Isten szereti a jó zenét – Muhi András metálénekes a Vasárnapnak

Muhi András metálénekes szerint a zenei stílus nincsen veszéllyel az ember lelkére, de a tartalomra figyelni kell.

Muhi András repülőgéppilóta sétarepülővel szállítja a rokonokat, ismerősöket a Dunakanyar lenyűgöző tájai felett, a színpadon pedig a metálzene segítségével emeli fel a hallgatóságát egy különleges világba. A metál szcéna megítélése a mai napig nem egységes. Az énekes szerint az általa kedvelt zenei stílus szórakoztat és kikapcsol. Mások szerint a keményebb, karcosabb megszólalás egyenesen az ördögtől való. Az előadó arra hívja fel a figyelmet, hogy tudatos zenehallgatók legyünk. Az általunk hallgatott muzsikának fontos értenünk az üzenetét is, hogy tudjuk, milyen gondolkodásnak és szellemiségnek rendeljük alá a lelkünket. Powerwolf magyarországi tribute zenekara, a Werewolf énekesének nem célja, hogy az általa előadott zene egyben hitvalló is legyen, ám nem zárta ki ennek lehetőségét sem.

– Segítesz rendbe tenni ezt a kihajtott-behajtott ujj mizériát a metálvillával kapcsolatban? Most akkor a metál a sátánnal kacsingat, vagy semmi köze ehhez?

– A kifelé vagy befelé hajtott hüvelykujj jelentésének értelmezése nem teljesen egyértelmű. Hogy melyiket használták előbb, nehéz lenne megmondani, mint ahogyan azt is, hogy milyen jelentéstartalom közlésére. Sokan Ronnie James Dióhoz kapcsolják a kézjel megszületését és elterjedését. Ő minden idők egyik legnagyobb metál előadójának számít, aki a szicíliai öreganyjától leste el ezt a jelet. A mediterrán területeken a szemmel verés ellen használták legfőképpen. Szerintem egyébként ő maga sem tudta eldönteni, hogy miért mutogatja ezt egészen pontosan.

– Tehát van itt egy kézjelünk, aminek a használata és a jelentéstartalma sem egyértelmű. Miért használja ennek ellenére mégis a metálrajongók nagy közössége?

– Ez egy olyan dolog, ami egész egyszerűen a metálkedvelő közösségre ráragadt. Minden szubkultúráknak megvan a saját jele, amit használ, szeret és kifejez számára valamit. Ugyanígy metálközösségnek is megtetszett ez az egyesek szerint ördögvilla-jel. Ma szerintem leginkább arra utal, hogy a metálosok összetartoznak, egy nagy családot alkotnak.

Metálvilla: tudatlanul is a sátánt istenítjük

Ronnie munkásságát ismerve kétlem, hogy azzal a szándékkal mutatta volna ezt a jelet először, hogy az ördög szolgálatába állítsa ezt a műfajt. Dio abszolút nem volt sátánista. Hadd jegyezem meg azonnal: ma kicsit klisés kimondani azt, hogy valaki sátánista. Elég bemenni a Nyugatiba, ahol 10-ből 8, tizenhat éves punk, meg rocker gyerek azt fogja mondani magáról, hogy sátánista – és azt sem tudja, hogy mit beszél. Ez egy kicsit ilyen dolog.

– Vajon a metálosok, amikor az összetartozás jelét mutogatják egymásnak, tisztában vannak azzal, hogy milyen jelentéstartalmú kézjellel akarják ezt kifejezni?

– Valószínűleg a metálkedvelők közönségének a 75-80 százaléka maga sem tudja megindokolni, hogy honnan ered ez a jel, és hogy miért használja. Elismerem, ez rejt egy olyan veszélyt is magában, hogy bizonyos koncerteken, vagy bizonyos közösségekben úgy használják ezt a jelet, hogy önkéntelenül is olyanok közé sorolják magukat, ahová nem is szeretnék. Nem figyelnek arra, hogy van-e egy kifejezett ideológia vagy eszme, amely mögé önként és dalolva beállnak. Igen, hiányzik a tudatosság.

– Neked, a metál előadónak mit fejez ki egy-egy koncerten a metálvilla?

– Metálvillát én azért mutatok egy koncerten, mert marha jól érzem magam, és nekem ez az összetartozás jele. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt valaki máshogy is értelmezheti, és valakinek mást jelent, mint nekem. De attól az én számomra – ha én ezt elhatározom, és egyértelművé teszem önmagamban –, nem fog mást jelenteni, és nem is fogom engedni, hogy bárki rásüsse az egyéb jelentéseket, hogy én azért mutogatok ilyesmit, mert én a gonoszt éltetem. Az a baj ezzel az egész metálvillás kérdéskörrel, hogy van egy jó nagy adag nem tudatos rész, és ez
valóban veszélyt rejt magában.

