Ballépést ballépésre halmoz Biden külpolitikai szempontból

A nagy medve bajszának rángatása

Az egyik ilyen melléfogás az volt, amikor az elnök orosz kollégáját egyszerűen gyilkosnak nevezte, és hozzátette azt is, hogy meg fog fizetni azért, hogy beavatkozott a 2020-as választásba – amelyet egyébként nem Trump, hanem Biden nyert meg. Putyin kifejezetten higgadtan reagált a személye elleni támadásra, és azt mondta: jó egészséget kívána Fehér Ház lakójának, és szívesen áll rendelkezésére, ha tárgyalni akar.

Egyelőre nem látni, hogy miért volt érdeke Bidennek az, hogy ilyen keményen szálljon bele orosz hivatali partnerébe, de az máris látszik, hogy ez egy nagyobb játszma része volt.

Nehéz nem észrevenni, hogy a Navalnij bebörtönzése miatti tüntetések szinte egybeestek azokkal a napokkal, amikor működésbe lépett az új amerikai diplomácia. A cél tehát egyértelműen Oroszország gyengítése, amit – ismerve az elmúlt hetven év történelmi és geopolitikai mozgásait – nem is lehet Washington szemére vetni. Azt az otromba, diplomáciában is szokatlan hangot, amelyet Biden Putyinnal szemben alkalmazott viszont nehéz hová tenni és mindenképpen kontraproduktív, nem viszi előre a nemzetközi párbeszédet.

Jin és jang harca

A múlt héten az amerikai diplomácia a másik, Moszkvánál is nagyobb vetélytárssal, Kínával is interakcióba került. Alaszkában ugyanis most először ültek össze a két ország külpolitikai vezetői Biden hivatalba lépése óta. Az amerikai részről Anthony Blinken külügyminiszter által vezetett, zárt ajtók mögötti tárgyalást a szokásos pár perces sajtó előtti kedélyes mosolygásnak kellett volna megelőznie.

Ehelyett a felek egy csaknem egyórás, nyilvános, a média képviselői előtti üzengetésbe kezdtek, tűpontosan bemutatva a Peking és Washington közötti valós viszonyt.

Ilyen, a higgadtságot teljes mértékben mellőző lépést Trump hivatali ideje alatt egyik külügyminisztere sem engedett meg magának, és képzeljük csak el, hogy ha Mike Pompeo ragadtatja magát egy ilyen akcióra, arról micsoda hír- és véleményanyag gyűlt volna össze pillanatok alatt a CNN-en. Az amerikai diplomáciának ebből a lépéséből is sok következtetést le lehet vonni, azt ugyanakkor nem lehet mondani, hogy profik lettek volna. Mindenesetre most már látszik az, amire egy korábbi cikkünkben utaltunk is, hogy Biden Kínával kapcsolatban nem nagyon tehet mást, mint Trump, kényszerpályán van.

Az elszalasztott lehetőség

Az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy az országok és vezetőik kis híján egymást taposták a vakcinákért. Az oltásokért folyó versenyben az Egyesült Államok viszonylag kényelmes helyzetben van. Már a harmadik hazai gyártója szerezte meg az engedélyt, így az USA-ban a Pfizer, a Moderna és a Johnson & Johnson vakcinájával is zajlik az oltás, ráadásul AstraZenecából is több tízmilliós készletet halmoztak fel a cég ottani gyárában annak ellenére, hogy az oltóanyagnak még engedélye sincs. Nem is véletlen, hogy az átoltottsági versenyben az Egyesült Államok igencsak jól áll.

Azonban miközben Moszkva és Peking aktív „vakcinadiplomáciát” folytat, Washington mintha elfeledkezett volna arról, hogy a befolyási övezetébe tartózó országoknak millió számra oltóanyagot juttasson.

Afrikában szinte kizárólag kínai cégek termékeivel oltanak, az oroszok is igyekeznek ellátni az egykori, vagy jelenlegi befolyási övezeteiket vakcinával – akár még saját polgáraik rovására is. Ez azonban egy olyan befektetés, amely hosszú távú és biztosan megtérül. Az előnyben részesített országok ugyanis nem fogják elfelejteni Kínának és Oroszországnak, hogy segítettek a bajban – ahogyan a nyugati világának sem, hogy cserben hagyta őket. Ki ezért, ki azért. Az Európai Unió ugyanis nem tud, az Egyesült Államok pedig nem akar vakcinát adni.

Ez utóbbi és a fentebb tárgyalt két eset is jól mutatja, hogy elkezdődött a világpolitikai átrendeződés, amelynek az USA egyelőre a vesztes oldalán áll – és a Biden-féle külpolitikát látva ez nem is fog változni.

Kiemelt kép forrása: MTI/EPA/USA Today/Robert Deutsch