Egyre több olyan élethelyzet van, ahol anyagilag is jobban megéri családosnak lenni! – Fűrész Tünde a Vasárnapnak

Egy éves a Családvédelmi Akcióterv. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) megalakulása óta aktívan részt vett a javaslatok kidolgozásában, illetve több kutatás során is vizsgálta, mennyire hatékonyan segíti az intézkedéscsomag a családokat. Fűrész Tündével, az intézet elnökével beszélgettünk az évforduló kapcsán.

– Egy év telt el az intézkedés bejelentése óta. Lehet már látni, mennyire sikeresek az akcióterv elemei?

– A Családvédelmi Akcióterv az elmúlt tíz év családokat segítő intézkedései közül a legkiterjedtebb, legösszetettebb és legnagyvonalúbb, mondhatni az előzőek kicsúcsosodása. Egy évre visszatekintve, az eredmények tükrében pedig már az is jól látható, hogy a leghatékonyabb és a legeredményesebb is. Pozitívan befolyásolta a népesedési adatokat, a kutatások pedig megmutatták, hogy az ország minden pontján nagyon nagy népszerűségnek örvend, ahogy általában a kormány családpolitikája is.

– Jelen pillanatban melyek azok a legfontosabb területek, amelyek a KINCS kutatásainak fókuszában vannak?

– Elsődleges feladatunk a családpolitikai kezdeményezések, kiemelten a családvédelmi akcióterv intézkedéseinek nyomon követése, hatásainak vizsgálata. Napról napra figyelemmel kísérjük, hogy kik veszik igénybe, hol és milyen módon, illetve elemezzük ezek hatásait, eredményeit. Nagyon örvendetes adatokról tudunk beszámolni az egy éves évforduló kapcsán, hiszen a demográfiai mutatók is javultak, az igénylések száma is növekszik, ráadásul a pozitív tendenciát a koronavírus sem törte meg.

– Egyéb témákat is górcső alá vesznek?

– Természetesen. Végeztünk már kutatást a szülés körülményeiről, a gyermekvállalás motivációiról vagy a generációk közötti kapcsolatokról. Társadalmi csoportok kutatóközpontunk a hátrányos helyzetű roma családok szempontjából vizsgálja a családpolitikai intézkedéseket, míg Neveléstudományi kutatóközpontunk legutóbb például az értékteremtő gyermeknevelési elvekről, attitűdökről végzett felmérést a szülők és a pedagógusok körében. Izgalmas volt még idén a környezetvédelemmel kapcsolatos felmérésünk, amelynek eredményeiből kiderült, hogy akik családban élnek, sokkal környezettudatosabbak. Tíz éves a kormányzás, ehhez kapcsolódóan is több összefoglalót készítettünk – megnéztük például, hogy az elmúlt tíz évben kik szültek, hol, és milyen folyamatok látszódnak az ő esetükben. És természetesen a koronavírus-járvány idején is megkerestük a családokat telefonos kutatásunk során. A válaszokból kiderült, hogy

a család megtartó, védelmező ereje nagyon fontos az ilyen megpróbáltatásokkal teli időkben, hiszen úgy tűnik, akik családban élnek, sokkal jobban kezelték és kiegyensúlyozottabban élték meg ezt a nehéz helyeztet.

Ahol tehát jól működik a család, ott védő szerepe van.

– Mennyit változott a családok társadalmi megítélése az elmúlt tíz évben? Hogyan hatott ez a gyermekvállalásra?

– Tíz évvel ezelőtt a családok ügye még a szociálpolitika része volt. A családokról úgy vélekedtek, hogy csak a pénzt viszik, akinek pedig sok gyermeke volt, annak számolnia kellett a szegénység nagyobb kockázatával. Véleményem szerint az elmúlt tíz év legnagyobb eredménye, hogy ez mára megváltozott. Ma már trendi gyermekeket nevelni, sokgyerekesnek lenni. Egyre több olyan élethelyzet van, ahol anyagilag is jobban megéri családosnak lenni! Például a csecsemőgondozási díj megemelésének köszönhetően egy kisbabás anyuka gyermeke fél éves koráig gyakorlatilag több pénzt fog kapni, mint korábban a munkahelyén, hiszen a 100 százalékra emelt CSED-ből kevesebb a levonás, mint a bérből. Ugyanez az elv érvényesül a családi típusú adórendszerünkben is.  Miniszterelnök úr a harmadik Budapesti Demográfiai Fórumon ezt úgy fogalmazta meg, hogy

akik gyermeket hoznak a világra, kerüljenek jobb anyagi helyzetbe, mintha nem vállaltak volna gyermeket.

