A migráció álprobléma, igaz?

Tegnap este illegálisan próbáltak betörni Magyarország területére. Ha ez nem volna elég, a migránsok meg is támadták a szolgálatukat teljesítő magyar katonákat, akik közül 4 főt megsebesítettek. Kevés esemény mutathatná meg jobban, hogy a déli határokon újfent fel kell készülni olyan mértékű nyomásra, mint amilyet a 2015-öt követő években érzékelhettünk.

Cseberből vederbe. Hiszen a mögöttünk hagyott másfél évben egy másik ellenféllel kellett hadakozni, a koronavírussal. És ez a jelenvalóságát ugyan nem szüntette meg a migrációs veszélyeknek, de ahogy az emberek gondolatai is máshol jártak, úgy a migrációs útvonalakra is hatással volt a kór. Hiszen nagy járványok idején az emberek nem vándorolnak, hanem bezárkóznak. Különösen érdekes volt látni az Európai Unió határokkal kapcsolatos vélekedését. Amíg a migrációról volt szó, fel sem merülhetett a határzár gondolata. Ám komplett, egészségügyi válsághelyzetben végre csak sikerült felfogni, hogy a szabad mozgás korlátozása – álljon bármennyire is szemben azokkal a bizonyos alapértékekkel – életeket ment.

És ha ezt már tudjuk, akkor tán nem ártana hasznosítani a migráció kérdéskörében sem.

Az afganisztáni szerepvállalás befejeztével Magyarországra érkezett utolsó váltás katonái a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső repülőbázison 2021. június 8-án (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

Nem történt európai áttörés, de vannak részsikerek

Mindannyiunk emlékezetébe beleégett, hogyan tagadta annak idején az ellenzék a bevándorlás jelentette veszélyt.

Álproblémának minősítették, bagatellizálták. Aztán érkezett a történelem és lecsapott, ők meg hápogtak, mint hal a szatyorban. A kerítés gondolatától is irtóztak, hazug, hamis narratívákat állítottak fel, ma pedig már nyilvánosan ki sem merik mondani, hogy lebontanák. A magyar kormány pedig hasonló konfliktusok vállalt fel a brüsszeli elittel szemben, mint mostanság, aztán mi lett a vége? Nem hasonlót állít Kurz vagy Merkel is a bevándorlás veszélyeiről, mint Orbán Viktor 2015-ben?

Csak akkoriban Orbánt még a szőnyeg szélére állították, ma pedig teljesen természetes, hogy az unió lefizeti Erdoğant, csak kisebb problémát jelentsenek a migránsok. Avagy baloldalra elhajló jobboldaliak is kénytelenek a súlyán kezelni a bevándorlást, mert ha nem teszik, fejükre nő az új jobboldal.

Lássuk tisztán, ha kormányerőre nem is igen kerültek Nyugat-Európában, de átalakult a politikai paletta. Le Pen soha nem látott esélyekkel vághat neki a francia elnökválasztási kampánynak, a semmiből lett Németországban az egyik legerősebb párt az AfD, teljesen átpozicionálva politikáját lett a legnépszerűbb párt az olasz Liga és lehetne sorolni. Azokat a névleg jobbos pártokat, amelyek megengedők a bevándorlással szemben, kezdik felzabálni a jó értelemben vett populista pártok – vegyük vissza a szavainkat, ez az első lépés.

Ettől még nehéz harc elé nézünk, ez csak természetes. Azzal is kár áltatni magunkat, hogy Nyugat-Európa majd hirtelen felébred. Relatív sikereket lehet elérni, és ezek terén nem is állunk rosszul.

Menekültek a görög–bolgár határnál fekvő törökországi Edirnében 2020. február 29-én (Fotó: MTI/EPA/Erdem Sahin)

Az USA-nak köszönhetjük az újabb válságot

Azért is jó, ha értékelünk minden ilyen sikert, mert az újabb veszély bizony közelít. És megint kiknek köszönhetjük, no kiknek? Az USA-nak. Annak az USA-nak, amelynek persze nem feltétlenül probléma, ha Európát gyengíti. Csak az EU túlságosan széplelkű annak felismeréséhez, hogy játszhatunk itt az amerikaiak kottájából és kreálhatunk mesterséges ellentéteket Oroszországgal, így mi fogjuk a rövidebbet húzni. Ezt természetesen a regnáló brüsszeli elit soha nem fogja felismerni. Érdekükben sem áll.

Az azonban bizonyos, hogy magunkban bármire is jutunk, a veszély közelít. Az előbb említett USA újabb szenzációs sikereket ért el Ázsiában, így az az Afganisztán, amelyet romjaiban foglaltak el és most romjaiban adnak át a táliboknak – de legalább demokratikus romokkal –, olyan formában, mint eddig, nem tud létezni. Egyfelől azért nem, mert rengeteg ember nem kíván a talibán fennhatósága alatt élni. Talán őket kellett volna hathatósan elpusztítani és akkor most nem igyekezne sok tízezer afgán Európa felé.

Másfelől, ha a nyugati erők távoznak, érkezik Kína. És még erről sem tudjuk, mennyiben alakítja át a régió politikai helyzetét. Egyelőre annyit tudunk, hogy Kína kész a talibán támogatására, ha azok nem agitálnak az ujgurok között. Magyarán egy világhatalom de jure elismerheti az új Afganisztánt is.

2021 őszétől könnyen lehet, hogy kétfrontos háborúra kell felkészülnie az országnak. Adja az ég, hogy megússzuk a negyedik hullámot, de még annak is felettünk lóg a kardja. Aztán pedig itt lesz az újabb, talán a 2015-öst is felülmúló népvándorlás. Kunhalmi Ágnes kacaja ide, valóságot tagadó DK-sok oda, ezt csak a kormányzat tudja megoldani. Sorsfordító idők előtt állunk, ahol bíznunk és küzdenünk kell.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!