Kezdjük azonban a dolgot az elején, mert a képlet nem ennyire egyszerű. A koronavírus járvány miatt fellépő gazdasági nehézségek ugyanis teljesen természetes módon különbözőképpen érintették az egyes országokat. Az eleve jobb állapotban lévők – mint például Magyarország – kevésbé sínylették meg, míg például a nehezebb helyzetben lévő déli eurózóna tagok gazdasága igen komoly ütést szenvedett.

A hatások mellett a válság kezelése is más és más volt. Míg hazánk a jövőre gondolva inkább beruházáshoz és likviditáshoz nyújtott államilag támogatott, ingyenes hitelt, addig sok országban az emberek és a vállalkozások alanyi jogon történő támogatását választották. Hogy annak mennyi értelme van, az hosszú távon derül majd ki, mindenesetre az biztos, hogy ha valamely országot eleve jobban megviselte a krízis és még a drágább módját is választotta a kezelésének, akkor ott komoly lyuk tátong most a költségvetésen, amelyet valahogyan be kell foltozni.

Ez utóbbi utat választotta az Egyesült Államok is, és a különféle egyszeri támogatások finanszírozását Joe Biden úgy próbálja megoldani, hogy emeli a társasági adót, amelyet elője, Donald Trump – ösztönözve a vállalkozásokat – inkább csökkentett. 

hirdetés

Az Oxfam International nevű szervezet klímaaktivistái a világ iparilag legfejlettebb hét államát tömörítő csoport, a G7 vezetőinek gúnymaszkjában ülnek az óceánparton az angliai Cornwall grófságban lévő Falmouthban 2021. június 12-én, a G7 csúcstalálkozó idején. A gúnyfigurák balról-jobbra: Mario Draghi olasz miniszterelnök, Szuga Josihide japán kormányfő, Emmanuel Macron francia elnök, Angela Merkel német kancellár, Joe Biden amerikai elnök, Boris Johnson brit és Justin Trudeau kanadai kormányfő. MTI/AP/Alastair Grant

Biden ugyanakkor jól ismerte fel, hogy ha növeli az adót, akkor a cégek számára egyre kevésbé lesz vonzó az Egyesült Államok és elmennek a világ azon pontjaira, ahol kevesebb közterhet kell fizetni. Ezért erőlteti tehát Washington a globális minimumadó tervét.

És erre csatlakozott rá a G7-ek másik 6 állama is. A terv ugyanakkor a jól gazdálkodó és a válságkezelésben előre is gondolkodó országokat, mint például Magyarország, igencsak hátrányosan érintené. A hazai költségvetésnek ugyanis nincs szüksége adóemelésből származó plusz forrásra. Sőt, egy ilyen lépés

elvenné azt a versenyelőnyt, amellyel hazánk éppen a társasági adó területén rendelkezik. 

Ezek a gazdasági szempontok és már ezek alapján is jól érthető, hogy miért nem vonzó Budapest számára a G7-ek terve. Van ugyanakkor egy politikai szempont is, amely még a gazdaságinál is rémisztőbb. Egy ilyen tervet ugyanis nem könnyű keresztülvinni. Nincs olyan világméretű szerződés, amely bármely országot is kötelezne bármire gazdasági szempontból a WTO egyezményein túl. De mi történik, ha az „igazságosztó hetek” mondjuk szankciókat alkalmaznak azok ellen az országok ellen, amelyek nem tartanak velük? Megtehetik? Miért ne tehetnék?

És mi van, ha legközelebb mondjuk nem egy adózási kérdés, hanem mondjuk egy gender agenda, vagy egy családjogi charta jut eszükbe és éppen az ideológiai elképzeléseiket akarják a világra erőltetni?

Ezért veszélyes tehát a globális minimumadó kérdése, mert olyan precedenst teremthet, amely után a G7-ek egyfajta ideológiai rendőrségként működhetnének a világban. Látjuk, hogy ha az Európai Unió ilyen attitűddel működik, az hová vezet. Ne akarjuk, hogy a G7-ek is beálljanak ebbe a sorba!