Elvtársak, vége! Harminc éve hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot

Harminc éve, 1991. június 19-én hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, ezzel 1944 óta először fordult elő, hogy nem állomásozott hazánk területén idegen haderő.

A felszabadítók, akik valójában megszállók voltak

Miután a második világháború után Magyarországot megszállta a győztes Szovjetunió, csapatai még hosszú éveken át hazánkban maradtak. Így vált felszabadítóból megszállóvá a szovjet hadsereg, még ha hivatalosan hosszú időn keresztül az előbbi néven is kellett illetni „szovjet barátainkat”. Április 4-e Magyarország felszabadításának napja néven a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-től 1989-ig.

A szovjet csapatok itt-tartózkodását az 1947. évi párizsi békeszerződés szentesítette, amelyben az szerepelt, hogy így biztosítható a kapcsolat az ausztriai szovjet megszállási övezettel. Miután Ausztria az 1955. május 15-i államszerződéssel visszanyerte függetlenségét, a szovjet haderő további magyarországi állomásoztatását az előző nap, 1955. május 14-én megalakult Varsói Szerződés „legitimálta”.

„Ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatok”

Az 1956-os forradalmat eltipró szovjet csapatok jogi helyzetét az 1957. május 27-én kötött szovjet–magyar kormányközi megállapodás rögzítette, de az alig három és fél oldalas dokumentum nem határozta meg sem létszámukat, sem itt-tartózkodásuk időtartamát, sem költségeik fedezésének forrását. Az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet Déli Hadseregcsoport kivonása már 1958-ban szóba került, de a megvalósulásra még több mint három évtizedet várni kellett.

A hidegháború végéhez közeledve Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke 1988. december 7-én jelentette be az ENSZ-közgyűlésben, hogy a Szovjetunió 1991-ig 25 százalékkal csökkenti kelet-európai haderejét. A kivonulás néhány hónappal később kezdetét is vette, és elkezdték hazánk területéről a kivonulást a megszálló csapatok.

Egykori tornaterem egy romos épületben a volt szovjet katonai laktanya területén, a Zala megyei Sármellék közelében 2012. január 6-án (Fotó: MTI/Varga György)

A változás szele

A rendszerváltozáshoz közeledve már nemcsak az ellenzéki erők követelték a teljes csapatkivonást, hanem a Németh Miklós vezette kormány is ennek elérésén dolgozott. Azzal azonban mindenki tisztában volt, hogy ez a cél csak a nagyhatalmak megállapodása után valósítható meg. Gorbacsov és George Bush amerikai elnök 1989. december 2-3-i máltai csúcstalálkozóján aztán lényegében véget ért a jaltai világrend, a Szovjetunió „elengedte” a kelet-európai országokat.

A tárgyalások 1990. február 1-jén kezdődtek meg Budapesten, a magyar delegációt Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár, a szovjetet Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes vezette. A feszült légkörben folyó megbeszélések végső szakaszában megfigyelőként részt vett a parlamenti választásokra országos listát állító 12 párt képviseletében Raffay Ernő (MDF), Demszky Gábor (SZDSZ) és Kósa Lajos (Fidesz) is.

A csapatkivonásról szóló kormányközi egyezményt 1990. március 10-én Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter írta alá Moszkvában. Ennek értelmében 1991. június 30-áig kellett kivonni a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú civileket, valamint a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket. A pénzügyi kérdések rendezését a felek későbbre hagyták.

Azok a boldog szép napok, ég veled!

A megállapodást követően az első szovjet egység, a Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat két nappal később, 1990. március 12-én indult haza. A Magyarországon állomásozó mintegy százezres szovjet haderő 27 ezer harcjárművel és gépjárművel rendelkezett. Az 560 ezer tonna hadianyagból 230 ezer tonna volt a lőszer, 100 ezer tonna az üzemanyag, mindezeket 60 helyőrségben, katonavárosban, illetve hat repülőtéren helyezték el. A kivonási műveletekkel kapcsolatos tennivalók koordinálásával a kormány Annus Antal vezérőrnagyot, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének általános helyettesét bízta meg.

A következő 15 hónapban mintegy 35 ezer vasúti kocsi, másfél ezer szerelvény indult a Szovjetunióba. A felszereléseket, harcászati eszközöket, a lebontott laktanyák épületelemeit a mándoki és a tornyospálcai rakodóállomásokon rakták át a keskeny nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba. A hatalmas volumenű szállítás a MÁV-nak egymilliárd forintnyi árbevételt hozott.

Товарищи, конец!

Az utolsó szovjet katonavonat a tervezettnél két héttel hamarabb, 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a záhony–csapi határállomáson. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én 15 óra 1 perckor távozott Magyarország területéről. A szovjet főtisztet a határállomáson Annus Antal altábornagy búcsúztatta, Silov ezután civilben, diplomata útlevéllel, egy Volga típusú gépkocsival hajtott át a közúti Tisza-hídon. Silov altábornagy azonban nem maradt sokáig távol Magyarországtól, következő napon már vissza is tért. Igaz ugyan, hogy civilben és kormánymegbízottként tette ezt azzal a feladattal, hogy a nyitva maradt pénzügyi kérdésekről tárgyaljon.

A csapatkivonást elhúzódó vagyonjogi-pénzügyi vita követte, ugyanis az 1957-es kormányközi egyezmény több kérdést nem tisztázott. A hátrahagyott katonai objektumok át- és visszaadása, leromlott állaga, az okozott környezeti károk körül forgó tárgyalások végül a megoldás megtalálásával értek véget, a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről. Az egyezséget 1992. november 11-én Budapesten írta alá Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök.

  1. június 19. nevezetes dátum lett a magyar történelemben:

az 1944. március 19-ei német megszállás óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön.

Ennek emlékére 2001. május 8-án az Országgyűlés „az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról” elfogadott 2001. évi XVII. törvényben június 19-ét nemzeti emléknappá, június hónap utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította.

 

Kiemelt képünk forrása: Fortepan/Szigetváry Zsolt

Iratkozzon fel hírlevelünkre!