Fűrész Tünde: A családnak nincs alternatívája
– Jól érezzük, hogy a kormány az utóbbi években mintha erősen szembemenne a nyugat-európai családpolitikai trendekkel?
– Valóban jól láthatóan van egy magyar út, amely a népesedési problémákat aktív családpolitikával kezeli. Ennek az irányvonalnak a lényege – immár tíz esztendeje – a családpárti elkötelezettség. Magyarország igyekszik minél jobban segíteni a családokat, megerősíteni a család intézményét és a családi értékeket, ahelyett, hogy a migrációt támogatná. Ezzel szemben a világ más pontjain felerősödtek a családellenes hangok, melyek a házasságkötést, a gyermekvállalást csak „maradi” szokásnak tartják.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy éppen a koronavírus-járvány idején kezdték el egyre jobban relativizálni a család intézményét…
Egyre erősebbé válik az abortuszpártiak hangja, illetve azoké, akik az egyneműek házassága mellett kardoskodnak. Elgondolkodtató, hogy miért pont most, a globális krízishelyzetben indult meg számos vonalon egy családok elleni összehangolt támadás. Szerintem ennek az az oka, hogy a járvány idején egyértelműen kiderült: a családnak nincs alternatívája. Amikor baj van, mindenki leginkább a családtagjaira számíthat, a családjára támaszkodhat – hiszen a család olyan védőburkot jelent, amit semmi sem képes helyettesíteni.
A KINCS kérdőíves kutatásai tavasszal és az őszi időszakban is azt igazolták, hogy a koronavírus-járvány megerősítette a családi kapcsolatokat. A válaszadók negyede érezte úgy, hogy a tavalyi évben szorosabbá váltak a családi kötelékei, és csak 4 százalék számolt be ezen a téren romlásról. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy a világ számos pontján bizonyos csoportok azon munkálkodnak, hogy a család szerepét kisebbítsék. Az ő harsány hangjuk – megtámogatva egyes nemzetközi szervezetek hivatalos állásfoglalásaival – felbátorítja azokat, akik a hagyományos családokat marginalizálni szeretnék.
– Nyugat- és Kelet-Európa radikálisan eltérően viszonyul a genderideológiához. Mi lehet ennek az oka?
– A történelmi okok biztosan közrejátszanak ebben. A volt szocialista országokban a közösségeket, így a családot is mindig igyekeztek elnyomni, háttérbe szorítani. Arra törekedtek, hogy minél inkább különválasszák egymástól a családtagokat. Nem véletlen például, hogy a panellakásokban nem alakítottak ki olyan étkezőhelyiséget, ahol az egész család együtt le tudott volna ülni, vagy hogy a hetes bölcsődékkel elválasztották egymástól a szülőket a gyermekeiktől, a házgyári lakásokat pedig úgy alakították ki, hogy alkalmatlanok legyenek a többgenerációs együttélésre.
A család megbecsültsége épp a sok évtizednyi ellehetetlenítés miatt sokkal erőteljesebb a poszt-szocialista országokban.
Ezt támasztja alá a Századvég KINCS-csel közösen végzett legfrissebb európai kutatása is, melyből kiderült, hogy a magyar az egyik leginkább családközpontú nemzet a kontinensen.
– Elképzelhető, hogy Nyugat-Európa csupán azért foglalkozik ennyit a genderideológiával, hogy elterelje a valós problémákról a figyelmet?
– Igen, ebben kétségtelenül lehet valami. Sok olyan ügyet emelnek fel, ami elfedi a lényegi kérdéseket. Nagyon álságos például, amikor a gyermekvállalást és a környezetvédelmet összekapcsolva azt állítják, hogy a sokgyermekes családok jobban szennyezik a környezetet. Pedig a gyermekes családok egy főre vetített ökológiai lábnyoma nyilvánvalóan kisebb, mint azé, aki egyedül él egy háztartásban, egyedül használ egy autót, stb.
Ráadásul az is bebizonyosodott, hogy a gyermekesek sokkal környezettudatosabbak, mint az egyedülállók, akik inkább csak beszélnek erről a problémáról, de nem igazán tesznek érte a mindennapokban.
Sokkal kényelmesebb távoli, elvont ügyek mellett kiállni, mint olyanokért, amelyek kézzelfoghatók. A család nagyon is valós és közeli, ezért érthető, hogy akik elvont globális ügyek mellett szállnak síkra, azoknak nem vagy kevésbé fontosak a családi kötelékek… Pedig egy működő társadalomhoz nem egymásnak feszülő érdekcsoportok, hanem kiegyensúlyozottan működő családok kellenek. 
– Mit gondol, Nyugat-Európa valóban a migráció segítségével kívánja megoldani a demográfiai gondjait?
