Az ellenzéki vita egy színjáték, a mi kegyeinkért zajlik

Immár biztosan sokan értesültek róla, hogy Jakab Péter a baloldali kormánykoalícióban egy meglehetősen sajátos – már-már jobboldali elhajlással vádolható – véleményt fogalmazott meg az azonos nemű kapcsolatokról. Felesleges különösebben sokat idéznem a mondataiból. A lényege az volt, hogy a természetes, normális családmodellt támogatja, punktum.

A balos sajtó természetesen csak ímmel-ámmal emlékezett meg erről a kiszólásról. Úgy tűnik, őket nem teljes értékűen tájékoztatták arról, hogy itt egy műbalhé van, tessék minden erővel ráakaszkodni. Szegény heccsajtó abba a helyzetbe került, hogy nahát, mint igazi, szakmától és objektivitástól függetlenek, mit tegyünk? Mégsem írhatjuk meg, hogy a mi nácink (tessék figyelmesen olvasni, ezt ők mondták egy évtizedig, náluk volt a fő rigmus) megint nácult. Majd jól elbújtatjuk, címben véletlenül sem emeljük ki azt a kitételt, aminek hallatán egy valódi jobboldalit halálnak halálával fogadnánk!

Előre leosztottak a szerepek

Fekete-Győr Andrásnak kellett érkeznie, jelezvén, hogy ezzel mégiscsak foglalkozni kell. Ha dörgedelmesen nem is, de kiállt a soknemű és -számú családok mellett is, kiemelve a téma fontosságát. Vagyis végül mit sikerült elérni? A tematizálást, olyan formában, ami az ellenzék érdekeit szolgálja. Avagy beszélhetnénk arról is, hogy néhanapján a Jobbik még megemlíti, hogy a határon túli magyarok azért mégiscsak nemzettestvéreink, akiket – hogy is fogalmazott Vadai Ágnes? -, lehet szent tehénként kezelni. Rászolgáltak. Ezt már így nem merik kimondani, de óvatosan, halványan célozgatnak rá.

Erre pedig a DK zakatolt nagy gyorsasággal egy nyilatkozattal, amiben kifejtették, hogy ők továbbra is amellett állnak ki, hogy csak az legyen szavazópolgár, aki valaha is itt élt. Mondjuk ezzel azt a logikai problémát nem oldották meg, hogy aki önszántából hagyta el az országot és hosszú ideje nem él Magyarországon, az mitől különb – szerintem teljesen természetes, hogy az ő választójogukat sem érheti bántalom – a határon túli magyaroknál, de ez maradjon az ő problémájuk.

Számunkra az az érdekes, hogy újfent az ellenzék valódi agendája érvényesülhetett a vitát követően.

És miért van ez így? Mert a valóságban a világon semmiféle vitás kérdés nem maradt a paktumuk megkötése óta. Két dolog tartja össze őket, az O1G-életérzés és a mindensz@rizmus pártokon és elveken átnyúló, valódi, mélybarnás-vöröses, ebben az egyben őszinte meggyőződése.

Persze, ők valójában egymást is utálják, de ennél sokkal nagyobb habarcs a Fidesszel és Orbán Viktorral szemben táplált gyűlölet. Illetőleg mostanra ez igaz a jobboldali választópolgárok felé is. Egyébként ez van a háttérben akkor is, amikor fizikai erőszakkal fenyegetőznek, óriási perekkel, ellehetetlenítéssel és egyebekkel. Valójában gyáva emberek, akiket a gyűlölködés – vélt vagy valós, ez majd eldől – hulláma tart valamelyest magasban.

Egy pillanatig se gondoljuk, hogy ezek valódi eszmecserék közöttük. Soha, nüansznyi időre se merüljön fel bennünk, hogy előttünk játsszák le ezeket a játszmákat, mert ők tiszták és őszinték! Előre leosztott, pontos szerepek vannak.

Kamu viták, kamu emberekkel

A Jobbiknak kell megszólítani azt a kisembert, akiket valójában mélységesen lenéznek, hiszen nem a munkával és megbecsüléssel, hanem parizerrel és paprikás krumplival akarják őket megragadni – lesz majd Kádár-kép is sámlival. Azokat is keresik, akik talán magukat jobboldaliként aposztrofálják, de csalódottak. A Napnál is világosabb, hogy a Jobbikra alapvetően nem azért van szüksége az összefogásnak, mert bármilyen ötletet is saját maguktól hoznak, hanem a romokban még mindig létező vidéki bázis miatt, ami az összes többi pártnak hiányzik.

Aztán ott a Lenin-fiúk brigádjaként bejelentkező Momentum, a harcias, fotelforradalmár, a biztonság kedvéért otthon lakó fiatalok megszólítására. A DK-nak adott a nyugdíjas munkásőrréteg. A Párbeszédet hagyjuk, valószínűleg több tisztségük van, mint tagjuk. Ott van még az LMP, amely talán a nyugodtabb, visszafogott erő szerepét kaphatta meg, az MSZP meg történelmi előképnek kellhet csak, másnak már nemigen.

Kamu vitákat látunk kamu emberekkel, hogy valami demokratikus látszatot keltsenek. Mindeközben a saját témáikat a lehető legügyesebben tematizálják. Ne üljünk fel ezeknek véletlenül se, mert csak a figyelmünket akarják megragadni!

 

Trombitás Kristóf

A szerző további írásait ide kattintva olvashatják. 

Semmi értelme a parlamenti vitáknak

Iratkozzon fel hírlevelünkre!