– Vannak kritikus hangok, amelyek szerint többet kéne fókuszálni azokra a családokra, amelyekben már az első vagy a második gyermek megszületése is akadályokba ütközik – és nem kiemelten a harmadik gyermek vállalását támogatni…

– Pedig elég sok minden történt annak érdekében, hogy akár az első, akár a második gyermekek is megszülethessenek – lehetőleg minél korábban, hiszen amennyivel később születik meg egy gyermek, annál kisebb az esély rá, hogy aztán testvérei is legyenek. Gondoljunk csak a hallgatói gyedre, a diákhitel lehetőségére, a csokra, illetve most a babaváró támogatásra, amely óriási lehetőség a fiatal családalapítók számára. Sok olyan intézkedés is született, amely azt segíti, hogy ne kelljen gondolkozni, jöhet-e a második baba: például a családi adókedvezmény az elmúlt években megduplázódott a kétgyerekeseknél. Vagy ott van a gyed extra, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen három évet várni, amíg a testvér mellett döntenek, mert ha előbb jön a kicsi, akkor ugyanúgy megkapják az első gyermek után járó ellátásokat is. És még sorolhatnám, hiszen ide tartoznak a csok-kedvezmények, vagy éppen a jelzáloghitel-elengedés – ezek mind-mind gyermekszámhoz igazodva, egyre növekvő mértékben támogatják azt, ha kistestvér érkezik a családba.

– Vannak olyan tényezők, amelyek nem az anyagiakon múlnak. A családbarát szülészet például tipikusan ilyen, hiszen a szakértők pozitív hozzáállása rengeteget jelent…

– A szülés élményéről is készítettünk egy kutatást a tavalyi évben – kétezer édesanyát kérdeztünk meg a szülés során szerzett tapasztalatairól. Valóban jól látszik, hogy ha családbarát körülmények között szül egy édesanya, ha ott vannak körülötte azok, akiket szeret, és ezzel megvan a kellő társas támogatás (elsősorban az édesapa jelenléte), az nagyon sokat számít. Szintén pozitív a szülésélmény, ha természetes módon szül egy nő, minél kevesebb beavatkozással, császármetszés nélkül. Véleményem szerint ahhoz képest, hogy a szülészetek világa egy nagyon merev keretek között működő rendszer, nagy előrelépés, hogy

egyre több olyan szülész-nőgyógyász van, aki látja a fontosságát annak, hogy ezt a fajta családbarát szemléletet bevigye a mindennapi munkába. Ez segíthet abban, hogy több gyermeket merjenek vállalni az édesanyák.

A szülésélmény az egyik legfontosabb esemény egy nő életében és nagyon nem mindegy, hogy pozitív vagy negatív érzésekkel éli meg!

– Milyen módon lehet tovább erősíteni a családbarát szülészeteket, hogy ne csak a szülőszobák legyenek korszerűek, hanem a szakmai háttér is?

– A családbarát szülészeti pályázatokban van képzési elem is, illetve mentálhigiénés támogatás – nemcsak infrastrukturális fejlesztésekre fordítják az összegeket, hanem szakmai szemléletformálásra is.

– Hogy állnak jelen pillanatban az édesanyák a munkaerőpiacon? Nehezebben rúg labdába egy háromgyerekes anyuka? Miért van az, hogy Magyarországon még mindig csak 5 százalék az atipikus foglalkoztatási formák aránya?

– Valószínűleg a járványhelyzet ezen változtatni fog, hiszen nagyon sok munkakörről kiderült, hogy elvégezhető távmunkában is. Összességében

az elmúlt tíz évben Magyarországon nőtt legjobban a nők foglalkoztatási rátája,

és ha megvizsgáljuk azokat, akik gyermekeket is nevelnek, akkor azt látjuk, hogy pont a három és többgyermekesek, illetve az egészen kis gyermeket nevelők körében volt a legnagyobb mértékű a növekedés. A két év alatti gyermeket nevelőknek ugyan még mindig csak 18 százaléka dolgozik, de tíz évvel ezelőtt ez az arány csupán 12 százalék volt, azaz másfélszer többen dolgoznak most közülük. A nagycsaládos édesanyáknak pedig az 52 százaléka van jelen a munkaerőpiacon, míg tíz évvel ezelőtt ez 37 százalék volt. Van tehát előrelépés és úgy tűnik, azok az intézkedések, amelyek azt erősítik, hogy ne kelljen választani a család és a munka között, meghozták az eredményüket.

– Mi hiányozhat még a nők nagyobb arányú foglalkoztatásához?

