Eltűnhet a krumpli Magyarországról

A klímaváltozás hatására eltűnhet Magyarország területéről a krumpli. A globális felmelegedés hatására hazánk a magasabb sérülékenységű országok közé kerülhet. Van-e még kiút a környezetpusztító zsákutcából? A lehetséges válaszokról Bartus Gáborral, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács titkárával, a BME Környezetgazdaságtan Tanszék oktatójával beszélgettünk.

– Egyre többet beszélünk arról, hogy feléljünk a Földön létezésünk biológiai feltételeit. Mikor kezdődtek az ezzel kapcsolatos problémák?

– A 20. század második felére az emberiség a piacgazdaságnak vagy kapitalizmusnak nevezett gazdasági rendszer hihetetlen életminőség-javulást eredményező változatát hozta létre. Természetesen a fejlődés mögött is vannak társadalmi és gazdasági problémák, de a makroadatok azt mutatják, hogy az emberiség soha nem élt még ilyen magas életszínvonalon, mint manapság. Ráadásul száz év alatt duplájára nőtt a születéskor várható élettartam is. Korábban elképzelhetetlen jólét köszöntött be, de mindennek ára is van, a hosszú távú biológiai létfeltételeink erodálása.

Soha nem látott mértékű természetitőke-felélés, pusztítás zajlott le az elmúlt fél évszázadban, mert a rendszerből kifelejtettük a természeti erőforrások használatát optimalizáló szabályokat.

A piacgazdaság kialakulásakor, a természet bősége miatt, erre nem volt szükség, a 20. század második felében viszont, amikor a természet elkezdett szűkössé válni, már nem volt lehetőség, mert a bevált, jólétet eredményező szabályokon nem akartunk változtatni.

Egyre perzselőbb nyarak elé nézünk (Forrás: Pixabay.com)

 – Hogyan történt ennek a természeti tőkének a felélése?

– Alapvetően három tevékenységi típus eredményeként jött létre. Az egyik a területhasználat megváltozása, a természet jóval kisebb területre szorult vissza, mint korábban bármikor, az emberi tevékenységek pedig elfoglalták a szárazföldek nagy részét. A második ilyen változást előidéző cselekvés az anyaghasználat. Az emberi társadalmon keresztül áramló anyagmennyiség – mindenféle újrahasznosítás és egyéb praktika ellenére – drámai módon növekszik. 1900-ban egy ember átlagosan 4,5 tonna anyagot használt fel, 2000-re ez az érték a duplájára nőtt. A növekedés pedig nem állt meg, ha nem változtatunk, 2060-ra ismét duplázni fogunk. A harmadik ok pedig az éghajlatba való beavatkozás az üvegházhatású gázok légkörbe juttatása.

Ezek már ma is éreztetik a hatásukat, de hosszú távon még több negatív következményre számíthatunk.

Melyek ezek?

– Most, a Covid idején nyilvánvalóan a zoonotikus járványok gyakoriságának növekedését említhetjük. Az előbb említett radikális területhasználat-változtatás következménye, hogy gyakoribbak lehetnek a vadállatok, illetve az azokban élő vírusok és a civilizáció találkozásai, kontaktjai.

A koronavírus-járvány egy példája annak, milyen következményekkel számolhatunk, ha a természet rendjébe durván, mérték nélkül avatkozunk be.

Megváltozik éghajlatunk (Forrás: Pixabay.com)

A környezetváltozás hatásai általában persze legtöbbször nem globálisak, s nem olyan nagy veszteséget okozók, mint a Covid–19. A negatív visszacsatolások az egyes országokban eltérnek, bizonyos térségekben, egyes vállalkozástípusoknak már most is jelentős veszteségeket okoznak, de még igazából makroszinten, a legtöbb nemzetgazdaság teljesítményében nem mutathatók ki. Az éghajlatváltozásból fakadó extrém időjárási jelenségek érezhetően megnövelték a biztosítók kárkifizetéseit. Szintén az éghajlat változásából fakadóan a kanadai juharszirup-termelőknek rövidebb időszak áll rendelkezésükre a „szüretre”. De nem kell ilyen messzire mennünk, Magyarországon a bortermelés szempontjából kezdenek leértékelődni a déli fekvésű hegyoldalak, a nyugatiak, a keletiek pedig felértékelődnek.

Megdöbbentő, de néhány év múlva akár a magyar krumpli is eltűnhet a hazai kínálatból.

