Dobrev Klára szerint mi mind dékások leszünk

Azt szeretem az ellenzéki politikusokban, hogy annyi árnyalatban, annyiféleképpen meg tudják fogalmazni a „minden Fidesz-szavazó síkhülye” tételmondatot.

Tegnap este Dobrev Klára vezetett elő egy legújabb variációt a témára: eszerint, ha ne adj’ isten kormányra kerülnének, és a mostani ígéreteiknek megfelelően – némi ötvenes évekbeli retró fílinggel – „vagyonbiztosokat” küldenének ki a kulák cégekhez, a hatalmi ágak laza összemosásával zárolva a nem szimpatikus vagyonokat („csak a javadat akarjuk”), Matolcsytól Polt Péterig kirúgnák a ciklusokon átívelő, jogszerű megbízatással rendelkező állami vezetőket (helyre kell állítani a „jogállamiságot”), önkényesen autókat vizsgálnának át a határon, disszidáló fideszesek után kutatva (hisz közéjük is lövethetnének!), továbbá levezetésképpen „minden értelemben” földönfutóvá tennék a kulturális élet és a média akár csak nyomokban is jobboldali elhajló szereplőit – tehát ha mindez (és a többi szép és jó) sorra megvalósulna, Dobrev Klára szerint akkor sem vonulnának utcára a „Fidesz-hívek”, mégpedig azért, mert az akkori köztévéből megtudnák, „amit most nem tudhatnak”, nevezetesen, hogy „milyen csalárd módon gazdagodik Orbán Viktor”. És akkor menten megnyugodnának, és átszellemült tekintettel bámulnák tovább a képernyőt, immár dékásként.

Klára asszony szerint tehát a Fidesz-szavazó egy bárgyú idióta, aki a távirányítót se bírja használni – csak ül a köztévé előtt, és várja a tanítást. Amint megfordulna a széljárás, és az M1 rendkívül kiegyensúlyozott módon „Orbán Viktor gazdagodását” tárgyalná reggel, éjjel meg este, rögvest olyan gyurcsányista válnék belőle, hogy azt még egy rovásírásos irredentizmussal gazdagon televarrt jobbikos is megirigyelné.

Mármost először is meg lehet nyugodni: pontosan tudjuk mi is, hogyan kell beírni a böngészőbe, hogy nyugatifeny.hu, de még ráadásul az entert is ügyesen képesek vagyunk megnyomni utána. Hasonlóképpen járunk el (napi szinten) az állítólagosan nem létező ellenzéki média összes többi jeles orgánuma esetében is – lám, még az Egyenes beszéd tegnapi adását is láttuk (különben nem értesültünk volna arról, hogy Dobrev Klára szerint híján vagyunk az agyi képességeknek). Tehát mindenről tudunk, kvázi. És mégis a Fideszre szavazunk, erre tessen gombot varrni.

Dobrev Klára (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Segítek: a permanens irigységben kedvüket lelő komcsikat leszámítva az átlagembert nem annyira a mások vélt vagy valós gazdagodása érdekli, mint inkább a saját családjáé és környezetéé, értve gazdagodás alatt (a pénzügyi mellett) mifelénk még a lelki-szellemit is. Részemről bevallom, például az Altus Rt. Szalay utcai ingatlanbizniszét és a balatonőszödi visszabérléses történetet se követtem szoros figyelemmel – az megvan, hogy sok-sok pénzzel károsította meg akkoriban a Gyurcsány família az államot, de mégis fontosabb ennél, hogy mennyit hagytak nekünk. A gond az, hogy keveset. Nekem semmi bajom nem lett volna azzal, hogy a magát most a nép egyszerű leányaként pozicionáló Dobrev Klára már 1996-ban (24 évesen) a Pénzügyminisztérium titkárságvezetőjeként 60 négyzetméteres, feszített víztükrű medencét építtetett a szemlőhegyi, úgynevezett szociális bérlakásához „családi kikapcsolódás biztosítására” (az áfát az államtól trükkösen visszaigényelve), ha nem kellett volna akkoriban a közalkalmazott értelmiségi szüleinknek családi kikapcsolódás helyett másodállást vállalniuk, hogy fizetni tudják a rezsit (három generáció, egy társasházi lakás, sok jó ember kis helyen is). De a kétezres években is simán elviselhető lett volna a milliónyi mutyi, ha nem a „mindenkinek fájni fog” lett volna a vége, rövid időn belül.

Ehhez képest most hiába magyarázza a DK-s politikus az ATV-n, hogy „drámai helyzet alakult ki” az országban, nem egészen ez a napi tapasztalat. Az állítólag reményvesztett fiatalság kirajzott fogyasztani a teraszokra (beleértve az 1996 körül az említett társasházi lakásba született ifjakat, akik ma a fizetésükből mind saját lakást bérelnek), a foglalási adatok szerint nyáron ismét hasíthat a belföldi turizmus (ráadásul a statisztikák szerint „az emberek a korábbiaknál eggyel magasabb kategóriát keresnek”), Donáth Anna pedig az uniós vakcinaútlevél kapcsán a minap rámutatott, „magyarok millióinak” (!) az nehezíti az életét, hogy a keleti oltásuk miatt pillanatnyilag Tenerifére például csak friss PCR-teszttel utazhatnának, így egyelőre kénytelenek inkább a görög vagy a horvát tengerparton költeni a pénzüket. Bő egy év világválság és gazdasági leállás után.

Jó, természetesen továbbra sem sok mindenki tart értékpapírban 823 millió forintot, mint Gyurcsány Ferenc, és az se kérdés, hogy akadnak, akik gazdagodásilag az utóbbi időben kanászodtak el. Nekik ideje lenne észhez térniük. Amíg azonban az az alternatíva, hogy jönnek helyettük más gazdagodók, akik ráadásul a tisztességesen adózó családosok jutalmazása és kulturális örökségünk ápolása (igen, például a Szent István-terem helyreállítása, templomok felújítása és Mátyás király csontjainak kutatása) helyett bolsevik ámokfutásba és koncepciótlan osztogatásba kezdenek a mi kontónkra, sajnos nem áll módunkban finnyásnak lenni.

Két generációval feljebb a nagyszüleink fejét meglehetősen nagy intenzitással tömték azzal, hogy a korábbi rendszer gonosz volt és kizsákmányoló – mégse váltak kommunistává, de még csak párttaggá sem, hisz erősen érezték, hogy a nagy felszabadítás nyomán a kezükbe nyomott szegénységi bizonyítvány és a csengőfrász mégiscsak visszalépés a korábbi virágzó családi céghez és összegürcölt villához képest. Emléküket megőrizzük, a tőlük örökölt eszünket pedig mindenkor használjuk. Esély sincs minket beetetni, most szólok.

 

Francesca Rivafinoli