Eszményi kontúrok sejlenek a nő sziluettje körül

Montázs az eszményi nőről

Beszélhet nekem bármennyit a „feminista teológus” vagy az „icike-picike-cicikéit” elfedve kitárulkozó meztelen igazság kalapos nagykövete, a női ideált mégsem lesz képes megjeleníteni előttem. Mert vannak az életemben nők, akik az eszményi archetípus alakját villantják fel bennem. Ma őket köszöntöm.

Az életemben nagyon sok örömet kapok az engem körülvevő nőktől. Az édesanyám minden állítólagos veszély ellenére vállalta értem a rizikósnak jövendölt szülést. Miután pedig világra jöttem, minden további áldozatot vállalt értem. Példája és élete körbeskiccelte bennem az ideális nő sziluettjét. Észre kellett vennem, hogy az életre mondott igenjei, és a lemondás miatt önmagáról ezek a kontúrok mind jobban az eszményi asszony vonalaihoz közelítettek.

Ha anyám nem harcol értem, kidobnak, mint selejtet – Gável András a Vasárnapnak

Aztán szerelmes lettem. Elrabolta a szívemet egy másik nő. Az ellenállhatatlan vonzalom egy életre szövetségesemmé tette. És bármily’ meglepő elvisel engem, és élete gyertyáját csonkig égeti értem. Szeret, amikor boldog vagyok, és a felhőkig tudnék szárnyalni vele. Szeret, amikor a mindennapok terheit osztom meg vele. Küzd, és nem mond le rólam. Mögöttem, mellettem áll. És néha azon kapom magam mintha a Stabat Matert ölelném magamhoz, aki sokkal jobban tart meg engem a legnehezebb pillanatokban is.

Gável András: Őrülten szerelmes vagyok

A szerelmünk ajándékai az apjukkal incselkedő, játékos lányaink. Fejlődésükért, lelki kinyílásukért nap mint nap áldozatot hozunk. A feleségem értük meghozott áldozatai az el nem múló etalont mintázza meg a szemük előtt. Az őket nevelő anyai kezek helyett olykor mintha a tizenkét éves Megváltóért aggódó Boldogasszony kézfejei sejlenének föl.

Isten éltesse, Isten élteti a nőket! Csak hálásak lehetünk minden áldozatukért!

 

Gável András

A nő az önfeláldozásban válik termékennyé

A dicsőítés királynője ma is lenyűgöz minket