Nyomorkufár: főnév; azon személy, aki megmenti az életed és még pénzt is kap érte

Zacher Gábor

Jobb helyeken úgy hívják: orvos, doktor, felcser. Egyik kedvenc „független” újságunk rém független újságírója – április egytől csupán ex-újságírója – azonban nem rest a zord valósággal szembesíteni minket. Mire is tartanánk a jóravaló firkászokat, ha nem erre? Tehát: az, aki hivatásául más emberek megsegítését választotta, ezért több mint tíz év egyetemen, illetve egyéb posztgraduális képzésen rágta át magát, majd amikor heti átlag 60 órás munkaidő mellett élete minden más területén csupán renyhe zsonglőrködésre futja már, egy világjárvány közepén megkapja az áhított jelzőt:

nyomorkufár.

Az embernek nem nevezhető gátlástalan haszonleső, aki hideg élvezettel lejmolja le a legnyomorultabb, sorscsapásoktól bevérzett szemű, tehetetlen jámbornépet. Aki képes azért havonta pénzt fogadni a magánszámlájára azért, mert a szegény, beteg embereket meggyógyítja.

Sátán vagy próféta?

Történt egyszer, a nem is oly távoli múltban, hogy Zacher Gábor nyilatkozott egy szépet. Eddig nem is olyan különleges a történet, hisz – az ügyeletes karcos egészségügyis képében – Zachert egész gyakran találja meg a mikrofon. Most sem mondott semmi mást, csak leosztotta a rakparton és/vagy 20 négyzetméteres garzonban harmincasával bulizó fiatalt, mondván: „ennek meg lesz a böjtje.”

Majd jött a komment:

hont andrás komment

Ímé, a komment.

Ad 1: Zacher Gábor nem a KSH, de sanszos, hogy egyáltalán nincsenek is arról pontos számaink, mikor, mennyien, milyen sűrűséggel, és hány doboz lesz*rom tabletta társaságában tartanak, akár csak Budapest belvárosában illegális házibulikat. Abban viszont talán megegyezhetünk, hogy egy kórházi dolgozó nagyságrendekkel közelebb jár az igazsághoz, ha mondjuk tippelni kéne egy számot, miután a dorbézoló lurkók – akiken egy világjárvány közepén jó eséllyel tör ki valamiféle nyavalya, és teszem azt, nem kapnak levegőt – mégis csak náluk köt ki, és nem az András nevű újságírók ölében.

Ad 2: Tudom, az emberek oly könnyen és szívélyességgel pánikolnak, szörnyülködnek, mintha fizetnék őket érte. Sokszor olyan dolgokon, mint: arab számokat használunk – játék a tűzzel, Pamela Anderson mellei nem igaziak, vagy hogy Donald Trump szoláriumozik. Töredelmesen beismerem, egyszer én is berúgtam véletlen egy kiskutyát a négyeshatos alá. (Szerencsére a gazdi egy fél csuklómozdulattal ura lett a helyzetnek, kinyilvánítva ezáltal egyébként, hogy ő kénye-kedve szerint rángat egy másik élőlényt. Na, ki a gonosz?)

Mérlegelni kell, mit közlünk a jónéppel, hiszen

a konkrét számok sokszor fölöslegesen riasztóbbak az átlagember számára a kelleténél, amelyek bénítóan hathatnak, teljes körű ismeretük viszont ugyanúgy nem visz előre semmit, mint a nem tudásuk.

Ha bárkinek is van most a közvetlen közelében Covid-osztályt orvosi szemmel megjárt közeli ismerőse, rokona, bárkije, az könnyen beláthatja ezt.

Ad 3: András nem kíváncsi Zacher Gábor keresetére.

Ad 4: Köszönjük Andrásnak, hogy hozzászólásával most is megörvendeztette az internet népét. Tintapenderítő.

 

Varga Gergő Zoltán

A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.

Amazon kismamák az oltás ellen

A lelkünkbe gázoltok! – ja, nem

Kiemelt képünk forrása: Szegedma