Földi László egykori hírszerzővel a rendszerváltoztatásról, az azt követő irányított privatizációról, a hazai és az ellenérdekelt titkosszolgálatok működéséről, illetve a gentleman agreement kudarcáról beszélgettünk. Interjúnk első része itt érhető el.
– A titkosszolgálatok mit éreztek meg a rendszerváltozás előtti átalakulásból, mennyire volt világos számukra, hogy külső erők is bele kívánnak avatkozni a politikai döntéshozatalba?
– Ami a titkosszolgálatok oldalát jelenti, azt én a hírszerzés oldaláról magam is láttam. A ’80-as évek végén a hírszerzés is végiggondolta, hogy milyen lehetséges „jövők” állnak Magyarország előtt. Természetesen nem tudta egészen pontosan megfogalmazni ezt, de az egyértelművé vált, hogy a korábbi politikai berendezkedés megszűnik, és egy egészen más világ jön.
Nekünk ez nem volt annyira meglepő: a magyar hírszerzők korábban a nyugati világot járták.
Láttuk, hogyan rendezkedik be egy szabad ország, hogyan építkezik egy polgári demokrácia. Ebből következően nem volt nehéz kiszámolni azt sem, hogy Magyarország milyen út előtt áll.
hirdetés
Földi László titkosszolgálati szakértő (Forrás: Földi László)
– A titkosszolgálatok is tele voltak olyan személyekkel, akik a régi rendszert szolgálták. Mi lett velük?
– A változás környékén az akkori idősebb vezetők gyorsan kiestek a sorból. Egyes káderek maguktól is elmentek, már nem kívántak az új rendszerben működni, ugyanakkor voltak, akiket családi okok miatt küldtek el, például a párt vagy a kormánytagok hozzátartozóit. A többség fiatal, egyetemet végzett, nyelveket beszélő operatív tiszt volt – ők többségükben lelkesen fogadták a változásokat, annak ellenére, hogy a korábbi rendszerben is dolgoztak.
Az átalakulás végső soron békésen zajlott, de azért voltak vadhajtásai: például a kikerülők egy része beállt a régi rend csapatába… Róluk regényeket lehetne írni.
– Lényegét tekintve mi változott meg a rendszerváltozás során?
– A működő rendszerek tudták végezni a munkájukat, ám az átmenet problémái miatt az ország védtelenné vált. A fiatal vezetők úgy gondolták, új irányokban kell gondolkodni, azt pedig majd a felálló új politika fogja meghatározni, hogy pontosan milyen titkosszolgálat is kell neki..
Hogy milyen irányok lesznek a változást követően, azt nem volt nehéz kiszámolni – el is indult ezeknek a kiépítése. Jómagam is dolgoztam ebben. Amikor az Antall-kormány megválasztásra került, akkor a hírszerzés már képes volt olyan kérdésekre választ adni, amelyek a kormánytagokat érdekelhették.
Ilyen volt a diaszpórában élő magyar kisebbség problematikája, a környező országok kérdésköre, a szervezett bűnözés és a nemzetközi szintű terrorizmus kérdései, és még sorolhatnánk.
Ezek azok a témák, amelyek napjainkban is napirenden vannak.
Antall József 1989-ben (Forrás: Wikipedia.hu)
– Az átalakulás során ki számított Magyarország barátjának és ki az ellenségének?
– Egyértelművé kell tennem, hogy a titkosszolgálatok mindig nemzetiek. Nekik a saját országukat kell védeni, így a fogalmakat egyszerűsíteni kell: ellenérdekű szolgálatok együttműködése vagy szembenállása a helyes megnevezés.
A titkosszolgálatok világában sem a „barát”, sem az „ellenség” fogalmának nincs értelme.
1989-re az ország védtelenné vált, és akkor azonnal próbáltak fogást találni rajta. Ezért nem lehet megróni a külföldi titkosszolgálatokat: ez volt a dolguk. A hírszerzés lényege, hogy ott nyomul, ahol tud, még akkor is, ha az adott pillanatban nincs szüksége az adott pozícióra. A titkosszolgálat egy felderítő egység, mely a jövő hálózatait igyekszik kiépíteni, hogy majd képes legyen a felmerülő kérdésekre választ adni. Ez teljesen más műfaj, mint a napi szintű külpolitikai, gazdaságpolitikai, vagy éppen médiapolitikai területeké, ahol a már megtörtént tényekből kell következtetéseket levonni.