– Ez tapasztalható, igen – de azt is látni kell, hogy maguk a nyugat-európai politikusok sokkal jobban hisznek a migrációban, mint azok, akiket képviselnek. A nyugat-európai közvélemény-kutatások adatai ugyanis nem a bevándorláspárti politika társadalmi támogatottságát igazolják. Érdekes jelenség, hogy a nagyarányú bevándorlás ellenére 2010 óta közel 10 százalékkal csökkent a termékenységi ráta még az olyan, korábban családcentrikusnak tartott országokban is, mint amilyen Franciaország vagy Svédország.
Mindeközben Magyarországon 24 százalékkal nőtt.
– Ugyanakkor Magyarországon is évtizedek óta súlyos gondot jelent az alacsony születésszám.
– De most már van mögöttünk tíz kiegyensúlyozott, családbarát év, amelyben a kormány nagyon következetesen, aktívan támogatta a magyar családokat. Ennek eredményei láthatók is a népmozgalmi adatokban. 2020-ban a gyermekvállalási kedvet mutató termékenységi ráta 1,55-re emelkedett – utoljára 25 éve láthattunk ennél magasabb számot. Tíz év alatt kis híján megduplázódott a házasságkötések száma, és a válások aránya is hat évtizede nem látott mélypontra került. A születésszám kisebb mértékben ugyan, de szintén emelkedett, még úgy is, hogy tíz év alatt közel 20 százalékkal csökkent a szülőképes korú nők száma.
Ha a gyermekvállalási kedv a 2010-es értéken maradt volna, akkor az elmúlt évtizedben 115 ezer kisbabával kevesebb született volna meg!
Európában egyébként a termékenységi ráta nálunk nőtt leginkább, a házasságkötések számának növekedésével pedig az élvonalba tartozunk. 2015 óta már több gyermek születik házasságban, mint azon kívül, és jelentősen csökken a gyermekkel rendelkező párok közötti válások száma. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a párkapcsolatok és a gyermekvállalás körülményei is stabilabbak, mint korábban.
Csak remélni tudjuk, hogy a koronavírus-járvány miatt ezek a kedvező folyamatok nem fognak megtorpanni. 
A demográfusok szerint a népesség fenntartásához 2-2,1-es termékenységi arányszám szükséges. A Kopp Mária Intézet felmérése szerint a magyarok átlagosan 2,3-2,4 gyermeket szeretnének. Ehhez képest ma átlagosan 1,55 kisbaba születik. Ez a szám nem tűnik magasnak, de 2010-ben még csupán 1,25 volt!
A családtámogatási intézkedésekkel elkezdtünk közelíteni a kívánt érték felé. A cél, hogy megszülessenek a vágyott gyermekek. A demográfiában csak lassan érzékelhetők a változások, de úgy néz ki, jó irányba haladunk, ami mindenképpen örömteli.
– A születések mellett sajnos szólni kell az abortuszokról is… Ezen a téren milyen változásokat lehetett megfigyelni az utóbbi években? – Ma nagyjából négy születésre jut egy terhességmegszakítás – a 2000-es években még háromra jutott egy, és sajnos voltak olyan idők is a 60-as években, amikor magasabb volt az abortuszok száma, mint a születéseké!
Sokkoló, de 1954 óta 6 millió abortuszt végeztek el Magyarországon, és ehhez képest 8,5 millió gyermek született.
Mostanra viszont történelmi mélypontra került a terhességmegszakítások száma, utoljára az abortusz-tilalom idején volt ennél alacsonyabb. Persze az évi 25 ezres szám is elszomorító, de az azért jó jel, hogy 2010 óta 36 százalékkal kevesebb ilyen beavatkozást végeztek. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a házasságokban még jelentősebben csökkent a terhességmegszakítások száma, hiszen akik házasságban élnek, azoknál ötven százalékos volt ez a csökkenés. A nemzetközi összehasonlítást nagyon megnehezíti, hogy számos ország esetében nincsenek publikus adatok az abortuszok pontos számáról.
Elgondolkodtató, hogy az Eurostat például miért nem hozza nyilvánosságra a Skandináv államok, vagy akár Hollandia terhességmegszakításokra vonatkozó adatait…
– Hogyan igyekszik a kormányzat tenni azért, hogy még kevesebb terhességmegszakítás történjen az országban?
– A magyar kormány számos olyan családpolitikai intézkedést vezetett be, amelyek esetében a támogatás vagy az adott kedvezmény már a 12 hetesnél idősebb magzat után is jár. A családi adó- és járulékkedvezmény, a CSOK és a babaváró támogatás is igényelhető már a várandósság alatt is.
Az állam ezzel is kifejezi életpárti elkötelezettségét – és valószínűleg sokaknak segít ez abban, hogy anyagi okok miatt ne kelljen az abortusz mellett döntenie.
Úgy vélem, az elmúlt tíz év megmutatta, hogy a magyarok számára kiemelten fontos – és egyre fontosabb – a család, illetve a hozzá kapcsolódó értékek. Sokkal inkább család- és gyermekközpontú módon gondolkozunk, mint korábban – amihez nagyban hozzájárul az is, hogy a családpolitika következetesen támogatja azokat, akik az élet, a gyermek és a család mellett döntenek.
