Alföldi Róbert hazudik rólunk és tart tőlünk – kiváló fejlemények!

Létezik egy rendkívül egyszerű ökölszabály: ha egy velejéig progresszív, megátalkodott baloldali arról beszél, hogy az igazi keresztények bezzeg így és úgy tennének, akkor világosan látszik, hogy a keresztények a lehető legjobban cselekedtek. Az „igazi” keresztényekre ugyanis akkor van szüksége a baloldalnak, amikor saját becstelenségüket kell igazolniuk. Látunk erre ezer és egy példát, cselekvésekben, nevekben, minden egyéb téren, felesleges nekik újfent reklámot csapni.

Hogy kerül ez megint elő? Úgy, hogy Alföldi Róbert, az elnyomott, megnyomorított, mindenki által megtagadott rendező – akinek valami egészen fatális véletlen kapcsán magyarországi munkákkal is tele a naptára, amint erről saját maga is több alkalommal beszélt –, az ember, aki úgy kerekített glóriát a feje fölé, hogy megszűnt a megbízatása a Nemzeti Színház élén (amit valami sajátos, baloldali legendaképzés folyományaként – mi mondjuk csak szimplán hazugságnak – kirúgásként aposztrofáltak), most éppen úgy rúgott bele a keresztényekbe, hogy Iványi Gábort védte.

Ne keressék az összefüggést, én sem találom. A NAV döntésének köszönhetően az Iványi-féle egyház – tudják, ő az az Iványi Gábor, aki legutóbb például az őrület csúcsairól értekezett, amely csúcsokon trónol a miniszterelnök, ehhez a véleményéhez pedig természetesen joga van – bankszámláján inkasszáltak, így kétségkívül nehéz helyzetbe kerültek. Alföldi Róbert ebből a helyzetből vezette le, hogy egyfelől a magyar kormány keresztényüldözést folytat, másrészt, ki tudja, milyen képzetekkel terhelve, bedobta a mindig megbízhatóan teljesítő homofóbia vádját.

Hiszen tudják, a baloldal szellemileg teljes gőzzel szeret belecsúszni 1993-ba és azt hiszi, ha az antiszemitizmus-rasszizmus-homofóbia triumvírből automatikusan bedobja az egyiket, az olyan hatást kelt, mint atomfegyver a kőkorszakban.

Csakhogy ez már nem így van, lemaradtatok és súlytalanná váltatok.

Alföldi persze portálunkat is belekeverte, hiszen állítása szerint ez az a homofób oldal, amit a kormány támogat, utalva itt egy hét eleji, parlamenti interpellációra. Nem futom le azokat a kötelező köröket, miszerint milyen jó érzés fájni, mennyire dicséretes látni, hogy révbe ér a munkánk, jelen vagyunk, nyomot hagyunk, kényelmetlenséget okozunk, egyszóval Alföldinek és elvtársainak nem tetszik a melónk. Helyes!

Alföldi semmi mást sem csinál, csak alakzatban vonul és teljesíti azokat az elvárásokat, amiket kötelezően rászab a progresszió. Ezért cserébe pedig megkapja azt az ájult figyelmet és ajnározást, ami lassanként kötelező velejárója, ha bárhol is felbukkan és rendez, alakít.

A probléma megint csak annyi, hogy a beszélő fejek és a konfliktusok lehet, hogy változtak, de a megoldási javaslatok 30 éve ugyanazok: valami nagyon durvát, becsmérlőt, lealacsonyítót kell mondani az ellenfélre, lehetőleg egy baloldali tótumfaktumtól, aki az említett trióból – valószínűleg egy erre a célra fejlesztett bingó alkalmazás segítségével – bedobja az éppen aznapra rendeltet.

Sebaj, hangsúlyozzuk csak ki újra, újra és újra:

akkor vagyunk valóban jó keresztények, ha ezeknek az elemeknek nem tetszünk. Akkor vagyunk megfelelő, munkájukat az elvárható intenzitással végző újságírók, ha ezeknek az elemeknek fájunk. Végül akkor vagyunk szinte már-már megkérdőjelezhetetlenül elkötelezett, jobboldali világlátásúak, ha bármikor, amikor felmerül a nevünk, a portálunk, heveny, ökölbe szorított fejű utálkozást váltunk ki szélsőliberális körökben.

Tegnap volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Annak az alávaló ideológiának elpusztítottjaira emlékezünk, ami nem azért volt ilyen ocsmány, mert minden alkalommal félresikerült, ahogy ezt protokomcsiktól, balosoktól, anarchistáktól és egyebektől megtudhatjuk, hanem azért, mert minden alkalommal sikerült. Úgy néz ki a megvalósult kommunizmus, ahogy azt láttuk 1919-ben, 1950-ben vagy 1982-ben. Az ellenzéki összefogás talán a következőképpen még jobban érti: nincs másik kommunizmus. Az létezik, amit emberek sokasága tapasztalt meg.

És amikor azt látjuk, hogy a vörös ideológia tovább pusztít – öltözzék akár más színekbe is, feketébe, mint a BLM vagy szívárványszínűbe – bizonyos politikai oldalakon, akik a dögvészt hoznák az országra, amennyiben erre lehetőséget kapnának, akkor azt kell mondanunk, hogy elmentek ti a fenébe. Azok a házi kobzosok pedig, akik ezeknek az erőknek a lakájművészei, különösen és kiváltképpen elmennek a fenébe.
Mindemellett pedig nagyon örülünk, ha szörnyülködtök!

 

Trombitás Kristóf

A szerző további írásait ide kattintva olvashatják. 

Elkezdtünk fájni, és ennél csodásabb dolog nem is történhetett volna

 

Kiemelt kép forrása: Facebook, Alföldi Róbert hivatalos oldala.