– Az atipikus munkaformák minél nagyobb jelenlétét említeném elsősorban, hiszen ha valakinek kisgyermeke van – különösen, ha sok–, arra nagyon jó megoldást tudna nyújtani az atipikus munkavégzés: a részmunkaidő vagy a távmunka, gyakran csak átmeneti jelleggel, amíg kicsik a gyermekek. Bízom benne, hogy a járvány után a munkáltatók is felismerik, hogy ezekre az átmeneti időszakokra érdemes biztosítani ezeket a lehetőségeket, mert akkor nem veszítik el az egyébként jó munkaerőnek számító édesanyákat.

– Az édesapák mennyivel vannak könnyebb helyzetben? Nekik miért csak 5 nap szabadság jár a gyermekük születésekor, holott a környező országokban ez már változott?

– Ez előbb-utóbb nálunk is emelkedni fog, hiszen egy uniós irányelv 10 napot határoz meg, de ennél több nem nagyon szokott lenni. Abban van különbség az egyes országokban, hogy a gyermekgondozási időszakból mennyit vehet igénybe az édesapa és ez kizárólag csak őt illeti-e. Magyarországon a család választása, hogy az anya, az apa vagy akár a nagyszülő megy-e el gyedre vagy gyesre. Itthon tehát a család döntése, hogy melyik családtag veszi igénybe a gyermekgondozási időszak alatt járó ellátásokat, míg másutt, ha az apa nem él a lehetőséggel, akkor az az időszak elveszik a család számára. Ráadásul ha ki is veszik a hosszabb apás szabadságot, nem biztos, hogy azt ténylegesen a gyermek gondozásával töltik. Svédországban például egyes hírek szerint ezt az amúgy kötelezően apáknak járó időszakot időnként rénszarvas-vadászatra használják fel az apukák, emiatt szokták is viccesen rénszarvas-szabadságnak hívni.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy inkább egy szemléletbéli kérdésről van szó?

– Igen, de az látszódik itthon is, hogy egyre nagyobb teret nyernek az édesapák: több mint ötszörösére nőtt a gyedet igénybe vevő férfiak száma. Élethelyzettől függ, hogy melyik családnak mi a jobb. Ha az édesanya jobban keres és szívesen otthon hagyja az édesapára a gyermeket, akkor miért ne tenné? Úgy látom, ez – főleg a fiatalabb generáció körében – már egyáltalán nem jelent problémát. Azt azért hozzá kell tenni, hogy összességében a magyar társadalomban a hagyományosabb női-férfi szerepek vannak inkább jelen. A közvélekedésben még mindig a férfi elsődleges szerepe, hogy eltartsa a családját. De nem sokkal kevesebben mondják azt is, hogy aktívabb, a családjukban jelen lévő édesapákra van szükség. Ez a kettősség jól megfigyelhető máshol is, például a család fenntartása kapcsán. 80 százalék szerint jó, ha két kenyérkereső van a családban, de ugyanennyien gondolják azt, hogy a családanyai, háziasszonyi szerep éppen annyit ér, mint munkahelyen dolgozni. Ez a kettősség tehát mindkét nem esetén jelen van.

– Lehet, hogy még nem döntött a társadalmunk, hogy milyen irányba akar elindulni…

– Talán nem is kell, hiszen minden család és élethelyzet más és más! És a két kijelentés össze is egyeztethető…

– Az atipikus foglalkoztatás jutott eszembe, ami az apukák esetében is segítség lenne…

– Ebben a tekintetben én tényleg bizakodó vagyok, a járvány után nagyon sok olyan munkáltatót hallottam pozitívan nyilatkozni az atipikus foglalkoztatásról, aki eddig nem hitt ebben. Más kérdés, hogy vannak munkakörök, amikben ez nem lehetséges. Erről is készítettünk felmérést a járvány idején, és jól látszottak a területi különbségek: Budapesten a válaszadók ötven százaléka tudott otthonról dolgozni, míg vidéken csak alig több mint tíz százalék, ami érthető, mert például mezőgazdasági munkát nem lehet otthonról végezni, viszont biztosan végezni kell vele naplementéig.

– Szóba kerültek a külföldi példák. Magyarországon nagyon bőkezű a családtámogatási rendszer, míg Svájcban például csupán három hónapot maradhat otthon az édesanya a gyermekével, ugyanakkor Franciaországban magasabb a termékenységi ráta… hol helyezkedünk el a képzeletbeli rangsorban, mit csinálnak másként a franciák?