– Az első mutogató metál előadó milyen üzenetet akarhatott kódolni?

Ronnie James Dio úgy gondolta, hogy Jézus egy nagy próféta. Számára nem volt összeegyeztethetetlen a kereszténység és a metál szellemiség.

– Kereszténység és metál megfér egymás mellett?

– Hogyne! Saját életemen keresztül tudom ezt megmutatni. Vannak emberek, akik sajnos nem biztos, hogy megértik a kereszténység lényegét. Ismerek olyat, aki évek óta keresi – lehet, hogy majd egyszer megtalálja, de egyelőre nem érti a kereszténységünk lényegét. De látom rajta, hogy szeretné, vágyik rá. De még nem adatott meg ez neki. Mi keresztények azt mondjuk, ismerjük az egyetlen járható utat. De nem biztos, hogy mindenki eljutott eddig a felismerésig. Nyilván, ha valaki kijelenti, hogy nem kereszténység, hanem abszolút másfelé – akár negatív irányba – indul el, az probléma.

Isten „imádja” a metálmisét

– Hogyan lettél istenhívő metálos?

– A metálkedvelő táborhoz tartozom. És itt van ez a kézjel, amire rátelepedett később egy negatív tartalom, ha a dolgok kronológiáját is nézzük. Gyerekkorom óta foglalkozom zenével. Eleinte doboltam. A dobtanárom megmutatta nekem a zenei stílusoknak a sokszínűségét. Ez indított el azon az úton, hogy metálzenével foglalkozzam. Egész egyszerűen ez az a zene, ami nekem való, ami megfog, amit szeretnék csinálni. Voltak ugyan kitekintéseim más műfajok irányába természetesen. Végül megmaradtam a metálnál. Nincs még egy olyan zenei műfaj, ami nekem felszabadultságot, jó érzést adott volna, amikor hallgattam. Jó érzés metált hallgatni, megnyugszom tőle. Kikapcsol, és ellazulok tőle. Körülbelül 9-10 éves koromban kezdődött ez és még mindig tart.

– És ez együtt volt jelen az egyre tudatosabb kereszténységeddel?

– Az, hogy én egy keresztény ember vagyok, korábbra nyúlik vissza. Hívő családban nevelkedtem. A keresztény hit magától értetődő volt. Soha nem éreztem, hogy párhuzamot vagy ellentétet kellene felállítanom, vagy egyáltalán összefüggésbe hozni a kedvelt zenei stílusomat és a hitemet. A párhuzamok jöttek maguktól. Felfedeztem, hogy a zenének van egy olyan aspektusa, amit konkrétan lehet a hit megnyilvánulásaként megélni és megvallani. Ez a vallásos tartalmú, dicsőítő vagy evangelizációs zene. Kipróbáltam magam ebben a stílusban is, még dicsőítő zenekarunk is volt. Ám nem éreztem ezt az egészet a sajátoménak, és valahogy vége is lett. Azt éreztem, hogy az Istennel való kapcsolatot meg szeretném tartani magánéletbeli dolognak. Nem akartam színpadra vinni. Egy darabig igen, de aztán rájöttem, hogy ez az egész a belső szoba féltett titka. Nálam a zene és a hitélet nem kapcsolódik feltétlenül össze.

– Akkor téves út lenne a vallásos, hitvalló muzsika?

– Nem gondolom. Én csak magamról beszélek: bennem nem perspektíva, hogy a zene egyben hitvalló is legyen. Nem azt mondom, hogy azért mert nem kapcsolódhatna össze, mert nincs létjogosultsága, volna, csak én nem szeretném. Persze a legnagyobb metálosok között is találunk olyanokat, akik megvallják hitüket Istenben. Az Iron Maiden dobosa egy viszonylag hosszú interjúban tett tanúságot pár éve. Sokan megdöbbentek ezen akkoriban a metálvilágból. Nem gondolták volna, vagy nem is tudták, hogy nem vallásos. Az bárki lehet. Leginkább azon csodálkoztak, hogy ő ennyire hívő.

– Akkor ő példa számodra abban, hogy a hit és a zene nem kell, hogy kizárják egymást a metál esetében sem?

