Méltatlanul kevés figyelmet kapott a héten Dobrev Klára legújabb kis négysorosa, pedig a mesterműveket el kell ismerni, bárki billentyűzetéből származzanak is: lírai tömörsége ellenére olyan mennyiségű síkon bír bicskákat nyitogatni az olvasók zsebében, amire csak a legnagyobbak képesek.
Idézném is az opuszt a maga teljes valójában:
„A 2022-es választás után lesz dolgunk bőven. De egy dolgot már
most felírhatunk. Első nap, első feladat: az összes törölt jegyet
visszaírjuk a Neptunba. Nem jogászkodunk, nem mérlegelünk,
megvédjük a fiatalok jövőjét a zsarnokságtól! #freeszfe”
hirdetésHa jól értem, azokról a jegyekről beszél a képviselőasszony, amelyeket a Színművészeti Egyetem most törölt ugyan, de a hivatalos nyilatkozatok szerint február első felében akkurátusan vissza fog vezetni. Ezeket készülne Dobrev Klára rejtélyes okokból még egy példányban beírni 2022 tavaszán, ha engedi a Neptun, ha nem. De ne akadjunk fenn az eleve hibás premisszán – kár lenne emiatt nem elmerülni a szöveg részleteiben.
Itt van mindjárt a jogállamiságtól csöpögő alapvetés: „nem jogászkodunk, nem mérlegelünk”. Szelíden átsejlik rajta a családi hagyomány, Apró nagyapáék rendszerének nagyvonalú hozzáállása: minek piszmogni a bonyolult paragrafusokkal, ha egy szemlőhegyi villát el is lehet zabrálni; minek egyes fiatalok tehetségét és szorgalmát mérlegelni, ha reakciós felmenőik miatt jól ki is lehet velük babrálni. Hasonlóképpen 2022-ben sem lenne szükség unalmas jogászkodásra, pláne meritokratikus teljesítmény-ellenőrzésre:
ő, I. (Szelíd Szívű) Dobrev Klára simán beírja a jó kádergyerekeknek a jelest, egyenesen a Miniszterelnöki Hivatalból – ugyanitt pártigazolványért cserébe ingyen borászati szakdolgozat kapható.
Sajátos felvetés az is, hogy „a fiatalok jövőjét” meg kellene védeni valamiféle „zsarnokságtól”. Én teljesen megértem, hogy Dobrev Klárának bizonyos érdeke fűződik a „zsarnokság” fogalmának relativizálásához, de azért itt mégiscsak olyan fiatalokról van szó, akik egy államilag fenntartott egyetemen a következőkkel ütötték el az időt a szorgalmi időszak kellős közepén, kifejezetten előrebocsátva, hogy vállalnák a retorziókat is: „9, fél 10 körül kelünk, reggelizünk… Nagyon sokféle munkacsoport van. A teljesség igénye nélkül: (…) a maszk munkacsoport tartja a kapcsolatot a maszkkészítőkkel, az adományosok gyűjtik és rendszerezik a felajánlásokat”.
Már az sem egészen világos, miért is járna kredit egy színészpalántának azért, mert naponta átveszi a futártól a vegán pizzát, de az végképp nem érthető, milyen zsarnokság az, ahol ezt az „egyetemfoglalás nevű közös élményt” egyáltalán el lehet játszani egy adófizetői pénzből fenntartott intézményben.
Különös tekintettel arra, hogy itt néhány jegy késleltetett beírása (és ezzel párhuzamosan egy szebb és nagyobb kollégium biztosítása) áll szemben a „minden értelemben földönfutók lesznek” gyurcsányi ígéretével. Ha az előbbi zsarnokság, akkor utóbbit vajon hogyan definiáljuk?
Érdekes továbbá a fontossági sorrend. Tehát itt állítólag van bő négymillió mélyszegény, sok-sok százezer külföldre menekült munkavállaló, tengődő nyugdíjasok és válság sújtotta vállalkozók, minimálbéres kizsákmányoltak tömege, erre mit tartana legeslegsürgetőbbnek egy Dobrev-kormány? Az egyetemi autonómiába légiesen könnyed mozdulattal belenyúlván újra beírni pár tucat – növényi tejért és powerbankért kuncsorgó – egyetemfoglaló művészjelölt leckekönyvébe a másfél évvel korábban állítólagosan megszerzett kreditjeiket.
Mi lenne ezek után a második legfontosabb teendő? A Kossuth-díjak soron kívüli kiosztása a „Meseország mindenkié” című könyv szerzőgárdájának?
Nekem persze mindegy, mert pontosan efféle prioritásokra számítanék, de kicsit sajnálnám a szomszéd nénit, aki viszont lelkesen vágja a centit, hogy mikor hozza el neki Klára a luxemburgi minimálnyugdíjjal folyó bázisdemokratikus Kánaánt.
Ám a legmegkapóbb mégis az a laza természetesség, amellyel D.K. jó előre kiadja első ediktumát. Volna ugyan egy hatpárti összefogás, talán még meg se száradt rajta a tinta, az azonban lárifári: a képviselőasszony már most egy személyben kijelent, leszögez, valamint határozottan utasít.
Azért ha momentumos lennék, én átgondolnám, mi lenne ebből, ha még hatalmat is kapna a kezébe – a kedves nagypapa legalábbis nem annyira bánt kesztyűs kézzel a saját korábbi szövetségeseivel.
Francesca Rivafinoli
A szerző korábbi írásai ITT olvashatók
Kiemelt képünkön Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti listavezetője beszédet mond pártja kampányzáró rendezvényén a budapesti Széchenyi téren 2019. május 24-én. MTI/Koszticsák Szilárd
