Székely János: Csak az örökre kellene figyelni
Az újítás csak látszólagos
„A második vatikáni zsinat, látszólagosan a mai kor igényei felé az egyházat megnyitó zsinatunk volt, de ezek a változtatások valójában, nagyon sok esetben a legősibb liturgikus elemeinkhez való visszatérés” – mutatott rá Székely János püspök, aki szerint az örökre kellene jobban a figyelmünket fordítani.
„Az első évezredben az nagyon természetes volt, hogy minden nagy nyelven a liturgia megszólalt – görögül, koptul, írül, arámul, latinul, szláv nyelveken –, tehát a liturgia népnyelvi volt. Az egy sokkal későbbi leszűkítés, hogy csak latin nyelvű a mise” – tette hozzá.
„A második mise kánonunk esetében – amit a zsinat után hoztak vissza – sokkal ősibb (Kr. u. 200 körüli a legelső lejegyzése), mint a tridenti misekánonunk. Vagy a pap kitárt kezű imádkozó, orante mozdulata ott látható már a katakombák festményein is” – magyarázta a főpásztor.
Az örökhöz kell visszatérni
Székely János szerint az örökhöz, az evangéliumhoz való visszatérésről van tehát szó. A katolikus püspök úgy látja, hogy a zenében ugyanezt történik.
„Az orgona, a hagyományos egyházi zene központi hangszere, az első évezredben a katolikus egyházban abszolút ismeretlen volt. Amikor bevezették nagyon sokan tiltakoztak is ellene, mert egy ilyen profán hangszert a templomba behozni tilos. A gitár, a lant, a dob, a citera: sokkal ősibb hangszerek, amit a zsoltár már emleget.”
Székely János püspök meggyőződése, hogy a Mise Gitáron kapcsán is csak egy kicsit látszólagos dolog, hogy valamilyen nagy újítás történne. Az ószövetségi időkben ezek a hangszerek megvoltak és az Úristent dicsőítették – mutatott rá.
A Mise Gitáron ötvöződött zenei stílusai szintén az örök kifejezését szolgálják
„Megint csak az örökre kellene figyelni, és én nagyon örülök ennek a Mátyás-templomi eseménynek, mert mind a két zenei irányzat és személy, aki ott van, azt gondolom, pontosan ezt képviseli: a maga stílusával az örököt, az evangéliumi, a bibliai eredetű szövegeket, és a szent zenének lényegét alkotó mélységét, az Isten nagyságának, szépségének, szentségének a megsejtését tükrözi a zenéjük. Tehát mind a kettő az örököt próbálja kifejezni, és ezért nagyon szépen megszólalnak ezek egymás mellett.
Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy saját ízlése legyen a zenében, és ezen nem kellene – azt gondolom – vitatkozni. És ha valaki inkább a klasszikus, hagyományos, ősi, gregorián stb. zenéket szereti, nagyon helyes. Ha valaki szereti a mai kornak, vagy inkább a zsoltárok világának ezt a gitárosabb, dobosabb, lelkesebb zenei közegét, ez is nagyon-nagyon helyes.
Tehát nincs abban semmi elítélni való, ha valakinek van egy saját ízlése. Nagyon fontos lenne a vitákon felülemelkedni, és nem támadni azt, akinek egy kicsit más a zenei nyelve. Tényleg figyelni kellene az örökre, Jézusra. És ilyen módon túllépni a saját ízlésen. Megtalálni a közöset, ami minden zenében ott van” – vázolta fel Székely János püspök az egyházzenében is követendő, az örökre tekintő irányt.
Forrás: Mise Gitáron kottagyűjtemény az ünnepélyes bemutatóra megjelentetett exkluzív kiadványának utószava. Magánkiadás, Vác, 2014.
