A tételmondatból ugyanis egy nagyon komoly következtetést lehet levonni, amely manapság már nem jellemző az európai politikusokra: Orbán Viktor nem tesz mást, minthogy felnőttnek nézi a magyar választópolgárokat. Olyan embereknek, akik meg tudják hozni az életükben meghatározó döntéseket, ha az állam kijelöli az ehhez szükséges kereteket és közben megadja nekik a döntési szabadság lehetőségét.

A keresztény szabadság orbáni tételmondata pedig egy olyan erkölcsi iránytű, amely ebben a koherens rendszerben segít meghozni a döntést, de nem kényszerít senkire semmit.

Az elmúlt évekből csak két elemet emelek ki ennek érzékeltetésére. A kabinet egyik legfontosabb gazdaságpolitikai alapvetése, hogy a munkára rakódó adók helyett a fogyasztást terhelőeket növelik. Teszik mindezt éppen azért, hogy ne az állam, hanem én dönthessem el, hogy a munkámért megkapott pénzből mire költök. Persze az állam a saját értékrendje és gazdaságpolitikai prioritások alapján határozhat úgy, hogy egyik, vagy másik termék fogyasztására ösztönöz, de

a számomra rendelkezésre álló pénzösszeg sorsáról a nap végén mégiscsak én döntök, és nem az állam osztja szét a saját belátása szerint a fizetésemből levont adókat.

Erről szól az egykulcsos szja, a családi adókedvezmény, a járulékcsökkentési törekvések és minden olyan intézkedés, amely azt a célt szolgálja, hogy a bruttó bérem minél nagyobb százalékát kaphassam kézhez és rendelkezhessek felette. És igen, erről szól a családosoknak járó, jövő évre tervezett szja-visszatérítés is. Az állam lemond az általuk befizetett adó elköltésének lehetőségéről, hogy a családok dönthessék el, mit kezdenek a pluszforrással.

hirdetés

Van egy másik érzékletes példa is, amely jól mutatja, hogy miért nézi felnőttnek az állampolgárokat az Orbán-kormány. Számos országban nyereményjátékot szerveznek, lottót indítanak, vagy egész egyszerűen pénzt, utalványokat adnak azoknak, akik mostanában beadatják maguknak a koronavírus elleni védőoltást. Persze, fontos cél a minél magasabb átoltottság, ez tény. De miért úgy akarom ezt elérni, hogy változtatok a feltételeken? Vajon akkor miért nem állt rendelkezésre a kedvezmények lehetősége a kezdetektől fogva, mindenkinek? Hiszen így aki lelkesen, a kampány elején beoltatta magát, hátrányba kerül azokhoz képest, akik eddig húzták az időt.

A szabadság ebben a kérdésben akkor a legnagyobb, ha mindenki egyenlő feltételek mellett dönthet arról, hogy beoltatja-e magát – ahogyan az Magyarországon történik. Az állam pedig érzi annyira felnőttnek a saját polgárát, hogy rábízza ezt a döntést.

És itt érkezünk el a gyermekvédelmi törvényhez. Mert mi a helyzet most? Az már kiderült, hogy vannak szervezetek, amelyek osztályfőnöki órákon érzékenyítő előadásokat tartanak bizonyos iskolákban. De hol a szülő szabadsága ebben a kérdésben? Dönthet-e a szülő arról, hogy a gyermeke szembesüljön az ott elhangzottakról? Ha még esetleg tudomást is szerez előre, hogy mi fog történni, akkor is csak egy igazolatlan óra kárára teheti meg, hogy távol tartja ettől a gyermeket. Vagyis az a szülő, aki nem akarja gyermekét szembesíteni az ott elhangzottakkal, hátrányt szenved, sérül a döntési szabadsága. A törvény épp ezt a sérülést orvosolja:

mostantól ugyanis minden szülő szabadon dönthet arról, hogy megismerteti-e gyermekét az LMBTQ-emberek mindennapjaival, vagy sem. És semmilyen hátrány nem éri azokat, akik úgy döntenek, hogy ezt megteszik. Nem is ez a lényeg.

Hanem éppen az ellenkezője. Hogy azokat se érje hátrány, akik ezt nem szeretnék megtenni, akik nem szeretnék, hogy gyermekük ezzel szembesüljön akár az iskolában, de továbbmegyek a törvény többi passzusára: akár a reklámokban, a filmekben. Dönthesse el végre az állam által felnőttként kezelt 18 év feletti szülő, hogy mit kezd gyermeke szexuális fejlődésével. Ez az igazi szabadság, ez a keresztény szabadság: amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal. Vagyis ha nem szeretnéd, hogy bármit is rád, vagy a gyermekedre erőltessenek, te se erőltess rá másra semmit.