A Nemzeti Színházat 1832-ben gróf Széchenyi István álmodta meg először, a Duna partjára. Nem sokkal később, 1836-ben Pesti Magyar Színház néven nyílt meg Pest város első magyar nyelvű színháza, amely a fővárosban az első, de az országban már a negyedik magyar nyelvű színház volt. Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után 1840-ben a magyar állam átvette a kezelési jogot Pest vármegyétől és a teátrum neve ekkor változott Nemzeti Színházra.

A Zitterbach Mátyás tervei szerint épült klasszicista épületet a Hatvani kaputól (ma Astoria) pár lépésre, a régi pesti városfalon kívülre építették. Az egykori teátrumépület a Blaha Lujza tér irányába tartó 7-es buszcsalád Astoria megállójának magasságában állt, ahol ma egy emléktábla is található.

Mivel a színház állandó helyszűkével küzdött, először üvegcsarnokot emeltek a kocsifelhajtó fölé, amelyet társalgónak szántak, de lomtár lett végül. Aztán a színház, Szigligeti Ede vezetésével, megszerezte a szomszédos magtárat, majd 1871-ben az Astoria felé eső Westermayer-házat, amelyeket díszletraktárnak használtak.

A Nemzeti Színház első épülete a mai Astoriánál állt. Jobbra látható a Westermayer-ház (Forrás: Jalsovszky-Tomsits: Budapest az ikerfőváros)

Ugyancsak Szigligeti Ede ötlete volt, hogy a Westermayer-ház helyére bérházat építsenek, amely bevételéből a színház eltarthatta magát. 1874-ben kezdték építeni és egy évvel később készen is volt a Skalniczky Antal és ifj. Koch Henrik által tervezett, az Astoria irányában sarokkupolában végződő, eklektikus bérház, amelynek Kerepesi (ma Rákóczi) úti oldalán egy oszlopos-timpanonos homlokzat rejtette a felújított és kibővített Nemzeti Színházat. Érdekesség, hogy a Nemzeti Színház bérházában élt Paulay Ede, a Nemzeti Színház főigazgatója és Jászai Mari színésznő, az egyik legnagyobb magyar tragika is. A teátrumba 1883-ban vezették be a villanyvilágítást, 1600 darab izzólámpával.

Az eklektikus saroképület oszlopos-timpanonos homlokzata rejtette a Nemzeti Színházat (Forrás: FSZEK)

1908-ban azonban az épületet tűzveszélyesnek nyilvánították, majd bezárták. Az új Nemzeti Színház felépítéséről szóló határozattal egyidőben született meg a döntés a régi színházépület lebontásáról. 1913 októbere és 1914 márciusa között az első Nemzeti Színház épületét lebontották, ugyanakkor az Astoria felé eső homlokzat egy kis része még évtizedekig torzója maradt a térnek.

A bontással egyidőben a társulat – az Astoriára felépítendő új színház elkészültéig – ideiglenesen a Blaha Lujza téri Népopera épületébe költözött, amelyet innentől kezdve a pesti köznyelv – tévesen – Nemzeti Színháznak hívott. Számos nagyszerű és városképbe szervesen illeszkedő terv készült a megüresedett telekre, de a világháborúk és a politikai ideológia változása miatt kivitelezésük nem valósult meg.

hirdetés

A Nemzeti Színház és bérháza bontás közben, 1913. (Forrás: www.skyyscraperscity.com)

Szende Andor Nemzeti Színház terve az Astoriára, 1913. (Forrás: www.lajtaarchiv.hu)

A Nemzeti Színház társulata 56 évig játszott a Blaha Lujza téri épületben, míg 1964. február 13-án bejelentették, hogy a metróépítés miatt lebontják a Népoperát. Az utolsó előadást 1964. június 28-án tartották a csodaszép épületben, amelyet 1965. január 15-én kezdek el bontani – robbantásos módszerrel.

Azóta napvilágra került iratok bizonyítják, hogy a Blaha Lujza téri épület bontása politikai utasításra történt és a Népopera bontása nélkül is megoldható lett volna a metró megépítése. Időközben az üresen álló egykori Nemzeti Színház Astoria melletti területének beépítésére is tervek születtek, de oda már nem színházat képzeltek el. 1970-ben kiírták a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) új székházának tervpályázatát, melynek győztes pályamunkája az Astorián öltött volna formát, hiszen a szövetség irodái egyszerűen nem férnek már el többé a Magyar Televízió Szabadság téri székházában.

A kilenc pályázó mindegyike modern épületet képzelt el a területen. Horváth Lajos és Marussy Ferenc páros például egy száz méter magas tornyot álmodott meg a történelmi városközpontba, de minden szépérzéket és tiszteletet nélkülöző tervük végül pénzhiány miatt nem valósult mg.

Horváth Lajos és Marussy Ferenc páros brutalista terve szerencsére nem valósult meg. (Forrás: www.szelektiv.tumblr.com)

A telek a következő másfél évtizedben továbbra is üresen maradt, de 1989-ben végül megindult a mai, a városképbe többé-kevésbé beleillő East-West Business Center építése, melynek tervét a Kossuth- és kétszeres Ybl-díjas Zalaváry Lajos, valamint a friss diplomás, azóta már Ybl-díjas Zoboki Gábor (Művészetek Palotája, az Erkel Színház és a Dorottya Ház rekonstrukciója) készítette el.

Az East-West Business Center épülete – ha már a homlokzatával nem sikerült – legalább a tömegével alkalmazkodik a környezetéhez. (Forrás: www.wikimapia.org)

(A sorozat jövő héten folytatódik.)

Fecske Gábor László