A titkosszolgálatoknak, a hírszerzésnek nem létező tényekből kell következtetéseket levonnia.
Azonban ahhoz, hogy ez később információvá érjen, folyamatosan építkezni kell. Ha egy szolgálat azt látja, hogy egy ellenérdekelt rendszer meggyengül, akkor abban a pillanatban terjeszkedni kezd… Ezt történt Magyarországon is.
– A külkereskedelmi cégek mennyire játszhattak abban szerepet, hogy a magyar nemzetgazdaság meggyengült a változásokra?
– A külkereskedelmi cégek speciális jogokkal rendelkeztek, és a titkosszolgálatok „keményen” benne voltak ezekben a cégekben, hiszen ez egy út volt az akkori ellenfél irányába operatív és gazdasági szempontból egyaránt. A rendszerváltozás közeledtével ezek a csoportok nemcsak pártutasításra, hanem saját zsebre is elkezdtek dolgozni, mindezt számukra a nemzetközi kapcsolataik tették lehetővé.
A ’80-as évek végétől gyakorta őket is felhasználták, hogy ismeretségeik folytán pozíciót tudjanak szerezni.
Érthető, hogy azokra a nyugati üzletemberekre, akik már a rendszerváltás előtt jártak Magyarországon és ott kapcsolatokat kötöttek, barátként tekintettek. ’94-ben, amikor a korábbi korszak káderjei visszakerültek a hatalomba, kiváltképpen tárt karokkal fogadták őket, ennek pedig komoly gazdaságpolitikai következményei voltak.
A privatizáció problémája is így érthető meg: a már meglévő nemzetközi és hazai kapcsolati háló módszeresen és igen gyorsan ki tudta rabolni az országot.
Az iparágak eltüntetését a szocializmus alatt még nem tudták kivitelezni, de ’90 után, a régi káderkapcsolatok révén gyerekjátékká vált.
A Magyar Külkereskedelmi Bank fiókja 1973-ban. Képünk illusztráció (Forrás: Fortepan.hu)
– Említette, hogy a rendszerváltás idejében az ország védtelenné vált. Mikorra sikerült helyreállítani a titkosszolgálatok működését?
– A legnagyobb gondot az jelentette, hogy itt nem csak egy év hiányosságairól volt szó. A védelem már a ’80-as évek végén meggyengült. Akkor jött a változás. Egy darabig a politika sem tudta, mit kezdjen a titkosszolgálatokkal, a régi káderekkel, akik blokkolták a rendszert. Eltelt négy-öt év, amíg a létező rendszer munkavégzése képes volt átállni arra a fordulatszámra, amivel el tudta látni a tőle elvárt feladatot. Nem sokkal később viszont megjelentek a korábbi ellenfelek: a NATO szervezete és csapatai. Mivel már egy körbe tartoztunk, felajánlották az együttműködést. Jó érzés volt tudni, hogy megjöttek a barátok, akik kezet nyújtottak, hogy felejtsük el a múltat… Ezzel tovább altatták az éberségünket.
Amíg mi örömködtünk, addig ők kutattak és előretörtek.
Azzal, hogy mi visszamenőleg betartottuk a gentleman agreement-et, jelentős hátrányt szenvedtünk. A pozícióelőnyeiket pedig felhasználják ellenünk – ez az oka annak, hogy bizonyos nyugati politikai erőterek – Brüsszel–Bonn–Washington – nem feltétlenül barátilag közelednek felénk.
A Földi Lászlóval készített interjúnk előző része itt olvasható.
Tóth Gábor
A Magyarország kirablásával szerzett pénzből zajlott a privatizáció
Lezsák: Antall József megkért, hogy erről senkinek se beszéljek
Kiemelt képünk forrása: Földi László
