Ez a vírus egy alattomos bandita – mondja a koronavírusból csodával határos módon meggyógyult képviselő
– Ma, jó néhány hónappal a betegségét, majd csodával határos felépülését követően hogyan emlékezik vissza a vírus ellen folytatott küzdelmére? Hasonló helyzetekben az ember gyakran átértékeli, mi az, ami igazán fontos az életében, és mi az, ami kevésbé. Ön is átértékelt dolgokat?
– Igen, de hozzá kell tennem, nálam nem teljes átértékelődésről volt szó, hanem sokkal inkább hangsúlyeltolódásokról. A betegségemet megelőzően is hitemet gyakorló katolikus voltam. Szerintem az ilyen helyzetek azok, amelyekben az ember felismeri, hogy milyen sokan állnak mellette és milyen sokan imádkoznak azért, hogy az élete ne szűnjön meg, ne szakadjon meg. Kegyelmi állapot volt, hogy felismertem: az ember alapvetően valóban jóra teremtett lény. Az Isten jóra teremtett minket. Azóta ezzel a megtapasztalással nézem akár a legvadabb dolgokat is, amiket esetleg ellenem mint politikus ellen megfogalmaznak. Mert ezek az emberek még nem tudják: ők is jóra vannak teremtve. Emellett természetesen nagyon büszke voltam és vagyok arra, hogy a családom mennyire hitt a gyógyulásomban, mennyire akarta azt, és ennek megvalósulásáért micsoda erővel, milyen sok imával fohászkodott.
Ilyen szempontból azt mondhatom, hogy
megerősített engem ez a betegség a hitemben, megerősített az emberekben való bizalomban, illetve megerősített abban, hogy a család az Isten által meghatározottan jó, kerek, egységes és szeretetközösségként működő intézménye az emberiségnek.
– Amikor felépülését követően visszatért a parlamentbe, az első plenáris ülésen az egész Ház tapssal köszöntötte önt. Úgy tűnt, hogy az ellenzék képviselői sem politikai ellenfélként tekintettek önre ebben a helyzetben. Ezek után változott a politikai ellenfeleihez való hozzáállása?
– Eddig sem tartottam őket patás ördögnek, hiszen őket is a Jóisten hozta ide, erre a világra. Ugyanakkor azt hozzá kell tennem, hogy más a reakció a részükről szemtől szemben, és más, amikor az ember nem képes válaszra, vagy nincsen jelen. A betegségem alatt például volt olyan politikus, aki – bár a halálomat nem kívánta – nem túl emberséges módon azért várta a gyógyulásomat, hogy utána agyagba tudjon döngölni. Mindezt abban az időszakban, amikor az állapotom nagyon súlyos volt. Van egy baloldali, talán szélsőbaloldali portál, amely ezt a politikust is támogatja, és penetráns stílusban kérte számon rajtam, hogy miért nem reagálok az éppen aktuális politikai ügyekre. Akkor, amikor eszméletlen állapotban feküdtem a kórházban. Az a tapsot én csak a kormányoldal részéről éreztem őszintének, a másik oldal csak illemből csatlakozott. És nem is mindenki, a már említett politikus például nem üdvözölte a visszatértemet. Mint sok más esetben, itt is más tartalma van a szavaknak és más a tetteknek. Azt gondolom, még hosszú út áll előttük. Még vezekelniük kell azért, amiket nem csak velem szemben, hanem más embertársammal szemben tesznek, például olyankor, amikor életeket mentő oltások ellen kampányolnak, vagy amikor megvédik azokat a mozgalmakat, amelyek a gyerekeinket akarják befolyásolni és természetellenes életre ösztönözni. Ezek mind kettős játékok.
Ebben az ellenzékben nehéz emberileg bízni.
– A betegsége ideje alatt jómagam is olvastam néhány olyan negatív és gyűlölködő hozzászólást önnel kapcsolatban, amelyet idézni sem szeretnék. Ugyanakkor ennél jóval több pozitív és támogató hozzászólással és bejegyzéssel, kiállással lehetett találkozni. Rengetegen imádkoztak önért, még imalánc is indult, ráadásul nem csak az egyéni választókerületében, hanem országosan.
