalitásúak, hogy ne vonják el a figyelmet a lényegről.
– Mitől jobb egy gyenge kántor? Már megszoktuk?
– Nehéz ezt megmondani. Talán igen, megszoktuk. De az orogona hangzásának van egy olyan fennköltsége, hogy még a gyengébb játékot is átviszi, illetve elfedi.
Minden stílusban fontos az igényesség, amellyel alkalmassá válhat a liturgia zenei szolgálatára.
Dávid testvérék Miskolcon éppen erre mutatnak tökéletes példát. Szépen zenéltek, és a zenei élmény által, amit nyújtottak felemelték az emberek lelkét. Nem csak a minőségi kritérium emelte őket magasra, hanem mert átsütött a szolgálatukon, hogy az helyénvaló! Senkinek eszébe sem jutott soha, hogy az ami egy szerzetes vezetésével ott hallhatóvá vált, liturgiaellenes lenne. Tudom, hogy a ferences közösség nem minden tagja gondolja ezt ugyanígy.
Az általam nagyra becsült Barsi Balázs atya számos helyen elmondja, miért látja kevésbé építőnek a gitáros megszólalást a liturgiában. Az ő érveit sem alábecsülve úgy látom, hogy a szerzetesi jelenlét a miskolci csapaton egy valóságos egyházi pecsét, amely validálta ezt a műfajt a vasgyári egyházi közösségben. Egyszerűen hiteles minden. Lehet, hogy elsőre, a felállított érveink mentén, sokak számára befogadhatatlan a könnyűzene a liturgiában, mégis ledöbbenve állunk, amikor meghalljuk a kórust, és
ki kell, hogy mondjuk: igaz az egész. Amikor hallgattam őket, azt éreztem, az Isten jelen van.
Gável András
Varga Gergő Zoltán jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. Ugyanitt 2015-ben kitüntetéssel végzett zongoraművész-tanárként. 2014-ben megszerezte mesterfokozatát zongoraművészként, amelyhez szintén kitüntetést kapott. Első díjat nyert és különdíjas lett 2016-ban az Országos Cziffra György Zongoraversenyen. Második helyezést ért el a bécsi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen 2011-ben. Ugyanerről a versenyről 2015-ben már első díjjal tért haza. Fellépett már Japánban, Bécsben, a tallinni operában, Párizsban, a budapesti Zeneakadémián, a Kairói Operaházban és Bécsben. Fischer Annie zenei-előadóművészeti ösztöndíjat nyert el.
A keresztény popzene sem alkalmatlan a liturgia szolgálatában – Földváry Miklós István a Vasárnapnak
A keresztény popzene sem alkalmatlan a liturgia szolgálatában – Földváry Miklós István a Vasárnapnak
A kiemelt kép forrása: Operavilág.net