– Létezik ilyen rangsor, mi magunk is készítettünk egyet Európai Családpolitikai Kitekintő címmel, amiben azt vizsgáltuk, mennyire összetett az ellátások köre – és Magyarország az élmezőnyben végzett Franciaországgal együtt. Itthon nagyon sokféle ellátás közül tudnak választani a családok. Azt a fajta rugalmasságot próbálja megteremteni a kormány, hogy minden élethelyzethez legyen választható támogatás. A termékenységi ráta Franciaországban valamelyest visszaesett az elmúlt években, annak ellenére, hogy nagyon sok a migrációs hátterű család. Ehhez képest mi felzárkóztunk – sereghajtóból a középmezőnybe – az utóbbi években, és elértük az Unió átlagát. A franciáknál egyébként nagyon kiterjedt hagyománya van a családtámogatásoknak – amit, hozzá kell tenni, az elmúlt években elég erősen megnyirbáltak –, de még így is jelentős segítséget kapnak ott a családok. Nálunk igazán aktív és következetes, hosszú távú stabilitást biztosító családpolitika gyakorlatilag nem létezett 2010 előtt, a balliberális kormányok vagy eltörölték, vagy pedig lecsökkentették a családtámogatásokat, ami megmaradt, azt pedig a szociálpolitika alá nyomták és inkább segélynek tekintették.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy Magyarország felfutóban van?

– Az elmúlt félév népesedési adatai nagyon biztatóak, a családok anyagi helyzete sokkal kedvezőbb, mint tíz éve, és a gyermekvállalás és nevelés megbecsültsége is rengeteget javult. Meglátjuk, hogy a demográfiai változások egyszeri hatás eredményei, vagy kitart a javulás majd a későbbiekben is, de a pozitív folyamatok egyelőre jól láthatóak. Nem csak a születések számában, a termékenységben, de a házasságkötéseknél is, amelyek nagyon jelentősen emelkedtek az elmúlt időszakban.

– Mi a helyzet a válásokkal?

– Egyelőre nagyon jól alakul ez a terület is: a 2019-es évben 60 éves mélypontra került a válások száma. Hogy akik most megházasodnak, azok együtt maradnak-e? Ez egy újabb kihívása a családpolitikának! Olyan környezetet kell teremteni, ahol a családok, a párkapcsolatok stabilitása biztosított.

– Ezt lehet családpolitikával, anyagiakkal befolyásolni?

– Én azt gondolom, hogy lehet. Egyrészt az anyagi stabilitás hozzájárul a párkapcsolati stabilitáshoz, a családi kohézió erősödéséhez. A családbarát szemlélet, amely elismeri a házasságot mint értéket, a gyereknevelést mint becsülendő tevékenységet, szintén támogatja a családok egyben maradását.

– Az életvédelem be tud kapcsolódni ezekbe, ezt lehet befolyásolni hasonló módon? Magyarországon, noha az elmúlt időszakban csökkent, még mindig nagyon magas a terhességmegszakítások aránya.

– Több mint harmadával, 40 ezerről 26 ezer alá csökkent az abortuszok száma – biztos vagyok benne, hogy abban, hogy ez így alakult, szerepe van annak, hogy a közbeszéd és általában a családbarát megközelítés ma már tényleg jelen van az országban.

– És a külhoni magyarok támogatásában is…

– Rendkívül fontos, hogy a kormány kimondja: minden magyar gyermek kincs, szülessen bárhol is a világban, és számos olyan intézkedés létezik, amely ezt hivatott bizonyítani. Akár a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program, azok a támogatások, amelyeket a családok kapnak az oktatás területén, vagy a Köldökzsinór-program, amelynek keretében egy magyar kisgyerek megkaphatja ugyanazt az összegű anyasági támogatást, mint itthon, és ugyanúgy lehet számára babakötvényt nyitni. Ezek tényleg nagy lépések!

– Nagyon régóta foglalkozik családpolitikával, hiszen annak idején részt vett Soltész Miklóssal a 2010-es kormányprogram családügyi részének kidolgozásában. Hogyan látja, milyen utat tett meg a családpolitika napjainkig Magyarországon?

– 2010-ben még értetlenül néztek, ha családügyről, családbarátságról beszéltünk, mostanra pedig a családpolitika a kormányzat egyik legsikeresebb, ha nem a legsikeresebb területévé vált, amiben óriási szerepe van Novák Katalin államtitkár asszonynak. A családok kiterjedt anyagi támogatásán túl

azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy a családbarát szemlélet és hozzáállás most már a mindennapjaink részévé vált.

Magyarországon mindenki érti és elfogadja, sőt divatosnak és követendőnek tartja a családbarát megoldásokat, a családok támogatását erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt.

 

Kiemelt képünkön Fűrész Tünde (Forrás: Vasárnap.hu, Tóth Gábor)