– Nemcsak a növényvilágot, hanem a rovarvilágot is nagyban befolyásolják a környezeti változások.

– Így van, radikálisan csökken a beporzó rovarok száma, mely beláthatatlan következményekhez vezethet, hiszen élelmiszer fogyasztásunk mintegy harmada függ a beporzástól. A jövőben olyan hétköznapi, magyarok számára is közkedvelt termékek is veszélybe kerülhetnek, mint a kávé és a pálinka.

A krumpli is eltűnhet a hazai kínálatból (Forrás: Pixabay.com)

– Mi az, amit mégis tehetünk?

– Ahogy említettem, alapvetően három csatornája van a természeti erőforrások eltüntetésének: a területhasználat-változtatás, az egyre növekvő anyaghasználat és az éghajlatváltozás. Utóbbi tulajdonképpen külső tényező, azaz a Kárpát-medence állapota nem elsősorban a magyarság, hanem mások döntésétől függ. Az éghajlatváltozás globális környezeti jelenség, teljesen mindegy, hogy a Föld melyik pontján eregetnek szén-dioxidot, metánt a levegőbe, gyakorlatilag a kibocsátás helyétől függetlenek a környezeti állapotváltozások.

Magyarország relatíve egy kis üvegházgáz-kibocsátó, ennek ellenére az éghajlatvédelemmel kapcsolatban a magasabb sérülékenységű országok közé tartozik.

El kell fogadnunk, hogy az éghajlatváltozás szempontjából sorsunk főleg mások kezében van, ugyanakkor nem szabad saját felelősségünkről sem megfeledkezni. A másik két területen viszont különösen sok mindent tehetünk saját jövőnk érdekében úgy, hogy itt kevésbé függünk a globális folyamatoktól. A területhasználatunk, a mi 93 ezer négyzetkilométerünk esetén kizárólagos illetékességünk van. Például a mezőgazdaságot a 19. századtól kezdve rendkívül nagymértékben kiterjesztettük az ország területén, az EU-ban csak Dániában magasabb ez az arány. Ezzel hazánkban a biodiverzitás nagymértékben csökkent, de itt egy olyan döntésről van szó, ami csak rajtunk áll, akár meg is tudjuk változtatni.

– Jó, de egy átlagember nem tudja befolyásolni a hazai mezőgazdasági rendszert.

– Igaz, hogy az egyszerű polgárnak ebben kevés közvetlen hatása van, de az általa megválasztott kormányzatnak igenis jelentős mozgástere van ezen a területen. A földhasználatban a kormányzati stratégiának fontos szerepe van. Agrártámogatásokkal ösztönözni lehetne a gazdákat, hogy érdemes legyen minél több ökológiai szolgáltatást is előállítaniuk.

Az sem mindegy, hogy Magyarország milyen attitűddel, milyen javaslatokkal vesz részt az Európai Unióban, amikor a közös agrárpolitikai támogatásokat újragondolják.

A mezőgazdaságot rendkívül nagymértékben kiterjesztettük az ország területén (Forrás: Pixabay.com)

Az anyaghasználat számos pontján is cselekedhetünk. Például a fűtési mód megválasztásában sem függünk másoktól, a tüdőnket mérgező égéstermékeket mi magunk állítjuk elő az ország számos településén a nem megfelelő tüzelési technikák alkalmazásával, akár még a hulladékok elégetésével is. Könnyen létrejönnek azok a csapdahelyzetek, amikor a kormányzat nem mer lépni, mert tart a közvélemény kedvezőtlen reakciójától, az emberek meg nem lépnek, mert semmilyen szabály vagy árjelzés nem vezérli, nem ösztönzi őket a természetkímélő, más embereket nem károsító fogyasztás felé. Ezért fontos, hogy minél többet beszéljünk a természeti tőkével kapcsolatos problémákról és a lehetséges megoldásokról, mert akkor tud létrejönni az a fajta társadalmi támogatás, aminek a megléte nélkülözhetetlen a kormányzati döntések sikerességéhez, és az a társadalmi igény, ami elől már a döntéshozók sem térhetnek ki. Talán kiléphetünk abból az ördögi körből, hogy mindenki a másikra vár.

Tóth Gábor

 

Az emberiség energiafelhasználásával egy ördögi körbe került

A nagy tartalékok bennünk vannak – a bolygónk megmenthető

Befogadhatja-e a politika a teremtésvédelmi tanítást?

(Kiemelt képünk forrása: Flickr.com)