– Igen, több imalánc is indult. A parlamentben, a választókerületemben, a plébániámon, a szülővárosomban. Számos helyszínen határon innen és túl. Mindez nagyon jól esett, és pontosan erre utaltam az interjú elején. Az emberek többsége a jó oldalát mutatta meg, és én ezért vagyok bizakodó a jövőt illetően. Emellett természetesen alá kell húzni a magyar egészségügyben dolgozók elkötelezettségét, akik mindenáron, minden emberi lehetőséggel élve megpróbálják megmenteni a betegeket.
Az ágyon, a kórteremben mindenki azonos eséllyel veszi fel a küzdelmet a halállal, az orvosok és az ápolók pedig azonos színvonalon nyújtanak segítséget számukra.
Nagyon hálás vagyok nekik. Külön hálás vagyok a SOTE Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának, a Gál professzor által vezetett csapatnak és a budakeszi Országos Orvosi Rehabilitációs intézetnek, ahol talpra állítottak. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Ez utóbbiban betegtársaim is nagyon sokat segítettek.
– Egy ateista számára különösen kegyetlen lehet egy hasonló helyzet megélése, ön viszont istenhívő ember. Milyen plusz erőt adott ez a legnehezebb pillanatokban?
– Mi, hívők olyan dologban hiszünk, amiről alapvetően nincs valóságélményünk, de mégis megkapjuk a Jóisten nagyon finom jelzéseit erre vonatkozóan. És ezt nem csak én mondom így, hanem kedves barátom és betegtársam, Bányai Gábor képviselő úr is (ő Aradszki Andráshoz hasonlóan szintén megküzdött a súlyos koronavírus-betegséggel – a szerk.) is. Az én esetemben az volt a fontos visszajelzés, hogy amikor az imák ereje összegződött – ez általában hétvégén, az istentiszteleteken, szentmiséken történt meg –, akkor én hétfőn vagy kedden jobb állapotba kerültem. A lányom mindig pontosan feljegyezte, hogy mikor mi történt velem a kórházban, és érdekes módon hétfőnként és keddenként mindig javulás mutatkozott meg az egészségi állapotomban. Ami még nagyon érdekes dolog, hogy mindig érzékeltem a Jóisten jelenlétét. Éreztem, hogy gondomat viseli, és érdekes módon,
amikor megtudtam, hogy Bányai Gábor barátom is túl van az életveszélyen, akkor már otthon, javuló állapotban döbbentem rá arra, hogy a kegyelem mennyire egyetemes, és hogy mennyire velem volt, a családomat milyen erővel segítette, hogy ezt a nehéz időszakot egységben, szeretetben és egészségben élhesse túl.
Utólag visszatekintve, ezek a felismerések és ezek a simogatások a Jóisten részéről mind tetten érhető pillanatokhoz köthetők.
– A koronavírus eddigi támadásait Magyarország visszaverte, ám a háborút még nem nyertük meg. Ismét növekedésnek indulhatnak az esetszámok, és egyre több szakértő beszél arról, hogy várható egy negyedik hullám. Hogyan értékeli hazánk egészségügyi dolgozóinak teljesítményét és hogyan vélekedik az esetleges újabb koronavírus-hullámmal kapcsolatban?
– Saját tapasztalatomból adódóan sincs kétségem afelől, hogy ez a vírus egy alattomos bandita. Nem adja föl annak ellenére sem, hogy Magyarország és több más állam is jól teljesített az oltások területén. Hazánkban nagyon nagy az átoltottság mértéke, a lakosság több, mint fele beoltatta magát kétszer is. Szakértők szerint bár várhatóan lesz negyedik hullám, annak az életre való veszélyessége alacsonyabb lesz, mint ahogyan az a harmadik hullámnál volt. Globálisan és Magyarországon is az egészségügy fokozatosan készült fel, fokozatosan ismerte meg ennek az eddig ismeretlen betegségnek a jellegét, a gyógyítás eszközeit. A kórházban azt láttam, hogy ápoló, nővér, orvos, szakorvos nem átallott kérdezni a tapasztaltabbtól, mert az új ismeretek után menni, majd alkalmazni azokat.
Szerintem többek között ennek is köszönhetem, hogy élek. Annak, hogy ilyen befogadó, innovációra nyitott és a betegség leküzdése mellett mélységesen elkötelezett egészségügyi gárdánk van.
Csodálom a magyar egészségügyet, és nincsen olyan negatív véleményem, mint ahogy az néha a politikai párbeszédben elhangzik. 
