Ki hallgasson kire Európában?
Mindenesetre a gondolatkísérlet kedvéért tételezzük fel, hogy Németország merő altruizmusból szorgalmazná Karácsony Gergely miniszterelnökségét, tehát hogy a német külpolitikát más szándék se vezérli, mint a magyar kisember életének felvirágoztatása. Csakhogy ugye a pokolba vezető út is ilyesmi szándékokkal van kikövezve, úgyhogy vizsgáljuk meg kissé, mennyiben bízhatunk a nyugati politikusok éleslátásában. Ha azt mondják valamire, hogy az úgy működni fog, vajon valóban működik-e. Legalább a saját házuk táján, a számukra ismerős terepen.
Würzburg magas, vékony főpolgármestere, a CDU színeiben politizáló Christian Schuchardt (egy antifa migránsbeszállító szervezet elkötelezett támogatója, aki korábban külön levélben jelentkezett Angela Merkel kancellárnál, hogy városa szeretne még több migránst, de még Salvininek is írt, hogy hagyjon fel az „embertelen” politikájával) a múlt szerdán videót tett közzé a Twitteren, amelyben kinyilvánította: Würzburg „biztonságos kikötőt” nyújt az oda érkező „menekülteknek”, és lakossága kiáll a nyitott migrációs politika mellett.
Két nappal később Johanna H. 82 éves würzburgi nyugdíjas épp egy áruház háztartási részlegén nézelődött, amikor ott egy szomáliai férfi rátámadt egy 11 éves kislányra és édesanyjára. Johanna néni gondolkodás nélkül a segítségükre sietett, aminek köszönhetően legalább a megsebesített kislány el tudott menekülni; helyette a néni lett a würzburgi ámokfutás harmadik halálos áldozata. A másik két áldozat Christiane H., a kislány édesanyja, aki legálisan vándorolt be az országba idén Brazíliából, tökéletes nyelvtudással, hogy németet tanítson egy würzburgi iskolában, valamint a 24 éves Stefanie W., aki a hétvégén esküvői tanú lett volna, és épp nászajándékot vásárolt. Az esküvőt lemondták.
A főpolgármester az „esetet” követően nyílt levélben szólt a würzburgiakhoz, a következőképpen: „Tegnap este sírtam. Sirattam az áldozatokat és hozzátartozóikat. (…) De sírtam a városunk miatt is. Mert olyan könnyen vonunk le következtetéseket: menekült, bevándorló – erőszaktevő, terrorista. (…) De ennek a beskatulyázásnak véget kell vetni. Hiszen hogy éreznék ma Önök magukat a városunkban, ha külföldiek lennének?” A főpolgármester tehát éveken keresztül leveleket írogatott, a migránsmentő jóember szerepében tetszelgett, a befogadórendszer további terhelését sürgetve, majd most, amikor saját polgárait gyilkolásszák a belvárosban: sír. És egyben nyomatékosan felszólít mindenkit, hogy egy ember tette alapján ne általánosítson. (Általánosítani csak akkor szabad, ha egy szélsőjobboldali támad. Akkor a teljes jobb térfélre kiterjeszthető a kollektív bűnösség.)
De hasonlóan nyilvánult meg Horst Seehofer belügyminiszter is, akiben pedig korábban meg-megcsillant az értelem szikrája: őt a mostani esettel kapcsolatban leginkább az foglalkoztatja, hogy a 24 éves szomáliai már hat éve az országban volt, de hajléktalanszállón lakott úgy, hogy „senki nem nézett rá, senki nem törődött vele”. Ezért rámutatott, a lakosságnak is magáénak kell éreznie az integráció ügyét. Angela Wirschaffendas Merkel szerencsére egyáltalán nem szólalt meg a würzburgi támadás nyomán – bár igazán mondhatott volna ő is valami olyasmit, hogy térdepeljen le a bűnös német, amiért hagyja, hogy a sok fiatal migráns férfi magányosan töltse napjait és ezért frusztráltan nőkre támadjon.
De lássunk egy másik példát is. Alma Zadić osztrák igazságügy-miniszter, a Zöldek politikusa két héttel ezelőtt felszólított az afgán migránsok kitoloncolásának felülvizsgálatára, mivel igen aggályosnak tartja, hogy nem biztonságos országba küldenek vissza embereket (akiknek 40 százalékát egyébként konkrét bűncselekmény elkövetése miatt utasítják ki). E bölcs megnyilatkozás után egy héttel négy afgán férfi megerőszakolt és megfojtott egy 13 éves osztrák lányt; az elkövetők közül kettő eleve büntetett előéletű volt, megbánásnak nyoma sincs részükről. Esélyes, hogy Alma Zadić egy időre most eláll a kitoloncolások sérelmezésétől, de talán megállapítható, hogy igazságügy-miniszter létére két héttel ezelőtt még elképzelni sem tudta, hogy az egy héttel ezelőtti bűntény valaha bekövetkezhet.
És akkor idézném a magyar miniszterelnök 2015. január 12-i (azaz a migránsözönt közel 9 hónappal megelőző) nyilatkozatát: „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont”. Azt nem tudjuk, mi lenne most Magyarországon, ha akkoriban (Szabó Tímea kívánalmainak megfelelően) az éles eszű nyugati politikusokat követtük volna, és az „európai diskurzusokban folyamatosan pozitívként” beállított migránsbefogadás mellett döntünk. Az azonban elég valószínű, hogy ha a Nyugat hallgatott volna Orbán Viktorra, akkor Johanna H., Christiane H., Stefanie W. és a 13 éves Leonie ma is élne.
Francesca Rivafinoli
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk a 2021. június 26-i gyilkosság helyszíne. Előző este egy szomáliai származású férfi késsel járókelőkre támadt és hármat megölt, ötöt megsebesített a bajorországi Würzburgban (Fotó: MTI/AP/Michael Probst)