– Lehetek úgy metálzenész, hogy nem ingok meg a saját hitemben. Volt annak idején egy W.A.S.P nevű zenekar. Botrányaikról voltak hírhedtek. Az énekesük elég elvadult figura volt, majdhogynem sátánista. Bár nyíltan nem vállalta ezt fel, de minden magatartása arra utalt. Aztán egyszer csak jött egy nagy változás az életében, és hívő keresztény ember lett belőle. Ma továbbra is ugyanaz a zenekara. A zenéjük tematikáján változtattak, a stíluson azonban nem. Nagypénteken meg szoktam osztani a Golgota nevű számukat. Érdemes meghallgatni a szöveggel együtt látva. Szerintem egy igényesen, szépen megcsinált zene – ugyanaz a stílus mint, amit azelőtt képviseltek – csak a tartalom változott.

– Miért szereted ezt a számot?

– Az egyik latorról szól, aki kéri a kereszten Jézust, hogy fogadja be majd az ő országába. A legtöbb metálzenész, aki mélyebb hangulatú, komorabb vagy keményebb zenével foglalkozik, úgy magyarázta, hogy ez hoz neki megkönnyebbülést, mintha kiadhatná magából a fájdalmat. Nekem nem ezt jelenti. Egyszerűen csak örömet jelent ilyen zenét hallgatni és játszani. Mindenkinek magának kell eldöntenie, miért szereti a metálzenét. Egyébként sok metálzenekar van, amelyiknek nincsen különösebb közlendője. A Sabaton nevű svéd powermetál zenekar történelmi eseményeket énekelnek meg sztori jelleggel. Tiszta metálról beszélünk. Főleg a háború a témájuk, de nem pro vagy kontra, hanem híres megtörtént eseményeket mesélnek el. Nem kívánnak sem állást foglalni, sem üzeneteket átadni, hanem konkrétan szórakoztatni szeretnének, mintha egy akció filmre beülnél a moziba.

– Ez illeszkedik ahhoz a belső attitűdödhöz, hogy a zene ne hordozzon például hitbeli tartalmat?

– Főleg az ilyen zenekarokat kedvelem. Nem akarnak engem oldalakra állítani, hanem csak azt akarják, hogy a szépen, minőségileg összerakott zenét és az igényesen megírt szövegeket hallgassam, szeressem. Esetleg annyi célja van, hogy egy picit elgondolkodik az ember komolyabb történelmi eseményeken, hogy hogyan is volt az, és még talán utána is néz.

– Említetted azokat a metál zenészeket, akik hitvallókká lettek. Ha te nem is, de nem zárod ki, hogy a metál keresztény tartalmat közöljön – markánsan egy konkrét utat kínálva a hallgatóságnak?

– Össze lehet egyeztetni a metált és a kereszténységet. Lehet keresztény értékeket közvetíteni metál zenével, és aki úgy érzi, hogy ez küldetése, annak meg is kell tennie. A magam részéről a metált a lelkiségtől, a hitéllettől függetlenül, kikapcsolódási formaként élem meg. Biztos vagyok benne, hogy Isten szereti a metált, a jó zenét. Van tehát létjogosultsága annak, hogy bárki, akár keresztényként metálzenét hallgasson, amíg tudatosan oda tud figyelni a közölt üzenetre. Ez a tudatosság elengedhetetlen feltétel. Könnyű ugyanis belecsúszni árkokba, szakadékokba, buktatókba, ha negatív üzenetű metál zenét hallgatunk. Popzenéből, reggiből, rap-ből, disco zenéből is van olyan példa, aminek olyan mögöttes üzenete, tartalma van, ami már veszélyes az ember lelkére. Nem feltétlenül csak a hitére, hiszen arra az emberre is veszélyes lehet, aki nem hívő. Lelke minden embernek van, ezért a nem hívő lelkére is veszéllyel lehet.

– Akkor ez nem műfajfüggő, jól érzem?

– Pontosan. A műfajba beletöltött tartalom vagy üzenet döntő erejű. Szerintem maga a metálzene nem különbözik attól, hogy valaki Beethovent vagy Mozartot hallgat. Vannak, akik keresztény üzenettel metált játszanak, de vannak – például a lengyel Behemoth zenekar –, akik konkrétan sátánisták. A metálnak, mint műfajnak ehhez tehát semmi köze. A metál zenét nyugodtan minden jó érzésű ember hallgathatja, anélkül, hogy a lelkére veszélyt jelentene, egy kikötéssel: a tartalomra figyeljen oda.

 

 

E jelben győzni fogsz

2TM2,3: Kőkemény lengyel keresztény metál

A kiemelt kép forrása: Muhi András (Facebook)

Iratkozzon fel hírlevelünkre!