– Orbán Viktor miniszterelnök néhány napja jelentette be a gyermekvédelmi népszavazást. Az ön véleménye szerint miért fontos ez a kezdeményezés és milyen eredményeket vár tőle?
– Nagyon komoly kérdésről beszélünk, hiszen a gyermekeinkről van szó. A gyermekeink erkölcsi neveléséről és a nemi azonosságuknak befolyásmentes, szülők szándéka által meghatározott módon történő kialakításáról. Véleményem szerint árulkodó, hogy a baloldali politikusok azonnal a legkisebbek ellen fordultak. A népszavazási kezdeményezés kérdéseire a józanul gondolkodó és a családjukat védő, gyermekeiket szeretettel nevelő emberek pontosan tudják a választ. Ezt kiforgatni és felforgatni pontosan az a jelenség, amelyet Szent II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezett.
Nekem azt juttatja eszembe ez a baloldali-liberális megközelítés, hogy a népszavazás egyrészt a gyermekeink mellett, másrészt a halál kultúrája ellen lesz megtartva. Ki kell mondanunk, hogy nem veszünk részt ebben a kultúrában, elutasítjuk azt.
Óvjuk a gyermekeinket, családjainkat és a nemzetünk jövőjét. Mindezek számomra és a magyar nemzet többsége számára határon innen és túl evidenciát jelentenek. Nem akarunk részesei lenni a halál kultúrájának. Szerintem nincsen demokratikusabb dolog annál, mint hogy egy népszavazás keretei között tisztázzuk ennek az emberiség szempontjából is sorsdöntő kérdésnek a meghatározását, illetve lehetőséget adjunk mindenkinek, hogy állást foglaljon, pró vagy kontra. Értem én, hogy a baloldal most politikai sandaság által vezérelve bojkottálná a népszavazást, ahelyett, hogy a demokratikus módon a részvételre biztatná az embereket. Nyilván attól félnek, hogy ha mindenki elmegy és érvényes lesz a referendum, akkor a nem válaszok lesznek többségben, az ő eleve tarthatatlan álláspontjuk pedig kisebbségben marad. Láttunk már ehhez hasonlót. A magyar állampolgárság határon túli magyaroknak való megadásáról szóló népszavazáson ugyanez volt a baloldal módszere. Ahogy most sem, akkor sem mondták ki, hogy kérem szépen, mi nem akarjuk megadni a magyar állampolgárságot a határon túli honfitársainknak, ehelyett akkor is a távol maradásra biztatták szavazóikat. Látszólag mindig a destruktivitás a könnyebb megoldás, hiszen akkor nem kell nyíltan kimondani, ami amúgy mindenki számára nyilvánvaló. Azt, hogy a baloldal el akarja venni a szülőktől a gyermekeik szexuális neveléséhez fűződő jogot és a szexuális másságot propagáló civil szervezetek kezébe akarja adni.
– Érdekes módon, bár a baloldal a demokrácia élharcosaként és védőjeként határozza meg magát, mégis eltántorítanák az embereket attól, hogy éljenek a demokrácia adta jogukkal egy népszavazáson. Ez a kettősség elég visszásnak tűnik.
– Amikor a Mark Rutte által vezetett Hollandiában népszavazást tartottak Ukrajna európai társulási szerződésének elfogadásáról, és nem az az eredmény született, melyet az akkori politikai vezetés akart, egyszerűen megszüntették a népszavazás intézményét. Nem értem, hogyan lehetséges ily módon, mindig a percnyi előnyök érdekében politizálni. Nálunk egyébként a választópolgárok legalább felének, plusz egy embernek el kell mennie, hogy érvényes legyen a referendum, de ez az érvényességi küszöb Európa számos országában, például Svájcban sokkal alacsonyabb.
Nem állunk jól, ha az ellenzék hozzáállására tekintek, de szerintem mi helyesen gondolkodunk, és bízom a magyar jövőben.
És természetesen abban is, hogy a koronavírus-járványból Magyarország mind egészségügyi, mind gazdasági, mind a nemzeti egység szempontjából győztesen kerül ki.
Rácsai Ákos
Orbán Viktor is üdvözölte a koronavírusból felgyógyult képviselőt
Kiemelt képünkön Aradszki András KDNP-s képviselő felszólal a Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló javaslat általános vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. június 10-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
