Koronavírus ellenére daloljatok a Szeretetről!
„Tényleg fontos dolog Jotának, Bari Lacinak szurkolni, főleg akkor amikor az Eurovizióra egy sátánista zenekar dala is valahonnan bekerült. Azonban napi 7000 koronavírus-fertőzöttnél, most tényleg az egészségügy összeomlása szélén, versenyfutásért az oltásokért, ezzel együtt félelemmel az emberek szívében, helyesebb lenne helyette a közös imára mozgósítani.
Az imádságon kívül másnak most nincs itt az ideje. Az országért, a betegekért, az ápolókért és az Istenbe vetett bizalomért imádkozni az A Dal-t néző kereszténynek és a dicsőítőnek is az egyetlen feladata ebben a világot sújtóválságos helyzetben – és nem csak a pénteki rózsafüzérkörnek.”
Katasztrófarontó
Az előbbi idézetet azután kaptam, hogy az A Dal 2021 elődöntőseiről írtam, vagy készítettem velük interjút. Miután elolvastam, elgondolkodtam: szabad nekem örömködni, miközben valóban ennyire súlyos helyzet alakul ki magunk körül a koronavírus-fertőzéssel szembeni ádáz harcunkban?
„Katasztrófarontó” lennék azzal, ha másokat Isten dicsőítésére buzdítok, kiemelve a dalversenyen indulók közül azokat, akik dalában vagy életében Isten jelenléte élő valóság?
Arra jutottam – a töprengésem és a magamba nézés után –, hogy nem hallgathatok. Éppen azzal kapcsolatban nem maradhatok néma, amit az elődöntősök bemutatása révén ki akartam emelni. Isten minden megváltozott életkörülmény ellenére is Isten marad. A kovidkommandó kellemetlenségei között is Úr.
A „patás” és követei összemossák a szerencsét az isteni gondviseléssel
Már minimum egy éve közösen tanuljuk, mit jelent Isten dicsőítése, és még mindig van hova fejlődnünk. A napi hétezer fertőzött hírére nem a félelemnek kell a szívünkbe költöznie, hanem éppen a bizalomnak Istenben. A „patás” mindent elkövet, hogy eltérítsen bennünket erről az útról.
Az Eurovizióra is bejuttatja dalnokait, hogy a reménytelenség és az önzés istentelen hangjait hintse el mindenfelé.
Adjunk hálát és szurkoljunk közösen az A Dal 2021 finomlelkű, pozitív gondolatokkal és üzenetekkel érkező fellépőiért, akik mindent megtesznek azért, hogy észrevegyük a leglényegesebbet az életünkben. Persze sokan vannak, akik a köreinkben is azon mesterkednek, hogy levegyük tekintetünket a minket mindig megtartó ősszeretetről.
A templomok és a kaszinók bezárását – az ő szavukkal élve „leállítását” – egy lapon említik, mert nem tudnak különbséget tenni a szerencse és az isteni gondviselés között.
A „színes eszmeiség szabadságának” biztosítása ürügyén beteg és pogány nézeteiknek nyitnak akadálymentesített utat. A sátán megveszekedett követei ők, akik hataloméhségükben még a csillagokat is megígérik számunkra. Ha létezik a koronavírus fenyegetésénél nagyobb katasztrófa, akkor ez az!
Valójában köszönettel tartozom a nekem elküldött üzenetért, mert az abban megfogalmazott irány minden időben feladatunk, nem csak vészhelyzetben. Kulcsoljuk tehát imára a kezünket, és ne engedjük kitépni a szívünkből a bizalmat az isteni Gondviselő iránt, aki nem azonos a „vakszerencsével”. Helyezzük az ő kezébe hálaadással az orvosainkat, az ápolókat és… a művészeinket.
Dalosok, csak zengjetek, zengjetek nekünk a Szeretetről!
Gável András
